Nyár eleji readathon 2026
1 hónapja
2010. március 26., péntek
Fuck it!
Nem kellene vele foglalkoznom, hisz ez az egész szánalmas, és megint a felháborodás van belőle. Lassan megőrülök. Van rá lehetőség, hogy elmondjam a véleményem? Van rá, de inkább nem akarom, mert már csak ilyen kis... . Rossz gondolatmenet. Istenem, azért nem minden egy emberen múlik. Nem mindig, azt az egy embert kell hibáztatni. Annyira egyértelmű minden, nem hiszem el, hogy ezt mások nem veszik észre. Tűréshatárom kezd vékonyodni, lehet, hogy az egészet hamar megunom, ha ilyet szabad mondani. Mindegy. Leszarom. Ideje lenne végre túllépni ezen az egészen, mert nem lesz jobb senkinek semmivel, ha egyhelyben haladunk tovább, a régi szöveggel.
2010. március 25., csütörtök
A kis rövidség :P
Nancy kedvéért :D Milyen jó álnév nem? :P Ez nem célzás akart lenn, vagy valami ilyesmi, csak ez jutott eszembe... bár lehetett volna "tdtit" hosszabban "the day that i died"... de csak ez így magában nem üt... aztán gondoltam a "szűzre" is, de... nem, nem... de a Nancy avagy Sid... bár az fiú név xD de neked biztos tetszene :D vagy ki tudja... választhattam volna a szokásosból is, de azok olyan ismerősek... avagy Sid and Nancy = Sancy :P xD le vagyok fáradva ez az oka... holnap olyan leszek mint a mosotszar, de nem érdekel, ezt akkor is begépelem, tudod a kölcsönös tisztelet, vagy mi... nem igazából fel akartam rakni, mert húlye vagyok és inkább a kémiával és a föcivel kellene foglalkoznom... kellene... mindegy már ígérgettem és itt az ideje, mert kíváncsi vagyok, mit gondolsz... vagy hogy tetszik-e. blöáh... am lényegtelen, hogy tetszik vagy nem akkor is írni fogok, hülyeséget hülyeségre, még akkor is ha azt a témát már 1000 körbejártam... ez van... örök kárhozat rád, Sidney.... ez hogy tetszik? xD Jó... alapra veszem magam.
------O------
Mind nézünk és várunk, hogy megtörténjen a csoda. Csak néhány hónapja volt, mégis mostanában mindennap hosszabbnak tűnik, mint egy év. Túlzásnak gondolod, tudom, de nélküled hideg a világ. Nem tudom elfelejteni, hogy léteztél, szinte testvérem voltál, és most itt tartunk. Mindannyian. Van mikor rád gondolok, és elöntenek, azok az emlékek, mikor megvigasztáltál, bíztató szavakat kiabáltál. Néha egy fal választott el, te mégis, mégha falon nem is hallatszott át, ordibáltad, azokat a kibaszott szavakat, melyek örömmel töltöttek el. Mert, hogy ott vagy, és a levégéig ott leszel. Önzően gondoltam arra, hogy csak engem tisztelsz ennyire, de rá kellett jönnöm, hogy te nem ilyen ember vagy. Mindig van bíztató szavad, mely önbizalommal tölt el. Olyan jól megtalálod mindig a gyengeségemet. Egyszer szóvá tetted, de nem válaszoltam.
Ritkán hallottalak énekelni, szinte sajnálom, hogy nincs egy videó ezokról az emlékeimről. Veled éltem, mégis csak néhányszor mutattad szomorúságodat. Nem értettem miért. Tudom, hogy szar életed volt. A tekinteted azt sugározta, "adj szeretetet", mindennap elmondtam, hogy szeretlek, éreztem, hogy szükséged volt rá.
Olyan kevesen maradtunk. Sokszínű ember voltál, aki mindig fényt hozott az életembe. Amikor veled voltam, minden gondomat elfelejtettem néhányperce, és az emlékeket is, amik álmaimban üldöztek. Emlékszem, egyik este felhívtál és elkezdtél beszélni a dalaidról. Csak halgattalak, mert hangod, olyan nyugtató volt. Beszéltél mindenről a dalok mellett, legtöbbször nevettem, a legérdekesebb emberek közé tartoztál.
Elkezdtük megváltani a világot. Együtt a zenéddel magasra vittél minket, olyan körökbe, melyről csak félve álmodtam. És mégis most itt vagyunk nélküled, de így a győzelem íze nem olyan édes, mint egykor volt. Kicsit keserű lett, mint a kávé.
