2009. április 28., kedd

Emocionális 1.1

Daisy


"Az eső megállíthatatlanul szakadt egy nyári napon. Lulu a parkban ült egy padon egymagában, miközben a Matt-tel való kapcsolatáról gondolkozott. Nem sírt, könnyei már néhány éve elfogytak, mikor az apja elhagyta őket, amikor három éves volt. Nővére mesélt róla, oda és vissza volt érte, de őt nem hatotta meg. Csalóódottságában megeresztett néhány könnyet, de különösebben nem izgatta. Az anyja üzletvezető volt, így mindig utazott, és kevés időt töltött vele, de egy idő után nem érdekelte. Miután nem jött el a ballagására, mert Kínába kellett utazni, mélyen elásta magát Lulu szívében.

Elhüzta a száját. Csak nővéréban bízott. Rá mindig számíthatott, egy támaszt talált benne, akit teljes szívéből szeretett.

- Önsajnálat, önsajnálat? - kérdezte egy gúnyolódó hang, amit elsőre felismert.

- Daisy - pillantott fel az esernyő alatt álló lányra, akin egy kapucnis pulcsi, trapéz farmer és egy sportcipő volt.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte az esernyős lány. Arca közömbösen meredt Lulura.

- A házban túl nagy a csend - vont vállat Lulu. - Anyám nem tudom hol van, nem mintha érdekelne - húzta el a száját. - A levegőn sokkal jobb.

- Hazudozó - mondta lágyan egy kis mosollyal. - Hallottam szakítottatok. Hogy őszinte legyek nem illettetek egymáshoz, túl sok közös van beennetek.

Lulu csak nemtörődöm módon megrántotta a vállát. Hajából csurgott a víz, pulcsijából és nadrágjából már a vizet lehetett volna csavarni.

- Tudod, ha John itt lenne, azt hiszem nem hagyná, hogy szomorkodj az esőben - ráncolt szemöldökött Daisy. - Ez olyan giccses.

- Neked a legtöbb dolog giccses, kedvesem - mondta egy fáradt pillantással.

Daisy kinyújtotta felé a kezét, amibe Lulu bele is kapaszkodott, és felhúzta magát. Egy kicsit imbolygott, de megszilárdította magát.

- Talán jobb lenne ha haza mennél - javasolta neki Daisy.

- Haza? - nevetett fel keserűen. - Nekem nincs otthonom."


"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,


akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,


akiben megbízunk, akinek kedves az arca, el
űzi lelkünk bánatát,


akinek egyszer
ű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok

legyünk."

Én már találtam ilyen embert. Csak még nem tudja vagy csak én nem tudom hogy tudja .:)

Itthon meg lehet őrülni. Csend van. Néhány esetben utálom a csendet, hagy gondolkozni, és az nem jó.

"Megbántam, hogy nem mondtam el neked mindent."

Félek a jövőtől, hogy nem lesz legjobb barátom, hogy nem lesz senki mellettem, hogy annyi félelmem van és annyira kellemetlen.

"Egy csipetnyi magány vagyok, egy csipetnyi megvetés,
És maroknyi panasz, maroknyi gyász"

(Linkin Park - Faint) fodította CelticWolf

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?cim=forditas

2009. április 17., péntek

Never gonna be alone

"Hogy történhetett ez velem?
Hibáztam,
Nincs hová futnom.
Az éjszaka körülvesz,
Ahogy lassan eltűnök.
Elegem van ebből az életből,
Csak ordítani akarok
Hogy történhetett ez velem?"
Simple Plan - Untitled

"Soha nem leszel egyedül
Ettől a pillanattól kezdve.
Ha valaha is fel akarod adni,
Én nem hagyom, hogy lezuhanj.
Soha nem leszel egyedül
Addig ölellek, amíg a fájdalom elmúlik."


Én se szeretnék egyedül lenni, pedig tudom, hogy a nyáron ez lesz, nem fog hívni, mert ez volt tavaly és azelőtt is. Mindig sülve-főve, aztán se szó, se beszéd... Kibeszéli nekem Tiát, aztán jópofizik vele, ez irritál, de nemtudok haragudni rá.

Egyszer csalódtam benne, a Danis ügy életem legrosszabb éve volt eddig. Akkor kezdtem kételkedni benne, talán még am is kételkedek.

Engem ki fog átölellni? Ki fog vigasztalni? Most ki vigasztal egyáltalán? Ha meghalnék hiányoznék valakinek?

Elgondolkodtam rajta, mikor lettem ilyen keserű, már rég tudtam, hogy nem vagyok annyira nyitott, mint mások. Soha nem akartam kimondani, de a mostani osztályom jobb, mint a régi.

Annyira kötődök a múlthoz, hogy csak ahhoz hasonlítok mindent, és néha fáj, mert tudom most jobb. Kedvesebbek és elfogadóbbak. És ez nekem jól esik.

"Az idő rohan

Sokkal gyorsabban, mint én

És megbántam, hogy nem mondtam el neked mindent."

