Szívek Szállodája

Mielőtt bárki bármi másra gondolna, mint a sorozat ne tegye. Ez a sorozatról szól, igen, áradozni fogok, mert jó. Nem azért, mert nincs jobb dolgom, mert lenne. Pl. kémia vagy matek, de persze, kit izgat? Majd később. Szóval Szívek Szálladája, szóval Gilmore Girls... ....
Valami hihetetlen a forgatókönyv, úgy értem basszus... már szinte családias hangulat volt Emily és Lorelai között, elmondta neki hogy ő varrta Rory ruháját, erre Emily, hogy jó munkát végzett a ruhával és Roryval is. ... És igen, itt volt az a pillanat, hogy mi lett volna, ha... Ha Lorelei nem érezte volna úgy magát, hogy megfojtják, akkor velük nevelte volna fel Roryt? ... Nah de ez mindegy.
Ez a legrealisztikusabb családi történet. Nem csak az övék, hanem egész Stars Hallow-é, és most pont azok a részek vannak, ahol Max Madina udvarol Lorelei-nak. Imádom Maxat, Luke mellett egyértelműen a kiválasztott, Christopher és Jason versenybe se szállhat vele.
És ez jó, mert Max egy átkozottul édes pasi, és az ezer sárga százszorszép kedves gesztus volt tőle... mit kedves egyenesen Rómeó... A legszomorúbb az volt, ahogy Lorelei tagadta végig, hogy Luke szerelmes belé pedig látszott rajta nagyon. És ahogy Emily érdeklődött Lorelei-nál hogy járnak e... áhhh...
Bárki bármit mond, én nem szeretem Deant, vannak jó pillanatai de nem szimpi... Rory barátai valahogy mindig olyan... furcsák... Nah jó Jess-t mindenképpen bírom, Logan a vége felé már undok...
Szóval Jess-t szeressük, mert olvas, mert jó zenét hallgat

Luke: - Mi ez a borzalmas póló? (Metallica póló Jessen) Elriasztod a vendégeket...
Rory: - Csúnya póló
Lorelei: - Csúnya póló
Luke: Öltözz át! (Jess el)
Rory: Király zenekar
Lorelei: Király zenekar. :D

Ebben a részben a a végén lejön Jess, kockás ingben, baseball sapka, Roryék röhögnek...

Luke: Rajtad meg mi van?
Jess: Azt hittem ez a munkaruha
Luke: Menj fel...

Egyzerűen kiborítóak imádom mindegyiküket...

?

? Igen ez mind. Teljesen leszívtak. Agyelszívtak. Bumm.

meg fogok halni ha nem juthatok el egy Green Day koncertre, de tényleg... lassan sírva fakadok ezen felvétel közben... ahhh...

most tényleg...

Történhetne még valami? Kérlek... Még nincs elég bajom, a pénztelenséget csak ezzel lehetett überelni...hát tényleg jó, köszönöm. Hozzám tudnál még vágni valamit? Most... a következő egy hétben? Talán összeomolhatna még a házunk, vagy esetleg elönthetne jobban a víz... Ó a boldogság. Bassza meg basszameg bassza meg. szar szar sazr... nem lesz semmi baj? nah arra befizetek. kurva osztály is rohadjon meg. mindenki mindenki mindenki... mindenki rohadjon meg. szánalmas szánalmas... ...
legyen már hétvége basszus, de az sem segít semmi. de jó

sohamár

Néha jó abba a képzetbe ringatnom magam, hogy minden rendben van.

hát sorry

hangulat: nyomott, indulatos
zenék: Linkin Park - Leave Out All The Rest, Rise új album, A7X - Shattered by broken Dreams, Warmnass on the Soul...