Meghallgattam a balladádat, amit írtál és felvettél. Nem mondtam még egyszer sem a szemedbe, de csodálatos ember vagy. Hogy tudsz ennyi érzelmet belesűríteni egy dalba? Mindig csodálkoztam, amikor csak a szöveget elolvastam, és hallottam a hangodat, ahogy énekli, bár nem te voltál az énekes. Eszméletlen hangod volt, szerettelek hallgatni énekelni. Imádtam a dalszövegeid, amik soha nem szóltak ugyanarról. Annyira egyedi voltál. Mégis ilyen csodálatos szöveggel és emberrel, ebben a kibaszott pokolban, mikor találkozok újra? Utállak kérdőre vonni, de miért nem velünk vagy? Miért mentél el? Idővel el fogom fogadni, hogy mi az a szúró fájdalom és miért nem múlik el. Érzelgős lettem és nincs ki megakadályozza, hogy sírjak, és valami boldogabb dologra gondoljak. Szarul érzem magam mostanában, néha remeg a kezem. Meleg van, én mégis fázok. Nevetek, de valami kiveszett belőlem. A rémálmaim egyre rosszabbak. Támasz nélkül én se bírom sokáig. talán követni foglak, és újra találkozun, ahol már együtt készülhetünk fel újra.
Tudom, hogy nem lesz jobb, ha csak utánad bánkódok, de nagyon hiányzol, és gyűlnek a felhők. Mostanában mindig a balladádat hallgatom. Magadról írtad ugye? Hisz te vagy benne egyben és egészben. Bár nem hinném, hogy sok mindenki fogja észre venni. Miért nem szóltál, ha tudtad hogy meg fogsz halni?
-----O-----
Nyah jó tudom, nem egy nagy szám... de kikívánkozott. Tippek? Ki írta-kinek? Te biztos tudni fogod, Sidney, elvégre szinte leírtam, hogy kiről van szó a sok utalás... olyan átlátszó vagyok xD nem baj majd gyakorolom a homályos utalásokat. Eldöntöttema a következő novellámat. Sidney kell a beleegyezésed, felhasználhatom, azt az esetet? minegy majd holnap elmondom... vagyis már ekkor elmondtam délelőtt ha nem felejtettem el xD Igazából nem rólad írnék, hanem az egyik harcodról Tanácsesszel... annyira szeretném... remélem megengeded... nem tudom h meg fogod engeni... ezt te már csak olvashatod, nem vagyok jós ha arra gondolsz. Csak vagy olyan jószívű :P Olyan érdekes ember vagy...
Forever fuck it xD minden vágyam egy mondatban... remélem végig elolvasod xD csak azért mert ma szájmenésem van, vagy betűmenésem... xD ez de nagy favicc recccs... nyah jó igqazából csak azért írok ilyen sokat hogy ne a föcit kelljen megtanulni... te meg pont lementél tegnap este, amikor mondani akartam, hogy írom a "4 sorost" ... borzasztó vagy :P nem baj elnézem...most a kétszer...
Egy elgondolkodtató kérdés. Csak Sidney-nek... hogy lefárasszam.... am nagyon irritál a neved?
Ha a régi rómában a gazdagok villában laktak, akkor a szegények késben, a császár meg kanálban?
- Are you, Sirius?
- I'm not serious, I'm Sirius. xD Tudom régi, de nahhh...
Jó jöjjön a föci meg a kémia munkafüzet a sok móka után xD
------O------
Mind nézünk és várunk, hogy megtörténjen a csoda. Csak néhány hónapja volt, mégis mostanában mindennap hosszabbnak tűnik, mint egy év. Túlzásnak gondolod, tudom, de nélküled hideg a világ. Nem tudom elfelejteni, hogy léteztél, szinte testvérem voltál, és most itt tartunk. Mindannyian. Van mikor rád gondolok, és elöntenek, azok az emlékek, mikor megvigasztáltál, bíztató szavakat kiabáltál. Néha egy fal választott el, te mégis, mégha falon nem is hallatszott át, ordibáltad, azokat a kibaszott szavakat, melyek örömmel töltöttek el. Mert, hogy ott vagy, és a levégéig ott leszel. Önzően gondoltam arra, hogy csak engem tisztelsz ennyire, de rá kellett jönnöm, hogy te nem ilyen ember vagy. Mindig van bíztató szavad, mely önbizalommal tölt el. Olyan jól megtalálod mindig a gyengeségemet. Egyszer szóvá tetted, de nem válaszoltam.
