2010. május 9., vasárnap

p.s.: i'm here waiting for you... ""

Anyám ma megkérdezte, mi lenne ha jövőre Pesten tanulnék. Azt mondtam nem. Ahhoz képest, hogy szabadulni akarok innen, mégis csak egy gyáva vagyok. Vicces, hogy milyen kis kétszínű vagyok. Azt mondom mindig milyen jó lenne innen elmenni, mégis csak beszélek és nem teszek érte semmit. Miért is?

-------------------------------------------------------------------------------------

Most úgy idéznélek, de biztos vagyok, hogy nem tetszene. :P Nekem tetszett :D:D:D.

Nem tudom mi lesz jövő héten suliba, de fenntartásaim vannak. Nagyon. Mindent megtettünk múltkor, nem tudom mi van. De hát ennyi.

-------------------------------------------------------------------------------------

Sometimes...... Ellen Hopkins.... Impulse.... Nyáron meg fogom rendelni, remélem addig nem csórják el arról az oldalról. Mert kell és szükségem van rá. És másra is. Remélem addig nem jelenik meg magyarul, vagy inkább pont az, megjelenhetne. Nem akarok ebbe most nagyon belemerülni, mert eléggé jól vagyok. Nincs min gondolkozni, mert minden meg lett magyarázva. Vagy nem. Kit érdekel. Úgy látszik senkit sem...

2010. május 3., hétfő

Írnom kell....................

Az angyalos történetet át kell írnom. Elég összeszedetlen és logikátlan. Mentségemre szóljon, hogy csak magamnak írtam, ezért csak kedvenc jelenetet írtam bele. Sőt úgy, ahogy eszembe jutott.

Először úgy akartam, hogy Angelina, a főszereplő, találkozott Luciferrel. Közben persze megváltozott az ötlet, miszerint Angelinát elrabolták, és nem emlékszik semmire, ezt is dobtam, hisz ez olyan klisé. Persze miközben ezt sorba megírtam, majd félbehagytam, és más ötlettel folytattam, úgyhogy logikai buktató van bőven.

Túl részletes, mellons néhány szóval elintézi, amit én leírok 3 mondatban. Ideegesítő. Tudnék írni, de ahhoz szünet kell, csk nem tudom, hogy mikor lesz szünetem végre. Nem vaj. Reménykedek. Nem, inkább nem. Soha.

Tényleg megírnám azt a pszichológus-éa a betege történetet. Mert akarom xD. Mi lenne a főszál? MIndekettejük életét be kellene mutatni vagy csak folyamatosan? xD Minek foglalkozom vele? Mintha meg tudnám írni. És nem, nem vagyok "anoptimista" by Nancy. xD

-------------------------------------------------------------------------------------

Nem tudok írni. Ez elkeserítő... Persze, hogy nem lehet minden tökéletes... Ugyan miért lenne... igen igen depresszió 2ever. xD Ez olyan mint egy egyenértékű csere, nyersz valamit, de közben el si vesztesz ezt-azt.. xD Szívás!

-------------------------------------------------------------------------------------

Jól vahhn xD ez jó kör volt 10 töröltem ki amit írni akartam... mind szar volt xD xD nem baj xD ezt is megétem x Dmár többbször is ... ez sok a xD az agyamra megy...

2010. május 1., szombat

Impulse...

Ellen Hopkins nagyon jó író. De tényleg. Én azt nem értem, hogy miért nem fordította még le senki? Most rendeljem meg külfödről? Szülinapomra, szeretettel magamtól magamnak.

Gigi honlapján van belőle lefordítva magyarul, de én nem fogom, 1) mert nem tudok angolul, 2) mert angolul jobban néz ki.
De szeretjük Gigit, mert lefordította. :) Sőt, mégjobban, hogy elolvasta és így én is megismertem.

Nagyon szeretjük. :D Lehet, hogy meg lesz William Butler Yeats verseskötete, szerencsére magyarul! :D Yeees.

--------------------------------------------------------------------------------------

Fujj meg volt a ballagás. Baromira fájdalmas nap volt. Enikő leégette magát xD. Szegééény.