Jobban szeretem, ha más boldogabb mint én. Ez valami, hülye betegség. Borzasztó.
Baszd meg baszd meg, hogy mindent elbaszol. Nézz már körül, mielőtt cselekszel, nézd már meg ki akar rajtad segíteni... szánalmas szánalmas. Egyszer látnám, hogy nem az van, hogy vágyakozóan nézel rá miközben a másik meg elássa magát szégyenében, mert úgy érzi nem elég jó. Hát gratulálok. A szentek nem is szentek, mi? he, már úgyis leszarom. szánalmas szánalmas. talán ha ezt ismételgetem vége lesz...imádom, amikor magamat hitegetem.
Jövő hét hektikus lesz. Most nem ezen bosszankodok, csak úgy az elmúlt két és fél hónapon, hogy még nem tartok sehol, egyhelyben vagyok, és nem haladok... hát szar ügy. Nem akarok semmi féle szülinapi üneplést. Melankólikus hangulatot akarok, zenével, meg hülye beszólásokkal, csak ennyit, mert mertmert hülye vagyok, és szarul lehetek néha, de az kell. Csak legyen nyári szünet... hogy ne kelljen olyanokkal találkozni, akik mindent tönkretesznek... akik a hangulatot szétrombolják. Hol van itt "barátság"?
Lassan hányingerem lesz, és most foglalkozok ezzel utoljára, nem hiszem el, hogy nem lehet érteni a szép szóból, a vulgárisból se, de hagyj mondjak valamit, nem mintha rám tartozna, lassan már nem lesz senkivel semmilyen kapcsolatom, jó ez túlzás, tudom h van összesen már csak 3 ember.(CER)... és igen, nincs kedvem másra hallgatni, panaszkodni van kedvem, idegeskedni, leszólni másokat, fárasztani az agyamat. Ez ma egy ilyen nap volt, sorry többiek.
sok mindent utálok... sztem szerdától kétszínűnek állok, vagy nem tudom..., menyire tudom kimutatni ellenszenvem, még hogy normális gimis évek, legszívesebben röhögnék már kínomban, "szívás" vagy valami érthetőbbet, amivel kifejteném, hogy miért nem. és köcsög vagyok, mert nem mondom meg szemből, de ha elég ideges leszek, akkor erre is sor kerülhet... következmények ide vagy oda, tudok marha bunkó is lenni, bármilyen kedves vagyok...
sírni akarok, de tényleg, hosszan egy kicsit... miért nem tudok? érzéketlen nőszemély vagyok, sajnálatos. Ha nővérem nem lesz itthon biztos egy kibírhatatlan szemét, bunkó leszek... csak így előre figyelmeztetek mindenkit. Aztán aggódni fogok, ez az újabb elfoglaltságom... csak ha rám jön, vagy ha olyan van...
pl. múltkor. Nem az volt a baj, hogy elszakadt, hanem az is... szóval szar volt, az olyan, utolsó csepp a pohárban. biztos elő fog még fordulni... Itt a nagy összeszedettségem, asszem ebben a négy napos szünetben megengedem magamnak, hogy szétcsússzak....
utálom, amikor valaki küzd, és nem veszi észre, aki mellette áll, annak teljesen figyelmen kívül hagyja más érzéseit... tök mindegy nem? fáradt vagyok és elegem van. Abból az egy évből nem sok volt igazi sztem.
 nem fogom bírni jövő héten, látom. megtörök majd és kutyaeledel leszek, meg szarkasztikus vagyok, de ez most csak egy kicsit számít.

bumm..

rövid eddig közzé ben tett hülyeségek...0.2 január 31

Rossz arra gondolni, hogy az elkövetkezendő egy heted lesz életed utolsó napjai. Fekszel az ágyban, mert annyira fáradt vagy tíz óra alvás után, mintha nem is aludtál volna. Elgondolkozol, hogy jutottál el idáig, belemerülsz egy érzelmi gondolatkavalkádba, ahol már nem keresel ész érveket, nem kérdezed a világ legfeleslegesebb kérdését, a "miért"-et, azon a fázison már túlléptél, már csak a fájdalomtól akarsz megszabadulni, ami nem hagy nyugodni. Ott fészkel a fejedben, nem túl erős, de nem is olyan, amit egyszerűen figyelemre se méltatsz. Idegesítő volt. Nagyon idegesítő. Fel akar kelni az ágyból, de nem sikerül. Visszarogy, és majdnem sírva fakad. Annyira gyenge.