Nikelback - Never gonna by alone

(nem az én fordításom: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=16280)

2009. április 14., kedd

Winter

Ígéret Winternek... Írta: Shannondababy La Guera, fordította ÉSzAH- Thank you

Olvasta már valaki? A legmegindítóbb történet, amit olvastam Luciussal. Sírt. Malfoyosan. Draco. Fájt. Rohadt Potter. Foj.

A hideg párszor végigfutott a hátamon, szomorú, és szerintem ez a legjobb fanfiction, amit a Malfoyokról olvastam. Néma, egy néma tastvér, Winter/Deméter.

"Winter. Ezt a nevet adtam neki azon a végzetes napon. Gúnynévnek szántam és az is volt sokáig - majdnem két évig - de végül valami más lett, valami gyönyörű. Ott jutott eszembe, ahogy kiskakasként álltam a legutóbbi meggyötört áldozatom fölött, az ő rongybabáján, belenyomva a cipőtalpamat a puha anyagba. Nem tudtam levenni a szememet a hajáról. Fényes és csillogó, mint az Apámé. Csillagpor és frissen hullott hó. "

Ez többszöri olvasásra is ugyanolyan szép. Sőt idővel szebb is.

---------------------------------------------------------------------------

Holnap iskola... Fujj. Mind1

2009. április 6., hétfő

Emoncionális 1.0

Ami fent van az telejesen rossz!! Milyen kis felszínes hülyeséget írtam... ahhh, akkor még egyszer... Ki is töröltem ne keresse senki:P

Matt

Lulu

Teljesen átgondoltam az egészet és rossz volt rágondolni amitt tegnap írtam... elolvasta egyáltalán valaki? Remélem nem...
"- Miért? - kérdezte egészen halk hangon a lány. - Annyira bíztam benned, hogy nem láttam milyen vagy igazából? - megrázta a fejét, és csalódottan ráncolta össze a szemöldökét.
- Soha nem kértem, hogy bízz bennem - mondta közönyösen a fiú. - Arra kértelek, hogy higgy bennem, de úgy látom ez neked nem megy.
- Igazán szánalmas vagy - mondta megvetően. - Azt hiszed nem láttam, mit műveltél? Ott smároltál egy csajjal, aki nem én voltam. Úgy tudtam járunk Matt.
A lány egy pingpongasztalon ült, és onnan nézte az előtte álló fiút.
- Sajnálom - suttogta halkan neki. Lulu csalódottan hunyta be a szemét, hát tényleg igaz volt.
- A sajnálatod nem ér semmit Matt. - Beleborzolt hajába, majd lepattant az asztalról. - Mire kellettem neked, egy alkalomra?
- Sajnálom - mondta miközben a szemébe nézett. Lulu behunyta a szemét, nem tagadta amit állított.
- Mennyit hazudtál nekem Matt? - kérdezte elcsukló hangon Lulu. - Mióta hazudsz nekem?
- Nem akartam ezt Lulu - mondta Matt zsebretett kézzel. - Csak egy kis kalandra vágytam. Sajnálom.
- Hányszor vágytál kalandra miközben velem voltál? - kérdezte gúnyosan, és egy lépést közelített felé.
- Én nem akartam.
- Ez a hülye emoság elvette az eszedet - közölte megvetően Lulu. - Te csak divetból vagy már emo, basszus! Mennyiszer mondtad, hogy aki divatból csinálja az olyan köcsög? Olyan kétszínű vagy! - rázta meg a fejét.
Csend következett be, majd Lulu elfordult, ahol épp David -és az ő barátait találta ott. Lulu nem mondott semmit, csak elment mellettük, de még hallotta David hangját.
- Ezt jól elszúrtad haver."
Folyt.köv.
Annyira uhh, még ez is nagyon felszínes, túl részletesen meg nem akartam, mert az sokáig tart, de ahh. Mondtam már, hogy szeretek írni?

2009. április 5., vasárnap

Emoncionális:D

Ma kint voltunk egész nap a telken. Sztafével fociztunk, olyan beszólásai voltak, hogy az csak na! :D Jó nap volt.

Ma nem néztem mondjuk Code Geass-t, abba az animébe vagyok belebolondulva, szegény én... de hát annyira jó... nem esik jó róla írni, de nagyon jó:D A legfontosabb dolog benne, hogy utálja az apját, és az endingbe, ugye van egy kép, amiben Lelouch velünk szembe van, dühös arcot vág és megy kifele a teremből,az apja meg hidegen nézi a hátát. Annyira szomorú!:(

Olvastam a Lotf-ot és kajak azt hittem, hoyg tényleg befejezték a FMA-nak a fordítását! Ma azért leesett, hogy április 1-je volt.(Jól van, ügyes voltam). Bár a Naruto-kun most nem elérhető szerintem ez a vicc utóhatása. És így nem bírtam az új fejezetet elolvasni!!::(:(:(:(:(:(:(:(

Viszont ígértem, hogy már írok.

Nem vicc volt. Szidták a Naruto-Kunt, nem értem miért nem lehet becsülni őket, igazán jól haladnak.