---------------------------------------------------------------------------------------

Igazából nem nagyon értette. Tudta, hogy szereti, jól érzi magát a társaságában, de akkor miért viselkedik vele így? Nem bírta ezt. Valahogy írritálta ez a hangsúly és a beszélgetés. Minden olyan üresnek tűnt neki. Ez az álsértődés, a nemtörődömség. Kettőn áll a vásár, és nem lehet mindent az egyikre bízni. Ez tisztára olyan mint a bizalom. Azt is két ember játssza. Ez az egész kezdett kínos lenni neki, nem tudott jobb szót erre. Minden arról szólt, hogy végüéis ki fog engedni. Látta az egyikük próbálkozik, de a másik szinte csak lesajnálóan válaszol. Így is minden szar neki, miért kell megnehezítani az életét? Annira kíváncsi lett volna a válaszra, de egyszerűen nem tudott elé állni, és megmondani neki, hogy mit kellene csinálnia, mert így mindannyiuknak szar lesz. Mert nem ér semmit ez az egész onnantól. Az őrületbe kergeti, vagy kergetik? Ki egyáltalán a hibás? Nagyon elege volt. Inkább magára vállalja az összes hibát, csak valahogy oldódjon ez a kínosság, mert meg fog őrülni. Kezd elszokni tőlük, mert nem találja a helyét köztük. Valahogy nem tud jó szórakozni igazán, mintha minden öröm kiveszett volna belőle.
--------------------------------------------------------------------------------------

Néha Sometimes Néha
az nem that's not nem látod a feényt,
olyan rossz. so bad. ami elvezet egy másik úthoz.

Néha Néha Néha
egyáltalán nem minden más teljesen más
érdekel semmi. értelmet kap. ember leszel.

--------------------------------------------------------------------------------------
Ajánlás, neked, mert tudom, hogy tudod, mit jelent ez az egy sor. Igen, te!

Minden rendben van. Minden rendben lesz és nem lesz semmi baj, mert ilyen az élet.

UI: Majdnem elfelejtettem.

Empty streets, the rain and me.

Köszi, mert olyan jól hangzik.

2010. április 26., hétfő

Gondolkodom, tehát...

Gondolkodom, tehát, sanyarú sorsom, hogy egyetlen pillanatban se hagyjam nyugodtan magam. Az lenne a legjobb, ha nem gondolkodnék. Rájöttem, hogy ha egyedül vagyok nem kell szembesülnöm a problémákkal, nem, akkor csak emészt belülről, amikor szemtől szembe jön az még rosszabb. Nem tudod rá a megoldást, és idegesítően frusztrál.

Biztos vagyok benne, hogy az én hibám. Még nem mondtam ki egyszer se hangosan, de akkor is az enyém. Szánalmas, mennyit ér egy ilyesmi. Ezért élnek az emberek? Mindig csak szenvedés, igen, ahogy mondtad, saját magunkat rakjuk tönkre. Kételkedünk magunkban. Próbálunk beilleszkedni. De minden hét eleje mostanában, arra világít rá, hogy egyáltalán mi volt itt? Mi a fasz történt? (Mennyire imádom ezeket az obszcén szavakat.) Ha tudjátok, mondjátok el, mert nem találok válaszokat, nem akarok válaszokat találni, amire gondoltam eddig, az nem lehet, tudom.

Egy kapcsolatot nem csak egy embernek kell megjavítani. Mostanában sokszor leírom, de ez nem nagyon használ. Idegesítő. Szánalmas, ami folyik. Nem csak a mi feladatunk, de nem is a tiétek. Úgy érzem feladtátok. Soha, de soha nem látom, hogy keresnétek. Mennyire szarul esik, pedig most nem is rólam van szó. Igazából mindig csalódással tölt el, mennyire gyengék vagyunk, mi emberek és a kapcsolataink. Semmi értelme, vagyis van, de ez a feladás. Én próbálkozok, tényleg. De utálom szarul érezni magam, és mindig úgy érzek. Kit győzködök? Magamat? Minek? Én tudok, amit tudok. Lassan elvesztem érdeklődésemet, ez van. Mert valami kiölte belőlem az érdeklődést.

Yeaah. Nem akarom ezt mondani, de utálom a változást. Emlékszem ezt már írtam, nem baj, ismétlés a tudás atyja. Minden, olyan kusza. Nem értem, mi folyik itt. Az egész olyan, mint egy rohadt labirintus. A kivezető utat megtalálni lehetetlen, emberekre bukkanni lehetetlen.