A színészkedés nem kenyerem. Nem akarom tettetni, hogy jól érzem magam, amikor nem. Nem fogok bájcsevegni, ha nincs jó kedvem. Ne várjon senki tőlem kedves szavakat, amikor abban az állapotba vagyok. Ha nem bírsz ki ne szólj hozzám, ezt majd viszonozni fogom, tényleg. Ha zavar, amilyen vagyok, nincs miről beszélnünk a továbbiakban. Ha kibírod hisztijeimet, és folyamatosan beszélsz, de nem válaszolok, vagy csak néhány szót, te egy türelmes ember vagy. Nem szoktam ironizálni, nincs hozzá érzékem, mint ahogy máshoz se. Most eszembe jutott a No matter what, amiről valami nagyon jó jut eszembe, ami másnak más formában sokkal jobban tetszik...  Miért vigyorgok?
Ahh, szegény romantikus lelkem...

kedves ipodomra lejátszási listát készítek, vidám számok címmel, én ezekre gondoltam:
Seize the day, Fiction, Under the Bridge, Bettersweet Memories, Tears don't fall, Swinf Life Away, hogy csak a legjobbakat soroljam.

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt mondom 4:00 AM Forever? Ez annyira cseles... Oh, guys...

Miért kellett az Avenged Sevenfoldnak érzelmes számokat írni? igen, a Seize-ről beszélek... talán ilyenkor ezt nem a legjobb hallgatni, és mit képzel magáról a Bullet for my VAlentine is? .... És miért nem tudom elkapcsolni.?



Jó érzés volt. Tényleg annyira jól esett.

közérdekűközlemény

Mondja meg valaki honnan írtam ki ezt az idézetet:

I'm… selfish and dramatic and I've done a lot of things I'm not proud of

Kérem... Ezt nem hiszem el, hogy nem tudom miben volt. Talán Grey's Anatomy? Never mind.

hmmm....

- Ahhoz képest, hogy én vagyok beteg, nyúzottabbnak nézel ki, mint én.
- Most örülsz nekem, vagy kötözködni akarsz? - kérdezte ingerülten Dracy, bár testvére sápadt arca és feszült vonásai láttán, lejjebb vett hangjából. Hátradőlt székén és próbált minden részletet megjegyezni testvéréről. Feje tartását, kezének apró mozzanatait, szeme csillogását és arca fintorait.
- Úgy szeretem, amikor azzal felingerellek, hogy létezem - vigyorgott nővére, mint egy bolondgomba. - Ne félj, egyszer elmúlok, és nem kell velem foglalkoznod.
- Annyira jól esik, hogy ezt mondod - gúnyolódott Dracy. - Minden vágyam, hogy egyedül legyek, és ne kelljen a hülyeségeidet hallgatnom.
- Megadatott neked ez a lehetőség.
Dracy nem bírta tovább nővére szavait. Táskáját felvette, és már ment is ki az ajtón. Nem nézett vissza, de szemét égették a könnyek. Nem szokott ilyen érzékeny lenni, most mégis leharapta nővére fejét. Megállt, s egy pillanatra gondolkodott rajta, hogy visszafordul és bocsánatot kér, de dühösen elfordult, és folytatta útját.
Nem vette észre a mellette elhaladó Greget, se ahogy a nevét hívta. Dühös volt, de nem is nővérére, hanem inkább magára. Annyira szét volt csúszva. Nem tudott koncentrálni semmire. Az eredményei romlottak, barátai túl boldogak voltak neki, nem tudta még megemlíteni mi lett nővérével. Nem tudott szavakat formálni. Nem tudta kimondani azokat a szavakat. Túl kegyetlen lett volna, és még csak bele se gondolt. Szerette kirekeszteni a külvilágot azzal, hogy bambult egy helyre és fel se fogta mi történik körülötte, csak haladt a többiekkel. Nem szeretett tettetni bármit, így nem is próbálkozott vele. A fáradtság mindig jó indok. Nem volt siettetés, csak várakozás. Ideges várakozás. És remélte, hogy bírni fogják.

