2011. január 31., hétfő

rövid eddig közzé ben tett hülyeségek...0.2 január 31

Rossz arra gondolni, hogy az elkövetkezendő egy heted lesz életed utolsó napjai. Fekszel az ágyban, mert annyira fáradt vagy tíz óra alvás után, mintha nem is aludtál volna. Elgondolkozol, hogy jutottál el idáig, belemerülsz egy érzelmi gondolatkavalkádba, ahol már nem keresel ész érveket, nem kérdezed a világ legfeleslegesebb kérdését, a "miért"-et, azon a fázison már túlléptél, már csak a fájdalomtól akarsz megszabadulni, ami nem hagy nyugodni. Ott fészkel a fejedben, nem túl erős, de nem is olyan, amit egyszerűen figyelemre se méltatsz. Idegesítő volt. Nagyon idegesítő. Fel akar kelni az ágyból, de nem sikerül. Visszarogy, és majdnem sírva fakad. Annyira gyenge.

2011. január 16., vasárnap

A színészkedés nem kenyerem. Nem akarom tettetni, hogy jól érzem magam, amikor nem. Nem fogok bájcsevegni, ha nincs jó kedvem. Ne várjon senki tőlem kedves szavakat, amikor abban az állapotba vagyok. Ha nem bírsz ki ne szólj hozzám, ezt majd viszonozni fogom, tényleg. Ha zavar, amilyen vagyok, nincs miről beszélnünk a továbbiakban. Ha kibírod hisztijeimet, és folyamatosan beszélsz, de nem válaszolok, vagy csak néhány szót, te egy türelmes ember vagy. Nem szoktam ironizálni, nincs hozzá érzékem, mint ahogy máshoz se. Most eszembe jutott a No matter what, amiről valami nagyon jó jut eszembe, ami másnak más formában sokkal jobban tetszik...  Miért vigyorgok?
Ahh, szegény romantikus lelkem...

kedves ipodomra lejátszási listát készítek, vidám számok címmel, én ezekre gondoltam:
Seize the day, Fiction, Under the Bridge, Bettersweet Memories, Tears don't fall, Swinf Life Away, hogy csak a legjobbakat soroljam.

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt mondom 4:00 AM Forever? Ez annyira cseles... Oh, guys...

Miért kellett az Avenged Sevenfoldnak érzelmes számokat írni? igen, a Seize-ről beszélek... talán ilyenkor ezt nem a legjobb hallgatni, és mit képzel magáról a Bullet for my VAlentine is? .... És miért nem tudom elkapcsolni.?



Jó érzés volt. Tényleg annyira jól esett.

közérdekűközlemény

Mondja meg valaki honnan írtam ki ezt az idézetet:

I'm… selfish and dramatic and I've done a lot of things I'm not proud of

Kérem... Ezt nem hiszem el, hogy nem tudom miben volt. Talán Grey's Anatomy? Never mind.

2011. január 13., csütörtök

hmmm....

- Ahhoz képest, hogy én vagyok beteg, nyúzottabbnak nézel ki, mint én.
- Most örülsz nekem, vagy kötözködni akarsz? - kérdezte ingerülten Dracy, bár testvére sápadt arca és feszült vonásai láttán, lejjebb vett hangjából. Hátradőlt székén és próbált minden részletet megjegyezni testvéréről. Feje tartását, kezének apró mozzanatait, szeme csillogását és arca fintorait.
- Úgy szeretem, amikor azzal felingerellek, hogy létezem - vigyorgott nővére, mint egy bolondgomba. - Ne félj, egyszer elmúlok, és nem kell velem foglalkoznod.
- Annyira jól esik, hogy ezt mondod - gúnyolódott Dracy. - Minden vágyam, hogy egyedül legyek, és ne kelljen a hülyeségeidet hallgatnom.
- Megadatott neked ez a lehetőség.
Dracy nem bírta tovább nővére szavait. Táskáját felvette, és már ment is ki az ajtón. Nem nézett vissza, de szemét égették a könnyek. Nem szokott ilyen érzékeny lenni, most mégis leharapta nővére fejét. Megállt, s egy pillanatra gondolkodott rajta, hogy visszafordul és bocsánatot kér, de dühösen elfordult, és folytatta útját.
Nem vette észre a mellette elhaladó Greget, se ahogy a nevét hívta. Dühös volt, de nem is nővérére, hanem inkább magára. Annyira szét volt csúszva. Nem tudott koncentrálni semmire. Az eredményei romlottak, barátai túl boldogak voltak neki, nem tudta még megemlíteni mi lett nővérével. Nem tudott szavakat formálni. Nem tudta kimondani azokat a szavakat. Túl kegyetlen lett volna, és még csak bele se gondolt. Szerette kirekeszteni a külvilágot azzal, hogy bambult egy helyre és fel se fogta mi történik körülötte, csak haladt a többiekkel. Nem szeretett tettetni bármit, így nem is próbálkozott vele. A fáradtság mindig jó indok. Nem volt siettetés, csak várakozás. Ideges várakozás. És remélte, hogy bírni fogják.

2011. január 6., csütörtök

Közhelyek? írás? visszatérés? gyenge próbálkozás

- Szerinted van hely nekünk ebben a világban? - Az ágyon fekvő barna hajú lány nem nézett fel testvérére, csak a kérdést rakta fel. A kórházi szoba fehérsége már rég nem zavarta, inkább az, hogy nem kint van a kék ég alatt.
A székben ülő, világosbarna hajú lány, ránézett nővére arcára.
- A világ nagy hely, mi pedig pont a rossz oldalán vagyunk - mondta őszintén.
- Mi jelent rossz helyet? - Öregebb volt, mégis testvére magyarázatait, tele igazsággal szerette hallgatni.
- Az, ahol nem találsz olyat, akivel van valami közös dolgotok, és soha nem untok erről beszélni.
Az öregebb behunyta a szemét.
- Akkor ez nem egy rossz hely neked, nem? - Mai látogatása során ez volt az első, hogy ránézett, majd halványan elmosolyodott.
- Néha szeretem azt hinni, hogy más vagyok, mint a többiek - kezdte zavartan, elnézve testvére mellett. - Hogy nekem nincsenek gondjaim, és eltörpülnek máséi mellett.
- Egyszer remélem boldog leszel - álmodozik az ágyon fekvő, és egy pillanatra Dracy szemébe néz. - Itt vagy velem mindig és lemaradsz az életről.
- Már amit el kellett érnem, sikerült - vont vállat. - Az a néhány óra, amit itt töltök nem fáj senkinek.
- Csak saját magadnak - óvatosan felé fordul, majd megfogja a kezét. - Utálsz ilyen rossz állapotban látni, mindig is utáltad ezt, és azt is hogy nem tehettél értem semmit. És még most sem tehetsz. Csak nézheted, hogy szökik meg az életem, a tiéddel együtt.
- Soha nem lesz semmi ugyanaz - suttogta végszóként Dracy, de testvére már rég aludt.

elgondolkozva...

Hangulat: elgondolkodó
Zene: Seize the day
Könyv: Mielőtt elmegyek

Ha meghalnál, melyik lenne az a nap, amit ítéletnapig újra és újra végigélnél? Minden mozzanatot, beszélgetések, és a többi...