Az eső mindig esik mostanában. Megállíthatatlanul. Nincs menedék, ami alá lehetne bújni, az eső éget, mint a sav. Miért nem áll el az eső? Kell egy nyom a többiek után, de ahogy lenézek a földre, nem látok egy lábnyomot se. Üres az egész utca. Csak az eső és én. Az aszfalt göcsörtös, nem egyenletes. A tornacipő, amit viselek nincs a legjobb állapotban. Az ég sötét és felhős, mintha soha nem sütött volna itt nap. A felhők, mintha kigúnyolnák mostani helyzetemet, nevettek rajtam, mert nem tudtam megoldani a problémámat. Szinte vak sötét volt, de láttam egy szempárt, ami engem nézett. Nem szólaltam meg. Minek? Talán elpusztít, vagy csak úgy itt hagy. Nem tudom melyiktől féltem jobban, de mintha a sors akarta volt, egy lámpa tűnt fel kettőnk között. Engem nézett, én meg őt. Nem tudtam róla levenni a szemem, olyan ismerős volt a szeme. Talán egy sortárs?

Asszem ennyi. Szánalomland, én. :D

2010. április 18., vasárnap

ez van. ezt akarom. nem érdekel.

Kész lett Zacky-ék új albuma. Én is szeretném hallgatni, mint ő. A balladát, amit Jimmy felénekelt. Remélem mindenképp rárakták az ő hangjával. Csak ezt az egyet. Kérlek.

-------------------------------------------------------------------------------------

You and me, we like the same kind of music
That's why we, make a good you and me....

Yeaaah.... Ez van. Örülnöm kellene, de ebben a hónapban semmit se tudok csinálni, mert nem. Le kellene szarnom mindenkit, nem? De ez nekem soha nem mert, mindig egy lelkiismeretes hülye vagyok.

Szeretem ezt a dalszöveget. Jó emlékek jutnak eszembe. Legalább erről. Mostanában nincs sok minden amin nevetni lehetne. Még mindig szarul vagyok, és nem tudom miért. Nem alszok keveset. De szar kedvem van. Elégedetlen vagyok. Nem merem leírni. Akkor beismerném. De nem. Eltemetni. Szőnyeg alá söpörni. Szokásosan. Mit is várhatnék magamtól? Ez van. Közhely. Yeaah...

you know what I'm going to say before my mouth even makes a sound

Soha nem fogok magamnak megbocsátani. Soha.

2010. április 13., kedd

Boldogság 2ever xD

mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa mea culpa

Önbizalomnövelő. Hé, ha valaki hallja/olvassa nyújtson egy kezet, hogy belekapaszkodhassak. Nagyon szarul vagyok. Túl flegma lettem. Ez van. Imádom, amikor magam alatt vágom a fát, ez a legkellemesebb érzés a világon. De tényleg. Ettől csak az jobb, hogy nagyon szarul érint, mert nem értem mi lett.

Tessék ennyi, iszonyúan rövid bejegyzés, de csak azért mert nem vagy fent ott, és nem tudtunk beszélni, és elírni xD, milyen hülye szó, a bánatom, mint szokásosan. Kitudja talán egy kis esti matek, remélem visszajössz, még ma. xD Túl ragaszkodó lettem észrevetted? Vajon ez majd szarra fordul.

Oh, fuck it. WTF? xD nem érdekel, megint. Skins. Mert tetszik. mert akarom.

Milyen lehet már az ha van egy drogos haverod? Vajon ő másképp látja a világot? Na jó ez hülye kérdés volt, de akkor is, miért kell ilyen kibaszottul szarul lennem?

Régebben nem voltam ennyire ideges, de most minden pillanatban, mert túl ragaszkodok, mert talán túl sokat képzelek bele, és mert mostanában semmi sem jön össze. Egy ideig nem is fog.

Hiányzik a hülyülés, már olyan régen beszéltünk, a múltkori beszélgetésünkkel éreztem, hogy már nincs minden rendben, persze... mert változunk. Utálok változni, gyűlölöm a változást.



Szerintetek tudnék valami vidámabb témáról írni? xD Ez kezd lehangoló lenni. xD

2010. április 11., vasárnap

Vajon még miért nem alszok?

