Már nem...

...tudom elviselni ezt a blogot, csak itt áll árván, nincs rajta semmi újdonság, csak ami volt és megmaradt. Szóval, nem is szeretném ezt tovább folytatni, túl kevés lettem ehhez a bloghoz, a témához, a hosszú mondatokhoz.

Sok van már belőlem, már nekem is elegem lett.

És már gondolataim sincsenek, elmentek messze, csak úgy szó nélkül, mintha itt se lettek volna. Nem köszöntek el.

Szóval, egyelőre ennyi.  

I think I need a Doctor...

NEM:

NEM.

NEM.

Eljutottam a tagadás szintjére.

Kettő rész maradt vele? Kettő? 

Ez az egyik legfontosabb szabály a fandomban, hogy a színészek jönnek és mennek. De nem tudod őket utálni, mert igazán? Utálni a Doktort? Vagy az útitársakat? 

(Oké, azért tudom, hogy sokan nem bírják egyeseket.)

De egyszerűen, tényleg? Ennyi volt Matt Smith? Matt Smith, aki egy kiváló Doktor volt? Beszéljünk egy kicsit mennyire is jól tudott színészkedni. The Name of the Doctor részben... csak ... túl sok. 

Ezt nem lehet elmondani.

De az a sok érzelmi skála, amilyen emberi itt a Doktor csodálatos.

Matt Smith...

Ez nem egy igazi búcsúzó poszt, az majd november 23 után, amikor repülőn leszek Chester felé és lesz időm. 

Nem hiszem el...  

A poszt érzelmi hatás alatt íródott, tessék ezt figyelembe venni. 

Mindenképpen kell egy búcsúposzt neki, megérdemli, egy levél, mi mindent is adott.

Blogolás, mi az hogy blogolás?

Igen. Ide is eljutottunk, hogy ide írok.

Ezen a héten gondolkoztam, (egyre többet, mesés, nem? Gondolkodás és én egy mondatban. Oké, szarkazmus off), hogy melyik zenekar az ultrafavorit, amelyikre azt mondom, hogy "ó igen ha ők nem lennének, nem itt lennék, és valami hiányozna az életemből." Nem kellett sokat gondolkoznom, tényleg. Sok választás van, hogy melyik zenekar volt hatással rám nagyon-nagyon.

Egyértelmű, hogy az első választás a Green Day. Mert a Green Day az mindig ott volt. Ment a tévében, és amikor a régi számokat adta a német MTV vagy Viva, tök jó volt. És az American Idiot album tökéletes volt, tényleg imádtam, ahogy a 21st Century-t is. Ők voltak az én egyszerű zenekarom, akik egyszerők és hallgathatóak és nem unalmasak. Az új albumokról nem beszélnék, már meghallgattam, de még ülepszik.

Szóval van a Green Day a kis egyszerű zenéjével, és aztán van az Avenged Sevenfold.

...
...
...

Nem akarom, hogy arról szóljon a bejegyzés, hogy jajj A7X így, jajj A7x úgy. Csak Avenged Sevenfold. Értitek? Little Piece of Heaven, Seize the Day, Afterlife és a többi. És...

Azt hiszem ez nem megy. De értitek, ugye? Ők az Avenged Sevenfold. Sajnos a testvérük/barátjuk/dobosuk már nincs velük.

Szóval A7X. Asszem elöntettek az A7X család érzések. Megyek és veszek be egy érzelemgátlót. És írok valami másról. Mert úgy látszik ez nem megy. 

what can i say?

úristenem, 2010-ben még tudtam gondolkodni és fogalmazni is. természetesen kusza és olyan Lolle-s, de hát látom magam benne, mármint az akkori énemet. aki dramatizált, aki nem is tudom mi az a bejegyzés egyáltalán? áááh most már tudom. 

lustább lettem, biztos észre is vettétek, hová tűntek a nagybetűk? 

hm...

valóban. de majd a következő bejegyzéssel kijavítom magam. most túl kevés vagyok ehhez.

tudjátok mi a csodálatos? hogy elhagytam magam valahol az út közben

azt hittem, hogy rendben vagyok, de nem

nincs semmi bajom, csak valami.