Ritkán hallottalak énekelni, szinte sajnálom, hogy nincs egy videó ezokról az emlékeimről. Veled éltem, mégis csak néhányszor mutattad szomorúságodat. Nem értettem miért. Tudom, hogy szar életed volt. A tekinteted azt sugározta, "adj szeretetet", mindennap elmondtam, hogy szeretlek, éreztem, hogy szükséged volt rá.
Olyan kevesen maradtunk. Sokszínű ember voltál, aki mindig fényt hozott az életembe. Amikor veled voltam, minden gondomat elfelejtettem néhányperce, és az emlékeket is, amik álmaimban üldöztek. Emlékszem, egyik este felhívtál és elkezdtél beszélni a dalaidról. Csak halgattalak, mert hangod, olyan nyugtató volt. Beszéltél mindenről a dalok mellett, legtöbbször nevettem, a legérdekesebb emberek közé tartoztál.
Elkezdtük megváltani a világot. Együtt a zenéddel magasra vittél minket, olyan körökbe, melyről csak félve álmodtam. És mégis most itt vagyunk nélküled, de így a győzelem íze nem olyan édes, mint egykor volt. Kicsit keserű lett, mint a kávé.
Meghallgattam a balladádat, amit írtál és felvettél. Nem mondtam még egyszer sem a szemedbe, de csodálatos ember vagy. Hogy tudsz ennyi érzelmet belesűríteni egy dalba? Mindig csodálkoztam, amikor csak a szöveget elolvastam, és hallottam a hangodat, ahogy énekli, bár nem te voltál az énekes. Eszméletlen hangod volt, szerettelek hallgatni énekelni. Imádtam a dalszövegeid, amik soha nem szóltak ugyanarról. Annyira egyedi voltál. Mégis ilyen csodálatos szöveggel és emberrel, ebben a kibaszott pokolban, mikor találkozok újra? Utállak kérdőre vonni, de miért nem velünk vagy? Miért mentél el? Idővel el fogom fogadni, hogy mi az a szúró fájdalom és miért nem múlik el. Érzelgős lettem és nincs ki megakadályozza, hogy sírjak, és valami boldogabb dologra gondoljak. Szarul érzem magam mostanában, néha remeg a kezem. Meleg van, én mégis fázok. Nevetek, de valami kiveszett belőlem. A rémálmaim egyre rosszabbak. Támasz nélkül én se bírom sokáig. talán követni foglak, és újra találkozun, ahol már együtt készülhetünk fel újra.
Tudom, hogy nem lesz jobb, ha csak utánad bánkódok, de nagyon hiányzol, és gyűlnek a felhők. Mostanában mindig a balladádat hallgatom. Magadról írtad ugye? Hisz te vagy benne egyben és egészben. Bár nem hinném, hogy sok mindenki fogja észre venni. Miért nem szóltál, ha tudtad hogy meg fogsz halni?
-----O-----
Nyah jó tudom, nem egy nagy szám... de kikívánkozott. Tippek? Ki írta-kinek? Te biztos tudni fogod, Sidney, elvégre szinte leírtam, hogy kiről van szó a sok utalás... olyan átlátszó vagyok xD nem baj majd gyakorolom a homályos utalásokat. Eldöntöttema a következő novellámat. Sidney kell a beleegyezésed, felhasználhatom, azt az esetet? minegy majd holnap elmondom... vagyis már ekkor elmondtam délelőtt ha nem felejtettem el xD Igazából nem rólad írnék, hanem az egyik harcodról Tanácsesszel... annyira szeretném... remélem megengeded... nem tudom h meg fogod engeni... ezt te már csak olvashatod, nem vagyok jós ha arra gondolsz. Csak vagy olyan jószívű :P Olyan érdekes ember vagy...
Forever fuck it xD minden vágyam egy mondatban... remélem végig elolvasod xD csak azért mert ma szájmenésem van, vagy betűmenésem... xD ez de nagy favicc recccs... nyah jó igqazából csak azért írok ilyen sokat hogy ne a föcit kelljen megtanulni... te meg pont lementél tegnap este, amikor mondani akartam, hogy írom a "4 sorost" ... borzasztó vagy :P nem baj elnézem...most a kétszer...
