Kedd este és csütörtök este

"Éget, felőröl belülről a tűz, mely nem hagy nyugodni. Fáj az érzés, hogy nincs itt velem senki, akinek mesélhetnék.

Hiányzik. Eddig mindig itt volt, de most már eltávolodtunk. Nem találkozunk, és ez fáj.

Nem láttam, nem hívott, megharagudtam rá. Megígérte! Azt mondta örökre barátok maradunk!

Hallom fejemben lágy szavait, és szívem összeszorul hangjára, hazudott. Tőrt forgatnak szívemben ezzel, és utálom. Utálom, hogy elfeledett, utálom magamat, hogy nem mertem beszélni vele. Hibáztam, és a hibákat nem szokták megbocsátani.

Gyáva vagyok, szánalmas, nem merem megtenni, a félelem köröz felettem."

Jó napom volt, hülyéskedtünk egy sort, de jól esett. Kedves Bett barátnőm kihozza belőlem a hülyeséget.

Túléltem a csütörtököt!!! :D:D:D:D Óh istenem, köszönöm! Rebeka nevében is!:D

Vajon mi baja van Livinek? Olyan csendes mostanában:(

Néztem a statisztikát, köszönöm, aki olvassa jó érzés.

Szavakat tanultam, most fejeztem be nem rég.

"Szívem szárnyal, lelkem repdes, kérlek említs meg ha elmegyek..."

Szétszórt vagyok, fáradt... csak aludni akarok... amit hamarosan megteszek.

"Tűz előttem, tűz mögöttem, megtanítasz repülni?"

Mondtam már, hogy imádom a barátaim?

"Barátság, mely törhetetlen, de egyszer kifakul, megtanítasz festeni?"

Jól érzem magam, elégedett vagyok.

"Segítsek neked?"

A barátok még a legreménytelenebb helyzetbe is bíztatnak! Nem csalódtam bennük.

"Nem fog sikerülni."

Csak bíztatott.

"Nem baj."

Egyedül

A sebek begyógyulnak? A hegek eltűnnek? Ma igazán kétségbeesettnek éreztem magam, és fájt nagyon...

"A szívem tele fájdalommal
A fejem teli stresszel
A fejem teli dühvel
Ez van bennem
Nehéz küzdelmek
Vér, izzadtság és könnyek
Semmit se nyerni
Mindentől félni "

(http://www.lphungary.com/)

Csalódott voltam, csalódtam már oly sokszor magamban, hogy kezdek kételkedni. Jól van ez így?

Könnyeztem akkor, de nem érdekelt, csak beszélni akartam nővéremmel... de épp kajált, ezért később hívott vissza, és örültem neki.

Utálom néha az alápotomat, utálom, hogy ilyen vagyok, de megmaradok.

Újra hétfő...

Valahogy ma nagyon Light-os (nem L-les xd) napom volt, mint minden hétfőn. A két infót átuntam, bár Tb kérdezte mikor mutatom be a prezenrációt, de azt mondtam :"Hát, ho... vagyis ezen a héten," erre ő:" peresze, még véletlenül se tudjam előre tervezni." De ravasz vagyok...:d ego,ego..

Ma nem volt Bett suliba, ment Pestre apjával, a mázlista. Délután be akartunk menni az Albába, vmi hangszer boltba, persze nem volt nyitva, vagyis a pasika ebédszüneten volt. De elvoltunk Dóri-channel, Devievl és Bekával. Nekem kell gitár, mondtam a többiekenek, hogy szülinapomra gyűjtsenek nekem manyt.:D

Néha azt hittem baj van a barátságunkkal, de múlt héten bebizonyult, hogy nem. Nagyon hülyék voltunk, el is kísért a dombig és onnan ment haza, az a csaj:). Bekával ma nagyon elvontak voltunk, van neki orvosi szikéje, és az öngyilkosságról beszéltünk, van néhány ember akivel komolyan is lehet beszélni... Nem mintha másokkal nem lehetne, de minden emberrel más a kapcsolatunk.

Hallgattam Evenesance, Missing számát, rájöttem, hogy annyira érzékeny vagyok, régebben nagyon sírós voltam, de leszoktam róla, és erős maradok magamért. Sebezhető vagyok, nem szeretek veszekedni barátaimmal se mással, de sokszor elkerülhetetlen a "mással" való konfrontáció.

Itthon magányos vagyok, nem tudok senkival beszélni, hogy legalább a gondolataimat eltereljem, utálom a csendet, de mégis megnyugtat, furcsa nem?

Most találtam nem rég, és imádom ezt a képet, minden elismerésem, aki csinálta, magam is így képzelem el kb.. Néha szeretnék egy olyan embert találni, aki mindig mellettem van. Szeretnék bízni valakiben, vagyis bízok néhány barátomban, de nem annyira amennyire kellene...

nananaaaa...