Álmodtam egy világot, melyben csak én vagyok. Körülnéztem, de nem láttam a közelben semmi élőlények tekinthetőt. Olyan volt, mint egy sivatag. Ránéztem és minden érzésemet elszívta, ott voltam a nagy semmi közepén, olyan érzetet keltett bennem, mintha az egész csak ismétlődne végtelenig. Lenéztem a földre. Felrepedezett talaj, a földből gyökerek törtek a felszínre, de látszott rajtuk hogy már egyáltalán nem éltek. Tekintetem a gyökerek között ingázott. Unatkoztam, mint mindig. Kinéztem magamnak egy gyökeret mely eltért a többitől. Ő volt az egyetlen, akinek mellékágai a felszínen futottak tovább. Fekete volt. Valahogy nem csodálkoztam, még ha ez nem is volt jellemző egy fára. Odaértem. Ott állt egyedül, kicsavart törzzsel, mely a levegőbe ívelt. Ágai, mintha nem is léteztek volna, csak egy törzs. Rosszul éreztem magam, valamiért úgy éreztem, mintha egy hozzám közel álló személy állt volna ott. Neki támaszkodtam a jobb kezemmel a fának. Mély levegőket vettem és próbáltam lenyugodni. Nem tudtam, nem érdekelt mi folyik itt. Elkezdtem futni, futni a messzeségbe, mely úgy tűnt nem vezetett sehová. Fokozatosan gyorsított, de nem jutott semerre. Lábai kezdtek fáradni, de nem törődött vele, csak el akart innen tűnni. De hova is? Hol volt a helye a világban?

-------------------------------------------------------------------------------------

Szárnyaim már rég máshoz tartoztak, soha nem is voltak az enyémek, mert minden az Övé volt. Szemeimet behálózta, árnyékot húzott körém, hogy ne lássam a külvilágot, Most pedig megkötött kézzel sétálok, mert nem érdekeltek a szabályok. Ő ezt akarta. Én nem ellenkeztem, de minden tiszteletemet elvesztettem benne. Kezemet kötél sebesítette ki, bőröm ki volt pirosodva, de én csak sétáltam tovább, és a kötéllel játszadoztam. Azt akartam, hogy fájjon. Nem akartam, hogy lejöjjön, csak azt hogy piros bőrömön megcsillanjon a vér. Nem sírtam, tudtam mit csinálok, tudtam mit követek el, nem érdekeltek a következmények, csak felejtsem el. Valaki megállított a sétámba. Rafael volt. az. Nem volt kedvem beszélgetni, ezért reménykedtem, hogy minél előbb elmegy a közelemből. Utáltam kiszolgáltatott lenni, pedig most se szárnyam, se kezem, se gondolatom. Mindent elvettek, ami fontos volt nekem és kellett a jövőmhöz. Megbocsátanám, de én is a Földről jöttem, és csak egy rohadt, reménykedő, helyét nem találó személy lettem. Mert nekem mindent elrontottak. Először az önbecsülésem lett oda, majd a tiszteletem más emberek iránt. Vagy angyalok? Mindegy, Nincs sok különbség, mert ez nem az a hely, hol elhajózhatok. Fáj a kezem. Rafael még mindig itt van. Biztos voltam benne, hogy nem szólalok meg. Rafael arkangyal nem tartozott a kedvenceim közé, csak néhányan voltak, akik elbírtak viselni, mert nem tartották tisztának gondolataimat. Nem akartak itt fenn. Én se. Nem tudom miért vagyok itt. Nem tudom ki hozott ide. Nem akarom, hogy minden összeomoljon. Életem most rázódott nem rég helye, mégis már most látom a nagy fekete foltokat, melyek újra tönkre fognak rakni. Minek kerültem ide fentre? Bűneim legalább 10 oldalon keresztül tartanának. Akkor mégis miért...?

- Ki vagyok, Rafael? - kérdezte elnézve az angyal mellett. - Ki vagyok én, hogy ide hurcoltok?

- Sajnálom, erre nem adhatok választ.

- Látom nagyon sajnálod - gúnyolódott. - Én nem vagyok angyal, ezt mindenki tudja, mi a faszért vagyok itt?

- Nem kell nyomatékosítani mondanivalódat, elsőre is megértettem - célzott a vulgáris szavára Rafael.