Egy elgondolkodtató kérdés. Csak Sidney-nek... hogy lefárasszam.... am nagyon irritál a neved?
Ha a régi rómában a gazdagok villában laktak, akkor a szegények késben, a császár meg kanálban?
- Are you, Sirius?
- I'm not serious, I'm Sirius. xD Tudom régi, de nahhh...
Jó jöjjön a föci meg a kémia munkafüzet a sok móka után xD
2010. március 20., szombat
"Barátok, azok vagytok.... "*a megvető hangsúlyt remélem mindenki érezte*
Emlékszem ballagásról erre a sorra, mondjuk még másra is. Asszem pont Ziza mondta, merő megkönnyebbülés. Amúgy tudtam, hogy ez lesz belőle, nem lepődtem meg, nem háborogtam, nem kértem ki más véleményét. Hát ennyi volt. Zárd le a múltad, hogy lehessen jövőd... Úristenem, a legnagyobb közhely a világon, bocs, akkor az első tízbe biztos benne van. Hülyeség, mi értelme félretenni a múltat? Végülis nem változik semmi, minden ugyanúgy marad. Figyelmen kívül hagysz valakit? Ő is téged. Erről szól a múlt? Hibás beszélgetésekből, hamis mosolyokból, titkolt ellenszenvből? Milyen klisé. Mindenki féltékeny mindenkire. Megint ugyanaz a lemez. A pletykák a másik háta mögött szinte nevetséges ez az egész.
Egyszer mindenre fény derül. Láttam a veszekedéseket a szemeim előtt, elképzeltem az szöveget, amit mondhatnak. A káröröm eluralkodott rajtam. Megvető fintor, majd egy hisztérikus nevetés. Minden rosszul történik. Észrevettem, de nem tettem ellene semmit. Élvezni akartam ezt az egészet, tudomást se venni a problémákról, végre valahára tisztázni mindent. Persze, tisztázni. Mindig lesznek titkok, amit akkor se osztunk meg, még ha az életünk függ tőle, mert hülye, botor emberek vagyunk, akiknek saját büszkeségük fontosabb, mint a jólétük. A titkok mindig arra szükségesek, hogy ne látszunk olyan egyszerű embernek, más funkciója csak annyi, hogy kedvünkre egyik titkunk kikotyogásával, elindítsunk egy brazil szappanoperát,"hogy tehetted? Megcsaltál?". o_O" Ez nem mondom, ki azt a szót mi ez. Mert az ... lenne.
Mennyire lehet egy embert kihasználni? Egy reménytelen hovatartozását kereső lányt biztos. El tudom képzelni, ott áll ülnek a földön a barátnő felajánlja, hogy játszanak kártyacsókot, belemennek mindketten. Először csak arcra puszik, majd durvul a helyzet. A barátnő mondja, hogy lemegy kajálni, így fenn marad a fiúval. Pirulva próbál nem a fiúra nézni, de összeakad a tekintetük. Az ágyon smárolnak tovább, a fiú mond valamit a lánynak, a lány megcsinálja. Ennyiből állna az egész? Csak saját kielégülésre? Mennyire lehet naív egy ilyen lány? Eljön az este a lány boldogan megy haza, bár nem vár el semmit, ezzel kapcsolatban, mégis reménykedik, hogy lesz belőle valami, hogy végre tartozzon valakihez, úgy mint a többiek, mert csak az lebeg a szeme előtt, hogy olyan legyen mint ők, azt szeresse, amit ők, úgy viselkedjen, ahogy ők.
Valamelyik nap teszteltem magam. Miben hiszek? Hiszek egyáltalán, abban hogy van egy Isten, aki figyel, olvassa összes gondolatomat, és már előre eldönti hova jutok? Hova jutnak a hitetlenek? Egy üres véget nem érő űrbe? Nekem nincs hitem. Állandóan csak reménykedem, miközben ebben az egészben egyre mélyebbre süllyedek. De nem aggódok, szinte rettegek minden mozzanattól, amely valamelyest is kapcsolódik hozzám. A félelem. olyan mint egy krónikus betegség, egyre jobban gyengít, és a végére nem marad senkid. Senki, aki figyelmeztessen, hogy hülyeséget csinálsz. Senki, aki vigasztalni, ha szar történik veled. Senki, aki elmondaná, hogy segíts magadon. Mert ez az egész kezd egyre furcsább és furcsább lenni, néha ott vannak a szemek, amik beszélnek, és semmi jót nem ígérnek.