Kibírtam a két tesit, bár szívtunk a fekvőtámaszokkal.:S Német házim nincsen de elkezdtem a Hiraganákat gyakorolni, Mondo meg minden.

Igazából nem esik jól írni és nincs is semmi kedvem, tegnap meg előtte túl boldog voltam. pá

Kis fanfiction

Barátok. Vannak barátaim, tudom kik az igazi barátaim. Bíztatnak, szeretgetnek, kedvesen "cinkelnek", ők a barátok. Akivel van miről beszélni... Pedig vele nincs sok beszélni valónk még is együtt vagyunk mindig.

Elmúlt napjaim kitünően teltek.:S Mondtam már, hogy utálom a tesit? Ha nem akkor most ííííírom.

Elolvastam, vagyis újra beleolvastam az angol, Eltörni a határokat-ba. Narutos, és AU, de annyira jól meg van írva. A utólag frissített fejezetbe Narutot kikérdezte, Anko, Kurenai a sensei, ls Uzuki Yuugao a volt tanára. Olyan szemetek voltak, de a Kyuubi helyettesítette őt, és így tudott róla, és másnap nem tudta, hogy viselkedjen. Amúgy meg, régebben csatlakozott Danzohoz, persze itt Danzo nem olyan, mint a mangában, kicsit lágyabb a személyisége. Itt Naruto egy nagyon mély karakter tele titokkal, tele fájdalommal, amit az apja csinált vele, belézárta ugye a Kyuubit, és Kushina, az anyja elhagyta őt. Utálja a szüleit. Aztán most Jiraiya beszélni akar Narutóval, azzal a Narutóval, aki megveti az apját. El is felejtettem mondani hogy ez egy Bleach crossover. Úgyhogy Naruto találkozik Uraharával... Szóval néhol szomorú, de néhol vicces.

Ez egy nagyon-nagyon hosszú fanfiction, de megéri belekezdeni.

Annyira írhatnékom van, hogy spontán össze akarok hozni valamit.

" Gyötrődő kiáltást hallok, ez az én hangom?

Remegő kéz, összeszorult gyomor.

- Ennyi volt a barátságunk?

- Kérlek, maradj nyugodt!

- Én teljesen nyugodt vagyok, de ez szánalmas... - mondtam utálkozva, majd felnéztem az égre. - Soha nem voltunk jó barátok.

Csend, a csend hangja. Vajon igazam volt?"

Bolyongva a mindennapokba

A mai napom isteni volt! Enikőéknek vittem egy kis meglepetést... tetszett nekik :D

Megköszönték, és Enikő megölelt. Mit ne mondjak marha jól esett, ritkán ölelnek meg, nem vagyok az a nagy ölelkezős típus, de nagyon jó érzés. Rég öleltek meg.

A félkettessel jöttem haza, mert tanárnő temetésre ment, úgyhogy csak negyedig voltunk bent.

Megtanultam a németet, bár az írásbelit nem csináltam meg, de nem nagyon izgat, a szavakat se néztem át... :S

Ma a tőmondatok híve vagyok, csak bolyongok össze-vissza, egyik témáról a másikig, gratulálok magamnak.

"- Barátok? - kérdeztem keserűen, miközben ránéztem, s ő elfordította fejét. - Azok vagyunk egyáltalán?

- Majdnem kilenc éve ismerjük egymást! - szólt kétségbeesetten.

- Nincs egy közös témánk se, semmink sincs közös, nem bírunk beszélni! Nincs meg köztünk az össszhang! - kiáltottam.

- Eve... - kérte halkan.

- Szánalmas, hogy nincs egy legjobb barátnőm, nem? - kérdeztem keserűen, majd megráztam a fejem. - Kilenc év és... mintha csak távolról beszéltünk volna...

Nem szólt csak nézett engem, azzal a szomorú szemeivel.

- Minden az én hibám - mondtam. - Rossz a természetem... milyen problémás... - mosolyra húztam a számat. Nem tudta min mosolygok, de talán jobb is, hogy megtartottam magamnak."

"Törött szárnyaim repítsenek el,...

- Miért? - kérdés többször hangzott el szájából, de én nem válaszoltam. - Én régebben csak vicceltem. Mi késztetett téged erre?

- Zsibbadt voltam - mondtam közömbösen. - Még most is az vagyok. A fájdalom segít.

- Mi van ha elvágod az egyik ered? Normális vagy basszus? - kiabált velem, de nem hatott rám. - Történt valami amiről nem beszéltünk?