Közhelyek? írás? visszatérés? gyenge próbálkozás

- Szerinted van hely nekünk ebben a világban? - Az ágyon fekvő barna hajú lány nem nézett fel testvérére, csak a kérdést rakta fel. A kórházi szoba fehérsége már rég nem zavarta, inkább az, hogy nem kint van a kék ég alatt.
A székben ülő, világosbarna hajú lány, ránézett nővére arcára.
- A világ nagy hely, mi pedig pont a rossz oldalán vagyunk - mondta őszintén.
- Mi jelent rossz helyet? - Öregebb volt, mégis testvére magyarázatait, tele igazsággal szerette hallgatni.
- Az, ahol nem találsz olyat, akivel van valami közös dolgotok, és soha nem untok erről beszélni.
Az öregebb behunyta a szemét.
- Akkor ez nem egy rossz hely neked, nem? - Mai látogatása során ez volt az első, hogy ránézett, majd halványan elmosolyodott.
- Néha szeretem azt hinni, hogy más vagyok, mint a többiek - kezdte zavartan, elnézve testvére mellett. - Hogy nekem nincsenek gondjaim, és eltörpülnek máséi mellett.
- Egyszer remélem boldog leszel - álmodozik az ágyon fekvő, és egy pillanatra Dracy szemébe néz. - Itt vagy velem mindig és lemaradsz az életről.
- Már amit el kellett érnem, sikerült - vont vállat. - Az a néhány óra, amit itt töltök nem fáj senkinek.
- Csak saját magadnak - óvatosan felé fordul, majd megfogja a kezét. - Utálsz ilyen rossz állapotban látni, mindig is utáltad ezt, és azt is hogy nem tehettél értem semmit. És még most sem tehetsz. Csak nézheted, hogy szökik meg az életem, a tiéddel együtt.
- Soha nem lesz semmi ugyanaz - suttogta végszóként Dracy, de testvére már rég aludt.

elgondolkozva...

Hangulat: elgondolkodó
Zene: Seize the day
Könyv: Mielőtt elmegyek

Ha meghalnál, melyik lenne az a nap, amit ítéletnapig újra és újra végigélnél? Minden mozzanatot, beszélgetések, és a többi...

2010-es kérdezz felelek magammal, igen van egy kis tudathasadásom, és?

évvégi összegzés? a fontos dolgok vleem kapcsolatban, és nem másokkal... csak velem. sorry, jó vannak jelek.

hangulat: okoskodó, gúnyolódó   
hangulat: hisztis, sírós, elkenődött, őszinte, témakerülő, nem tudja mit mondjon


Miért akarsz ennyire nyilvánvalóan vallani?
Megtehetem, nem? Mit avatkozol bele?
Elég rossz kezdés ahhoz, hogy őszinte legyél, és ne tereld a témát, nem?
Lezárni ezt a kibaszott évet, ezt a sok felgyülemlett düht. *drámai Lollés hang* 
Jól van. *fejpaskolás* Haladunk Peace World felé. Honnan ez a sok düh?
Nem is düh ez, inkább idegesség, gondolom.
Mitől?
Szerinted mitől leszek ideges?
Most én vagyok a pszichiáter!
Mindig te vagy az!
*csönd*
Válaszolsz még ma?
Miért, sietsz valahova? *kinyújtja a kezét, majd vissza is húzza, mintha megégetné valami* Ez szexuális feszültség?
*torok köszörülés* Vissza a témához... idegesség?
Iskola...
Nem csodálom, ettől a hátamon nekem is feláll a szőr. És még?
Ez inkább már más, zavar, indulat, kedv.
Barátok?
Hmm.
Ezt igennek veszem. Zavar ez az ide-oda szaladgálás?
Csak ha fáj a fejem, ezért akkor inkább egyedül elkenődve a padon. 
Akkor miért csinálod? 
Mindketten fontosak.
Megszakad a szívem ezektől az érzelmes szavaktól...  *megtörölgeti szemét*
Fuck up. *párnát vág hozzá a semmiből* Rosszabb vagy, mint én...
Nem félsz attól, hogy döntened kell? 
Leszarom a döntéseket. Aki döntésre kényszerít, az úgyis kiesik.*vállvonogatás*
Szóval ez neked egy játék?
Ne forgasd ki a szavaimat. *fáradt sóhaj*
Mesélj a barátságotokról!
Mi ez így nagy hirtelen?
Beszélj már! *sürgetés*
Nehéz eldönteni miért, de szeretem ezt a barátságot. Nyers, őszinte, és szavakkal nem lehet elmondani. Szeretem a nevetős beszélős hangulatot, de a álmos-beszívott-háttérben-zene-szól, néha néhány szó elhangzik, viszont megvan a lelki béke. A nyugalom.
*pislog* Te.. mos tényleg őszinte vagy, és az érzéseidet is megosztod...
Ha nem akarsz hallgatni el is tűnhetek... *vállvonogatás*
Milíyen védekező vagy...
Mit vársz? Rosszul vagyok, de már legalább egy éve, és az a gáz, hogy nem tudom elmondani mi bajom csak van. Itt nehezül a vállamra, nem tudom elmondani, mert ezt nem lehet. Mert igazából nincs mit elmondani.
Zavaros vagy...
Megszokhattad volna...
Mások ezt nem így fogják vélni.
Szeretek néha magammal törődni, egyszer a saját gondjaimon keseregni, nem másra gondolni csak magamra, hogyan tovább. Nem hinném, hogy ilyen nehéz megérteni, majd egyszer bocsánatot kérek azért mert pánikbeteg vagyok...
Most megsértődtek...
Sajnálom, de soha nem tudom szavakba foglalni milyen ez. Egyszerűen csak van. És táplálkozik. És él.
Néhány ember szerint a szőnyeg alá söpröd problémáidat...
Szeretem ezeket a megállapító mondataidat, a kérdések olyan tolakodóak. Talán nem ismerem fel a problémákat, mitől kell félni, tartani.
Te elég elcseszett vagy, nem?
Szóljál be, és mehetsz haza!
Ok, fizeted az odautat?
*sóhaj* Vallatsz még vagy mehetek olvasni? Rosszul voltam, oké? És ez az én hibám is, most biztos haragszol rám, és igen , érdekel. De nem tudtam volna végig ülni az egész estét egy műmosollyal, sőt mosolyogni se tudtam volna, csak lehangolt lettél volna, és azt nem akartam, amúgy... meg köszönöm. Nem is volt több kérdésre szükségem, mondtam hogy "csak", de leraktad, oké vágom. Szar vagyok. Megszokhattad volna. Szeretem, ha foglalkoznak velem az emberek, ha kérdeznek felőlem, mert nem tudom mikor van baj, és mikor nincs, nem ismerem magam, azt másnak kell, nem? Az a lényeg az ilyen  emberi kapcsolatokba, hogy más ismerjen jobban, de te saját magadat, nem?
*meglepődik*Szép monológ... 
  Remélem az nem veszi magára, akinek nem kell.