Nem tudtam folytatni a beszélgetést, valami megállított. Egy hang mondta nekem,. hogy várjak, és nézek körül, amíg újra nem hallom. Nem tettem semmi ilyet. Nekem nincs főnököm, aki parancsol nekem, én a magam ura vagyok. Rajtam nem uralkodik senki, vagy semmi. Nem adtam a hajléktalanoknak pénzt, nem váltottam valóra az álmomat, és mégis itt vagyok. A törött üveg, miért volt itt? Évekkel ezelőtt hátrahagytam minden ilyen emléket, mit keres ilyen közel a felszínhez? Mi veszett ki belőlem? Mi az, ami másban meg van de bennem nincs? Miért kell ilyen hülyeségeken gondolkoznom? A közönyösségem, mostanában mindenkit idegesít, eddig is ez volt, csak eddig kevesen mondták el a véleményüket. Féltek tőle, és ő is félt magától. Egy kellemes kis mechanizmus. Eltaszított magától mindenkit, kivéve aki nem hagyta, de nem érezte a megkönnyebbülést, hogy nincsenek már ott. Inkább a szorongás vett rajta erőt. Utállak titeket. Mert itt hagytatok.

-------------------------------------------------------------------------------------

Túl fáradt vagyok várni rád, ezért találkozzunk napéjegyenlőségnél, egy helyen amelyet csak mi ismerünk, de édes, miért hívtál ilyen későn? Otthon mindenki szeret, már hiányzok nekik. Fáradt vagyok várni rád, egy szomorú lélek vagyok, ez nem az én időm, hogy kiválasszam a napot, melyen meghalok. De egy dolog, ez a te életed, azt csinálsz, amit akarsz, csak ne várakoztass meg, azon a napon, mert magányos vagyok. Az árnyékaim behálóznak, amikor a város alszik.

2010. április 6., kedd

I'm okay... and you?

Szükségem volt egy csomó hülyeségre, mostanában nem sok dolog volt, amiért örülhettem és jól érezhettem, de a mai napom mindent felülmúlt. Mikor nevettem ennyit egyhuzamban?

Köszi, de tényleg.

Nem voltak sablonosak, nyah... :D

ami eszembe (igen, olyan is van) jutott...

Először is egy listát írni, aminek a címe:

Top 10 közhelyek, melyik közhely a legszánalmasabbak a világon?

Bár most a közhelyek valahogy elkerülnek. Biztos elfelejtettek, vagy megsértődtek.

A rólad és rólam szóló dalok xD vagyis a You and me-sek... xD Nekem ezek mostanában bejönnek xD Egy teljes lista de csak amelyiket ismerem...

wáóh... igazából tök szánalmasnak tartom, hogy nem írok semmi érdekeset, és ezt berakom bejegyzésbe, de unaatkozom. Nyah jó igazából nem, csak írhatnékom van. Nem hogy a Álarcokat írnám. Most adtam neki címet, wáóh, és biztos nem ez lesz a címe, de azért valahogy nevezni kell, mégse nevezhetem fényhozónak... bár inkább meggondolandó. Egy újabb sablonos írás tőlem xD. Kigondolta volna, mi? Tessék megszokni, aki erre jár és olvas... sziasztok ti ott hárman! xD Kac-kac kukac.

A szünetben olyan jól ment az írás. Imádtam azokat a perceket. Vicces volt, bár semmi értelme az egésznek. Ugyanazokat a köröket rovom, már több hónapja, ésnincs aki másfelé tereljen, vagy leállítso, de nem akarom abbahagyni, csak megtudni, miért? Áhh, nem is hiszem el milyen régen olvastam a Levelek Lilynek-et Sophie-tól... Sophie IMÁDLAK!!! Már elmondtam kritikában Nikitata néven, de fenomenális, megunhatatlan, egszerűen a mondataid... tökéletesek. Jó, ömlengés OFF.

Most idézlek mert akarlak, és mert imádom:

Ti csak örülhettek. Mert kilométeres körzetben nincs temető. Nincs fehér márványsír, ami ordítva hirdeti, hogy valami hiányzik.

Igazából irigyellek titeket.

-------------------------
Legyetek féltékenyek. Sandy egymagában pótolni tudott titeket.

Ha megkérdezitek, miért… Felesleges. A miértre sosem kapunk választ.

------------------------

Az is furcsa, hogy mindenki egyszerre születik a csecsemővel; az anya, a nagymama és a nagypapa…
…, az apa…
…, viszont a keresztanya csak jóval később jön világra.

Meg se születtem. Fáj.