...és vigyenek egy más világba!"

mitt'om én

Ma írni akartam a történetet, amit feltöltöttem még karácsonykor. Nem tudtam mit írni, üresnek éreztem magam, nem volt ihletem, ahhoz képest, hogy csak a második fejezetnél tartok...O.o szánalmas vagyok o.O Már majdnem elértem az oldal végét úgyhogy kb. fél oldalt írtam. Jól esett írni, imádtam amikor kaptam néhány kritikát az első fejezetre és annyira jól éreztem magam, hogy tetszik nekik! Persze mostanában letöröltem onnan a történetet, mert nem akartam, hogy sokat várjanak, ezért inkább majd ha több lesz.

Szeretem azt a fanfictiont, amit írok. Sajnos magyarul még nem találtam ilyen témájú, és így írtam egy Naruto-utálja-az-apját törit, és az apját Orochimaru feltámasztja, mert kísérleteket akar végezni rajta, de Minato észbekap, elmegy onnan, majd találkozik senseiével. És jönnek a bonyodalmak...*gonosz nevetés*

Mikor jobban belemerültem a fanfcitionokbe, akkor találtam rá, a fanfiction.net-en, egy befejezetlen Naruto történetre, ami egyszerűen elképesztő! Előre mondom nem tudok angolul, de webfordítóval olvasom, ami ugye nem az igazi, de egy idő után meg lehet szokni. A történet címe: For the Love of my Friends Foxie-sama-tól. A legeslegjobb időutazó történet, amit valaha olvastam. Narutot megölte Orochimaru, mikor már majdnem mindenki meghalt, és visszamegy a genin napjaira. Próbálja a dolgokat megváltoztatni, ami elromlott, kezdve Sasuke árulásától, a Harmadik haláláig. Persze van közbe Haku és Zabuza, és ne felejtsük el a múltat se. Rémálmai sokszor zaklatják őt, Iruka halála, és még másoké... Volt egy mondat a ff-ben, mikor visszatért a legalább egyhónapos Hakus-Zabuzás küldetésről, Iruka meghívta Narutot egy ramenre, és ez volt a párbeszéd vége...

"Kimondta azt a négy szót, ami arra késztette Irukát, hogy megölelje őt, és ha örökbefogadni nem is, megszilárdítsa az apa-fia kötvényt, ami ott volt, és nem érdekelte, hogy más mit gondolt.

- Hiányoztál sensei."

Rohadt élet, most elkezdtem olvasni, utoljára kb. szeptemberben olvastam, tessék. Igen alapos vélemény lesz én mondom!

Visszatérve az idézetre, hát nem kawaii?^^ Annyira ari Naruto owww....

Emlékszem belőle az ilyen érzelmi jelenetekre. Tudom, hogy van egy a Tazunás küldetésnél Kakashival, és a 45. fejezet körül Jiraiyával, sőt még előtte is van egy vele... annyira jóóóóó... de azért is leírom szépen haladok fejezetenként... na jó lesz amit kihagyok, mert tudom mi lesz benne. ˘˘"

Kakashi x Naruto beszélgetés...

"- Azt szeretném, ha abbahagynád az álarcod mögötti bujdosást Naruto. - Kakashi nem jött rá, hogy hangosan mondta ki, míg meg kapott egy szilárd választ.

- Az érzés kölcsönös."

Annyira mély párbeszéd, van neki egy szomorú felhangja, ami arra késztett, hogy olvasd el többször... Észre vette már valaki, hogy imádom az angstot?

Na jól van ennyit errről. Nem esik jól tovább olvasni inkább írok valami kis valamit, mint előzőleg.

"Fáj, fáj, fáj. Fájdalom hatol testem minden porcíikájába, miközben fekszek. A fal túl fehérnek tűnik, a poszterek túl unalmasak.

Mellettem megszólal a telefonom. Nem nézem meg ki az, csak felveszem.

- Igen?

- Szia Niki-chan! - Hallom Dóri-chan lelkes hangját a telefonban. - Nem akarsz beruccani a városba? Itt van Kanga is.

Nem tudom mit mondjak, szemeimben könnyeket érzek, valahogy meghat ez az egész, behunyom a szemem és úgy válaszolok kicsit rekedt hangon.

- Veletek bárhova.

A fájdalom, mintha kezdene csökkenni. Testem megkönnyebülten szabadult fel a fájdalom alól, majd elszomorodtam egy kicsit.

Ez nem csak fájdalom volt, hanem a magány fájdalma."

"Ha zuhansz, megbotlasz
Én felsegítelek a földről
Ha elveszted
A hitet magadban
Én erőt adok neked, hogy végig csináld
Mondd, hogy nem adod fel
Mert én itt várni fogok, hogy ha elesel."

(Simple Plan - Save you című számból, nem saját fordítás - http://simpleplan.hu/ -ról van