Miért nem mondod el szóban, akinek nem kell, és akinek kell?
Mert kikapcsoltam a telefonom? Mert ma már úgyse beszélek senkivel? Mert ma még biztos a párnámba sírok? Javítás: mindig a párnámba sírok.

*elérzékenyül* Ha tudnálak, most megölelnélek. *közelebb megy, majd inkább megáll előtte* Nem szeretnéd, ha saját magad ölelnéd. 
Ezt csinálom mindig, nem?
*csend*
Szerinted depressziós vagy?
No comment.
Úgy gondolod, hogy távolabb kerültél az emberektől, ezzel a bejegyzéssel? 
Csak attól, aki nem veszi komolyan, és aki nem viselkedik ugyanúgy ezentúl velem, mint eddig. Ha valami idegesít velem kapcsolatban bökd ki, ha valami bánt azt is, sőt még ha valamit rosszul is csinálok azt is. Mindenre vevő vagyok, de nem fogok műmosolyt rakni az arcomra, boldog lenni, amikor van okom a szomorúságra.
Valahogy segíthetnék?
Elég, hogy vagy, de nem muszáj mindig beszélni, tudod szeretem a csendet.
Még valami?

Aki folyamatosan csalódik bennem, az kezdjen el jobban megismerni, mert nem vagyok olyan jó. Ha meg valaki nem tudja elfogadni a bajaim, panaszaim, hisztijeim, depresszióimat, abban inkább én csalódok, hisz ez a dolga egy barátnak, elviselni a másikat, nem?



A kedves, sírós alany nem tudja hanyadán áll mással. Nem akar többet problémázni, de leírni neki sokkal könnyebb, mint mondani.

Állapota: elalvás előtt sírni fog, nem fogja felhívni őket, de blogolja éjfél előtt, olvasni fog, éjfél előtt elalszik, még mindig rosszul van.

Zene: I just wanna be alone, my weaknes is that I care too much

holnapi állapot: tanulásba temetkezve, este persze skype gondolom, ha nem vágtok hozzám kérdéseket...
telefon állapota: miután felkel, bekapcsolja---- amúgy ugye tudjátok, hogy jól vagyok?

alany állapota: elgondolkodó, sírós, fáradt, kiborult, de nem engedte ki mindet...





2010. év viszlát, örülök, hogy soha többé nem találkozunk, remélem megrohadsz, ott ahol vagy..