----------------------------

Igazából mindig összeszorul a gyomrom, ettől a történettől. Mert ez olyan. Elfelejthetetlen. Sophie nem fogja folytatni, sajnálom, de imádtam, így is kellemes pillanatokat szerzett, mint minden műve.

2010. március 26., péntek

Fuck it!

Nem kellene vele foglalkoznom, hisz ez az egész szánalmas, és megint a felháborodás van belőle. Lassan megőrülök. Van rá lehetőség, hogy elmondjam a véleményem? Van rá, de inkább nem akarom, mert már csak ilyen kis... . Rossz gondolatmenet. Istenem, azért nem minden egy emberen múlik. Nem mindig, azt az egy embert kell hibáztatni. Annyira egyértelmű minden, nem hiszem el, hogy ezt mások nem veszik észre. Tűréshatárom kezd vékonyodni, lehet, hogy az egészet hamar megunom, ha ilyet szabad mondani. Mindegy. Leszarom. Ideje lenne végre túllépni ezen az egészen, mert nem lesz jobb senkinek semmivel, ha egyhelyben haladunk tovább, a régi szöveggel.

2010. március 25., csütörtök

A kis rövidség :P

Nancy kedvéért :D Milyen jó álnév nem? :P Ez nem célzás akart lenn, vagy valami ilyesmi, csak ez jutott eszembe... bár lehetett volna "tdtit" hosszabban "the day that i died"... de csak ez így magában nem üt... aztán gondoltam a "szűzre" is, de... nem, nem... de a Nancy avagy Sid... bár az fiú név xD de neked biztos tetszene :D vagy ki tudja... választhattam volna a szokásosból is, de azok olyan ismerősek... avagy Sid and Nancy = Sancy :P xD le vagyok fáradva ez az oka... holnap olyan leszek mint a mosotszar, de nem érdekel, ezt akkor is begépelem, tudod a kölcsönös tisztelet, vagy mi... nem igazából fel akartam rakni, mert húlye vagyok és inkább a kémiával és a föcivel kellene foglalkoznom... kellene... mindegy már ígérgettem és itt az ideje, mert kíváncsi vagyok, mit gondolsz... vagy hogy tetszik-e. blöáh... am lényegtelen, hogy tetszik vagy nem akkor is írni fogok, hülyeséget hülyeségre, még akkor is ha azt a témát már 1000 körbejártam... ez van... örök kárhozat rád, Sidney.... ez hogy tetszik? xD Jó... alapra veszem magam.

------O------

Mind nézünk és várunk, hogy megtörténjen a csoda. Csak néhány hónapja volt, mégis mostanában mindennap hosszabbnak tűnik, mint egy év. Túlzásnak gondolod, tudom, de nélküled hideg a világ. Nem tudom elfelejteni, hogy léteztél, szinte testvérem voltál, és most itt tartunk. Mindannyian. Van mikor rád gondolok, és elöntenek, azok az emlékek, mikor megvigasztáltál, bíztató szavakat kiabáltál. Néha egy fal választott el, te mégis, mégha falon nem is hallatszott át, ordibáltad, azokat a kibaszott szavakat, melyek örömmel töltöttek el. Mert, hogy ott vagy, és a levégéig ott leszel. Önzően gondoltam arra, hogy csak engem tisztelsz ennyire, de rá kellett jönnöm, hogy te nem ilyen ember vagy. Mindig van bíztató szavad, mely önbizalommal tölt el. Olyan jól megtalálod mindig a gyengeségemet. Egyszer szóvá tetted, de nem válaszoltam.

Ritkán hallottalak énekelni, szinte sajnálom, hogy nincs egy videó ezokról az emlékeimről. Veled éltem, mégis csak néhányszor mutattad szomorúságodat. Nem értettem miért. Tudom, hogy szar életed volt. A tekinteted azt sugározta, "adj szeretetet", mindennap elmondtam, hogy szeretlek, éreztem, hogy szükséged volt rá.

Olyan kevesen maradtunk. Sokszínű ember voltál, aki mindig fényt hozott az életembe. Amikor veled voltam, minden gondomat elfelejtettem néhányperce, és az emlékeket is, amik álmaimban üldöztek. Emlékszem, egyik este felhívtál és elkezdtél beszélni a dalaidról. Csak halgattalak, mert hangod, olyan nyugtató volt. Beszéltél mindenről a dalok mellett, legtöbbször nevettem, a legérdekesebb emberek közé tartoztál.

