Néhány napos osztálykirándulás nincs behatárolva.
Nem tudom hol voltunk. Az épület négy emeletes volt. Főajtón beáramlottunk, majd egy másik ajtón, ahol egy hajléktalan volt. Négy ágyas szobák voltak. Fekővel, Narával és Tókával voltam egy szobába. Kipakoltunk. Voltunk ebédelni is, és matekoztunk. Mi Tókával rossz feladatot csináltunk meg.
- Hát, ezek meg még nem is jó feladatot csinálnak - mondta Kas.
Pedig az volt kijelölve, amit csináltunk. Mindegy letudtam őt hülyének. Aztán átmentünk néhányan a sötét helyre, ahol átmentünk a hajléktalanon, de ő most nem volt ott, ellenben esküvő volt, és mondták nekünk, hogy álljunk be tapsolni. Leültünk, négyünkre emlékszem, Totti, Nara, Fekő és ugye én. Nara ült a pad szélén, mellete én, mellettem meg Totti, Fekő meg Totti melleet.
Megahllottam a Bob herceg egyik dalát, "én térden állva kérlek Anni, szerelmem légy enyém.", felálltam a padról, majd mondtam, hogy szóljanak ofőnek.
Futottam a hangok felé, de amikor odaértem csalódnom kellett mert nem volt ott, csak egy csoport, már a csoport is távozott csak egy lány volt ott, kezében a trónok harca könyv, ezért közelíteni kezdtem felé. Barna, melírozott, rövid haja volt, Szürke halász gatya volt rajta, és zöld póló. Talán Evelinként mutatkozott be már nem emlékszem.
- Mit olvasol?
- Van egy sorozat, a Trónok Harca, annak a második kötete.
- Nekem meg van az első, de félbehagytam.
- Miért?
- Túl tömény nekem. - Kínosan elmosolyodtam.
Jön egy alacsony fiú, legyen a neve Dávid. Azon nyafogott, hogy nem tud kiolvasni egy könyvet. Bemutatkoztunk egymásnak.
Evelin mondta, hogy menjünk és bemutat az egyik barátjának Nikinek. Hezitáltam egy kicsit, de beleegyeztem. Egy raktárba érkeztünk. A zene szólt, valami metálosan hörgős. Nem láttam embert bent. Viszont a raktár nagyon csúcs volt. Először is minden szürke volt, a fal és a padló. DAszkák voltak a falon, gitárok, ott volt a Muse énekeséé, meg amibe bele van karcolva hogy "foREVer". Volt egy tv a sarokban, egy asztal négy székkel, két hangszóró a falon és poszterek. Evelinék előre mentek, öt vagy több doboz volt egymásra pakolva, ezért nem lehetett látni, hogy ki volt elkerítve. A zenét Dávid kikapcsolta, de még így is a másik fiún ott volt egy fejhallgató, és épp aludt néhány pokrócon. Evelin belerúgott és úgy ébresztette fel. A fiú kinyújtózott, a fejhalgatót ledobte maga mellé, majd bemutatkozott.
- Miki vagyok. - nah, igen itt esett le hogy rosszul hallottam a nevét, vagyis még előbb, de mindegy.
- Niki. - Kézfogás.
- Honnan jöttél?
- .... megyéból. - Aranyosan ráncolta aszemöldökét, és következtettem arra, hogy nem tudja hol van. Az árvizekről kezdett el beszélni. Miki, narancssárga pólót viselt, térdig érő terep színű gatyát, és fekete deszkás cipőt. Szőkésbarna haja volt, rövid, és kék szeme. Beszéltünk arról, hogy miért él ilyen helyen, hogy nem kap valami segélyt az államtól. Aztán futottunk, jól éreztem magam, nem voltak kínos csendek, nem volt semmi kínos. Másnap kerültem vissza a hotelbe. A hajléktalanon mentem keresztül, aki mondta, hogy menjek nyugodtan át. Mentem a folyosón a szobám felé, mesélni akartam NArának és Fekőnek. Aztán jó pofára estem, Mivel én nem voltam ott egy napig, ezért Tóka mondta Dennek hogy jöjjön a helyemre. A cuccom össze volt pakolva. Fekő és Nara bocsánatkérő pillantásokat vetettek rám, és tudtam, hogy Fekő legszívesebben átölelt volna. Tókában csalódtam ott helyben. Den meg már rég nem érdekelt.
- Elfoglaltad az ágyam? Rendes vagy.- Odavetettem neki egy mondatot, aztán kutattam másik szoba után. Tottiék szobáj a előtt álltam.
- Van még hely? - kérdeztem Tottitól.
- Persze, gyere. - Elvette a táskámat és ledobta az egyik ágy mellé. A szobában volt még, Tivi, Tecsi és Ral. Láttam a kérdő tekintetüket, ezért válaszoltam.
- Befogadtak mást a szobába, mivel én tegnap nem voltam ott, ezért összepakolták a cuccom. MÁr elegem van a kis magánakciójukból. Denből és Tókábaól.
- Jó barátok. - Ezt nem tudom ki mondta talán Totti és Tivi egyszerre, nem tudom.
--------------------------------------------------------------------
Kellemes felfedezért tettem Totti az, akire talán bármikor számíthatok. Másra is, de ő amúgy is fontos, mert... , mert ő olyan. Ez volt a legkellemesebb dolog.