Írtam egy kis rövidséget neki, az ő szempontjából. Remélem, amikor begépelem és felrakom, valaki felkiált a gép előtt, és azt írja "Tudom kinek írtad". Mert ettől nincs csodálatosabb érzés, mikor valaki kitalálja gondolataid. Nyah jó mára ennyit.
Egyszer mindenre fény derül. Láttam a veszekedéseket a szemeim előtt, elképzeltem az szöveget, amit mondhatnak. A káröröm eluralkodott rajtam. Megvető fintor, majd egy hisztérikus nevetés. Minden rosszul történik. Észrevettem, de nem tettem ellene semmit. Élvezni akartam ezt az egészet, tudomást se venni a problémákról, végre valahára tisztázni mindent. Persze, tisztázni. Mindig lesznek titkok, amit akkor se osztunk meg, még ha az életünk függ tőle, mert hülye, botor emberek vagyunk, akiknek saját büszkeségük fontosabb, mint a jólétük. A titkok mindig arra szükségesek, hogy ne látszunk olyan egyszerű embernek, más funkciója csak annyi, hogy kedvünkre egyik titkunk kikotyogásával, elindítsunk egy brazil szappanoperát,"hogy tehetted? Megcsaltál?". o_O" Ez nem mondom, ki azt a szót mi ez. Mert az ... lenne.
Mennyire lehet egy embert kihasználni? Egy reménytelen hovatartozását kereső lányt biztos. El tudom képzelni, ott áll ülnek a földön a barátnő felajánlja, hogy játszanak kártyacsókot, belemennek mindketten. Először csak arcra puszik, majd durvul a helyzet. A barátnő mondja, hogy lemegy kajálni, így fenn marad a fiúval. Pirulva próbál nem a fiúra nézni, de összeakad a tekintetük. Az ágyon smárolnak tovább, a fiú mond valamit a lánynak, a lány megcsinálja. Ennyiből állna az egész? Csak saját kielégülésre? Mennyire lehet naív egy ilyen lány? Eljön az este a lány boldogan megy haza, bár nem vár el semmit, ezzel kapcsolatban, mégis reménykedik, hogy lesz belőle valami, hogy végre tartozzon valakihez, úgy mint a többiek, mert csak az lebeg a szeme előtt, hogy olyan legyen mint ők, azt szeresse, amit ők, úgy viselkedjen, ahogy ők.
Valamelyik nap teszteltem magam. Miben hiszek? Hiszek egyáltalán, abban hogy van egy Isten, aki figyel, olvassa összes gondolatomat, és már előre eldönti hova jutok? Hova jutnak a hitetlenek? Egy üres véget nem érő űrbe? Nekem nincs hitem. Állandóan csak reménykedem, miközben ebben az egészben egyre mélyebbre süllyedek. De nem aggódok, szinte rettegek minden mozzanattól, amely valamelyest is kapcsolódik hozzám. A félelem. olyan mint egy krónikus betegség, egyre jobban gyengít, és a végére nem marad senkid. Senki, aki figyelmeztessen, hogy hülyeséget csinálsz. Senki, aki vigasztalni, ha szar történik veled. Senki, aki elmondaná, hogy segíts magadon. Mert ez az egész kezd egyre furcsább és furcsább lenni, néha ott vannak a szemek, amik beszélnek, és semmi jót nem ígérnek.
Írtam egy kis rövidséget neki, az ő szempontjából. Remélem, amikor begépelem és felrakom, valaki felkiált a gép előtt, és azt írja "Tudom kinek írtad". Mert ettől nincs csodálatosabb érzés, mikor valaki kitalálja gondolataid. Nyah jó mára ennyit.
2010. március 10., szerda
shit
Ez kibaszottul csodálatos. De tényleg. Érzem az iróniát.
Mi a fasz van veled? Tényleg kíváncsi vagyok, kezdem egyre haszontalanabbul érezni magam, ez pont olyan mint egy rohadt BK rész. Szánalmasan klisés és unalmas.
Nyugodt vagyok... de ez néhány napja már kikívánkozott belőlem.
szerk.: hát ez csodálatos. fucktantikus. szar. szemét. hülye. utállak. köcsög. rohadj.meg.
Annyira kedves vagy hallod! Mit képzelsz magadról?