Elkezdtük megváltani a világot. Együtt a zenéddel magasra vittél minket, olyan körökbe, melyről csak félve álmodtam. És mégis most itt vagyunk nélküled, de így a győzelem íze nem olyan édes, mint egykor volt. Kicsit keserű lett, mint a kávé.

Meghallgattam a balladádat, amit írtál és felvettél. Nem mondtam még egyszer sem a szemedbe, de csodálatos ember vagy. Hogy tudsz ennyi érzelmet belesűríteni egy dalba? Mindig csodálkoztam, amikor csak a szöveget elolvastam, és hallottam a hangodat, ahogy énekli, bár nem te voltál az énekes. Eszméletlen hangod volt, szerettelek hallgatni énekelni. Imádtam a dalszövegeid, amik soha nem szóltak ugyanarról. Annyira egyedi voltál. Mégis ilyen csodálatos szöveggel és emberrel, ebben a kibaszott pokolban, mikor találkozok újra? Utállak kérdőre vonni, de miért nem velünk vagy? Miért mentél el? Idővel el fogom fogadni, hogy mi az a szúró fájdalom és miért nem múlik el. Érzelgős lettem és nincs ki megakadályozza, hogy sírjak, és valami boldogabb dologra gondoljak. Szarul érzem magam mostanában, néha remeg a kezem. Meleg van, én mégis fázok. Nevetek, de valami kiveszett belőlem. A rémálmaim egyre rosszabbak. Támasz nélkül én se bírom sokáig. talán követni foglak, és újra találkozun, ahol már együtt készülhetünk fel újra.

Tudom, hogy nem lesz jobb, ha csak utánad bánkódok, de nagyon hiányzol, és gyűlnek a felhők. Mostanában mindig a balladádat hallgatom. Magadról írtad ugye? Hisz te vagy benne egyben és egészben. Bár nem hinném, hogy sok mindenki fogja észre venni. Miért nem szóltál, ha tudtad hogy meg fogsz halni?

-----O-----

Nyah jó tudom, nem egy nagy szám... de kikívánkozott. Tippek? Ki írta-kinek? Te biztos tudni fogod, Sidney, elvégre szinte leírtam, hogy kiről van szó a sok utalás... olyan átlátszó vagyok xD nem baj majd gyakorolom a homályos utalásokat. Eldöntöttema a következő novellámat. Sidney kell a beleegyezésed, felhasználhatom, azt az esetet? minegy majd holnap elmondom... vagyis már ekkor elmondtam délelőtt ha nem felejtettem el xD Igazából nem rólad írnék, hanem az egyik harcodról Tanácsesszel... annyira szeretném... remélem megengeded... nem tudom h meg fogod engeni... ezt te már csak olvashatod, nem vagyok jós ha arra gondolsz. Csak vagy olyan jószívű :P Olyan érdekes ember vagy...

Forever fuck it xD minden vágyam egy mondatban... remélem végig elolvasod xD csak azért mert ma szájmenésem van, vagy betűmenésem... xD ez de nagy favicc recccs... nyah jó igqazából csak azért írok ilyen sokat hogy ne a föcit kelljen megtanulni... te meg pont lementél tegnap este, amikor mondani akartam, hogy írom a "4 sorost" ... borzasztó vagy :P nem baj elnézem...most a kétszer...

Egy elgondolkodtató kérdés. Csak Sidney-nek... hogy lefárasszam.... am nagyon irritál a neved?

Ha a régi rómában a gazdagok villában laktak, akkor a szegények késben, a császár meg kanálban?

- Are you, Sirius?

- I'm not serious, I'm Sirius. xD Tudom régi, de nahhh...

Jó jöjjön a föci meg a kémia munkafüzet a sok móka után xD

2010. március 20., szombat

"Barátok, azok vagytok.... "*a megvető hangsúlyt remélem mindenki érezte*

Emlékszem ballagásról erre a sorra, mondjuk még másra is. Asszem pont Ziza mondta, merő megkönnyebbülés. Amúgy tudtam, hogy ez lesz belőle, nem lepődtem meg, nem háborogtam, nem kértem ki más véleményét. Hát ennyi volt. Zárd le a múltad, hogy lehessen jövőd... Úristenem, a legnagyobb közhely a világon, bocs, akkor az első tízbe biztos benne van. Hülyeség, mi értelme félretenni a múltat? Végülis nem változik semmi, minden ugyanúgy marad. Figyelmen kívül hagysz valakit? Ő is téged. Erről szól a múlt? Hibás beszélgetésekből, hamis mosolyokból, titkolt ellenszenvből? Milyen klisé. Mindenki féltékeny mindenkire. Megint ugyanaz a lemez. A pletykák a másik háta mögött szinte nevetséges ez az egész.

