Blogolás, mi az hogy blogolás?

Igen. Ide is eljutottunk, hogy ide írok.

Ezen a héten gondolkoztam, (egyre többet, mesés, nem? Gondolkodás és én egy mondatban. Oké, szarkazmus off), hogy melyik zenekar az ultrafavorit, amelyikre azt mondom, hogy "ó igen ha ők nem lennének, nem itt lennék, és valami hiányozna az életemből." Nem kellett sokat gondolkoznom, tényleg. Sok választás van, hogy melyik zenekar volt hatással rám nagyon-nagyon.

Egyértelmű, hogy az első választás a Green Day. Mert a Green Day az mindig ott volt. Ment a tévében, és amikor a régi számokat adta a német MTV vagy Viva, tök jó volt. És az American Idiot album tökéletes volt, tényleg imádtam, ahogy a 21st Century-t is. Ők voltak az én egyszerű zenekarom, akik egyszerők és hallgathatóak és nem unalmasak. Az új albumokról nem beszélnék, már meghallgattam, de még ülepszik.

Szóval van a Green Day a kis egyszerű zenéjével, és aztán van az Avenged Sevenfold.

...
...
...

Nem akarom, hogy arról szóljon a bejegyzés, hogy jajj A7X így, jajj A7x úgy. Csak Avenged Sevenfold. Értitek? Little Piece of Heaven, Seize the Day, Afterlife és a többi. És...

Azt hiszem ez nem megy. De értitek, ugye? Ők az Avenged Sevenfold. Sajnos a testvérük/barátjuk/dobosuk már nincs velük.

Szóval A7X. Asszem elöntettek az A7X család érzések. Megyek és veszek be egy érzelemgátlót. És írok valami másról. Mert úgy látszik ez nem megy. 

what can i say?

úristenem, 2010-ben még tudtam gondolkodni és fogalmazni is. természetesen kusza és olyan Lolle-s, de hát látom magam benne, mármint az akkori énemet. aki dramatizált, aki nem is tudom mi az a bejegyzés egyáltalán? áááh most már tudom. 

lustább lettem, biztos észre is vettétek, hová tűntek a nagybetűk? 

hm...

valóban. de majd a következő bejegyzéssel kijavítom magam. most túl kevés vagyok ehhez.

tudjátok mi a csodálatos? hogy elhagytam magam valahol az út közben

azt hittem, hogy rendben vagyok, de nem

nincs semmi bajom, csak valami.