Nekem is vannak gyenge pillanataim

Például, hogy nem tudom itt hagyni ezt a nyamvadt emlékekkel teli blogot, amire senki se kíváncsi, még néha én se.

Szóval, nagy elgyengülésemben visszajöttem ide. Mert hiányzott. Ja, nem is írtam, de akkor is hiányzott.

Ahhoz képest mennyi jó hír volt ma, így estére már elhagyott a nagy kedv. De majd visszatér, remélem.

Tehát ennyi. Így mára, meg erre a hétre. Még az írástudásomnak vissza kell térnie, sok volt ez a szünet. Azt se tudom, hogy kell magamat adni már írásban. (hú, de drámai, igyunk erre valamit.)

új év, új szokások

Nem hinném, hogy többet fogok ide írni. Valahogy nem érzem most jól magam, hogy magamból megosszak egy darabot vagy csak egy picit is. Nincs különösebb indok, a legmeghatározóbb az, hogy máshol vezetem blogom. Ó, nem maradtatok le semmiről, be fogom linkelni, de most nem vagyok blogspotos hangulatomban.

Szerettem volna valami 2012-es postot írni, de ahhoz sincs kedvem. Voltak rossz dolgok, de voltak jobbak. Nem részletezem, aki tudja tudja, aki nem, nem.

Mindig eltervezem, hogy a következő év más lesz, jaj jaj jaj... Hát ez most az lesz.

A csoport miatt, miattatok, miattad.

Szóval, akit érdeklek, majd megtalál ott. Talán egyszer majd ide is visszatérek.

"... és éld túl!"

Akkor én most értesítek mindenkit, hogy nem kérek ajándékokat karácsonyra, mert nincs pénzem viszonozni. És nem fogok venni senkinek, úgyhogy nagyon sajnálatos, de ez van. Máskor jobb helyre születek.

Helyette inkább igyunk valamit. Csak egy kicsit...

Mindig és örökké

Egy hiba, egy nagy-nagy hiba...

A jövő hétre a mottóm...

Mit is mondhatnék?

Gondoltam, hogy vágok be képet, de nem tudom én ezt olyan jól csinálni mint mások. Gondoltam, hogy zenét rakok be, de a mostani hangulatomat egy szám nem tudja lefedni. Gondoltam, hogy írok valami mély tartalmú, hosszú és őszinte dolgot, de azt már nem tudok. A legnagyobb problémám az első kettővel van.

Azt hiszem kifogytam a leírható érzelmekből és már csak az utóíz maradt. Nem tudom mi ez, nem is nagyon érdekel, mert éppen a nem jó semmire korszakomat élem.

Amúgy meg vagyok. Jól vagyok, amennyire jól lehet lenni egy ilyen országban.

Utálom a végzős évet.

Utálom.

De amúgy minden rendben. Azt hiszem. Remélem.

Jótanács-közhely vegyesen

Első és legfontosabb dolog:

Nézz körül. Számos embert ismerhetsz meg. Mind őrültek. Egytől-egyig. Ne reménykedj, te is egy leszel közülük.

Második dolog:

Néz jól körül, mielőtt valamire rákattannál. Elrontják az életed. Ez a szokásuk.

Harmadik dolog:

Mások átérezhetik a helyzeted, sokan vannak. Nem vagy egyedül, bármennyire is tűnik úgy. 

csak hogy tisztázzam....

... nem változott a zenei ízlésem, de ez ment egész végig a fejemben tegnap este...

http://www.youtube.com/watch?v=N91nVJCQM8Y

de csak az első fele, hogy i just met you and this is crazy... ... véletlen hallgattam bele de istenem olyan idegesítő volt...

asd

Mostanában nem merek írni.
Félek, hogy olyat mondanék, ami fájna.
Nem teszek vallomást, nem vagyok bűnös.