Egyszer mindenre fény derül. Láttam a veszekedéseket a szemeim előtt, elképzeltem az szöveget, amit mondhatnak. A káröröm eluralkodott rajtam. Megvető fintor, majd egy hisztérikus nevetés. Minden rosszul történik. Észrevettem, de nem tettem ellene semmit. Élvezni akartam ezt az egészet, tudomást se venni a problémákról, végre valahára tisztázni mindent. Persze, tisztázni. Mindig lesznek titkok, amit akkor se osztunk meg, még ha az életünk függ tőle, mert hülye, botor emberek vagyunk, akiknek saját büszkeségük fontosabb, mint a jólétük. A titkok mindig arra szükségesek, hogy ne látszunk olyan egyszerű embernek, más funkciója csak annyi, hogy kedvünkre egyik titkunk kikotyogásával, elindítsunk egy brazil szappanoperát,"hogy tehetted? Megcsaltál?". o_O" Ez nem mondom, ki azt a szót mi ez. Mert az ... lenne.

Mennyire lehet egy embert kihasználni? Egy reménytelen hovatartozását kereső lányt biztos. El tudom képzelni, ott áll ülnek a földön a barátnő felajánlja, hogy játszanak kártyacsókot, belemennek mindketten. Először csak arcra puszik, majd durvul a helyzet. A barátnő mondja, hogy lemegy kajálni, így fenn marad a fiúval. Pirulva próbál nem a fiúra nézni, de összeakad a tekintetük. Az ágyon smárolnak tovább, a fiú mond valamit a lánynak, a lány megcsinálja. Ennyiből állna az egész? Csak saját kielégülésre? Mennyire lehet naív egy ilyen lány? Eljön az este a lány boldogan megy haza, bár nem vár el semmit, ezzel kapcsolatban, mégis reménykedik, hogy lesz belőle valami, hogy végre tartozzon valakihez, úgy mint a többiek, mert csak az lebeg a szeme előtt, hogy olyan legyen mint ők, azt szeresse, amit ők, úgy viselkedjen, ahogy ők.

Valamelyik nap teszteltem magam. Miben hiszek? Hiszek egyáltalán, abban hogy van egy Isten, aki figyel, olvassa összes gondolatomat, és már előre eldönti hova jutok? Hova jutnak a hitetlenek? Egy üres véget nem érő űrbe? Nekem nincs hitem. Állandóan csak reménykedem, miközben ebben az egészben egyre mélyebbre süllyedek. De nem aggódok, szinte rettegek minden mozzanattól, amely valamelyest is kapcsolódik hozzám. A félelem. olyan mint egy krónikus betegség, egyre jobban gyengít, és a végére nem marad senkid. Senki, aki figyelmeztessen, hogy hülyeséget csinálsz. Senki, aki vigasztalni, ha szar történik veled. Senki, aki elmondaná, hogy segíts magadon. Mert ez az egész kezd egyre furcsább és furcsább lenni, néha ott vannak a szemek, amik beszélnek, és semmi jót nem ígérnek.

Írtam egy kis rövidséget neki, az ő szempontjából. Remélem, amikor begépelem és felrakom, valaki felkiált a gép előtt, és azt írja "Tudom kinek írtad". Mert ettől nincs csodálatosabb érzés, mikor valaki kitalálja gondolataid. Nyah jó mára ennyit.

2010. március 10., szerda

shit

Ez kibaszottul csodálatos. De tényleg. Érzem az iróniát.

Mi a fasz van veled? Tényleg kíváncsi vagyok, kezdem egyre haszontalanabbul érezni magam, ez pont olyan mint egy rohadt BK rész. Szánalmasan klisés és unalmas.

Nyugodt vagyok... de ez néhány napja már kikívánkozott belőlem.

szerk.: hát ez csodálatos. fucktantikus. szar. szemét. hülye. utállak. köcsög. rohadj.meg.

Annyira kedves vagy hallod! Mit képzelsz magadról?

(I'm) sick.sick.sick

don't resist