(I'm) sick.sick.sick
don't resist
Mi a fasz van veled? Tényleg kíváncsi vagyok, kezdem egyre haszontalanabbul érezni magam, ez pont olyan mint egy rohadt BK rész. Szánalmasan klisés és unalmas.
Nyugodt vagyok... de ez néhány napja már kikívánkozott belőlem.
szerk.: hát ez csodálatos. fucktantikus. szar. szemét. hülye. utállak. köcsög. rohadj.meg.
Annyira kedves vagy hallod! Mit képzelsz magadról?
(I'm) sick.sick.sick
don't resist
2010. február 24., szerda
Miért kell hinni valamiben?
Miért jó az, ha hiszek valamiben? Milyen segítséget nyújt? Felszabadít? Biztonságot nyújt? Persze...
Hinni egyenlő a csalódással. Valamiben túl bízunk és biztosak vagyunk, hogy nem fog elárulni, és mégis egy nap történik valami, valami ami ellent mond az eddig bízottakban. A teljes rádöbbenés, hogy minden eltűnt, és nincs több támasz, ami összetart, teljes sebességgel áramlik felénk. Ezekután eltöltött elfecsérelt napok szánalmasak, a haszontalanság érzete, pont olyan mint akkor, azon a napon. Árulók, rohadt kibaszott árulók. Soha nem elég nekik semmi, mindig arra törekednek, hogy ne én legyek az, csak ne én. Csalódás. Megint. De ebben az esetben én vagyok a csalódás, vagy ők? Elvégre mit számít, hogy én mit csinálok, nem? Ez az egész egy nagy szánalom, hasonlít is valakire.
Valahogy egy kitörő kacaj gomolyog bennem, egy keserű kacaj. Ha ez az egész nem lenne, akkor talán máshogy alakult volna minden. Úgy, mint régen. Ahogy én akarom. Ebben a képzelt világban, amelyben élek.
Kezd omladozni a Pajzs. Néhanapján leereszt, és egyszer csak újrafeltűnik, egészben, a mosolyokkal, a nevetéssel, mint valami fertőző kór. Néha fázik és vannak különösen szar napjai, mégis arra törkszik, hogy mindig használják. Mindegy hogyan, csak vegye fel valaki a földről, és aztán miután használta, újra dobja el. Végülis a természet rendje. Az unalmas dolgokat mindig száműzik, pont mint a sokszor használtakat. Ez vicces. Ez arra következtet, hogy a legtöbbünk szemét. A gondolataink szemetek. Hisz egy idő után megunjuk, hogy mindegyik olyan egyforma, és végül azokból ugyanazt lehet lehozni. Ez az egész... már évek óta egy nagy színjáték, és mindig milyen készséges voltam.
Hát ez változni fog, nem vagyok bábu.
Hinni egyenlő a csalódással. Valamiben túl bízunk és biztosak vagyunk, hogy nem fog elárulni, és mégis egy nap történik valami, valami ami ellent mond az eddig bízottakban. A teljes rádöbbenés, hogy minden eltűnt, és nincs több támasz, ami összetart, teljes sebességgel áramlik felénk. Ezekután eltöltött elfecsérelt napok szánalmasak, a haszontalanság érzete, pont olyan mint akkor, azon a napon. Árulók, rohadt kibaszott árulók. Soha nem elég nekik semmi, mindig arra törekednek, hogy ne én legyek az, csak ne én. Csalódás. Megint. De ebben az esetben én vagyok a csalódás, vagy ők? Elvégre mit számít, hogy én mit csinálok, nem? Ez az egész egy nagy szánalom, hasonlít is valakire.
Valahogy egy kitörő kacaj gomolyog bennem, egy keserű kacaj. Ha ez az egész nem lenne, akkor talán máshogy alakult volna minden. Úgy, mint régen. Ahogy én akarom. Ebben a képzelt világban, amelyben élek.
Kezd omladozni a Pajzs. Néhanapján leereszt, és egyszer csak újrafeltűnik, egészben, a mosolyokkal, a nevetéssel, mint valami fertőző kór. Néha fázik és vannak különösen szar napjai, mégis arra törkszik, hogy mindig használják. Mindegy hogyan, csak vegye fel valaki a földről, és aztán miután használta, újra dobja el. Végülis a természet rendje. Az unalmas dolgokat mindig száműzik, pont mint a sokszor használtakat. Ez vicces. Ez arra következtet, hogy a legtöbbünk szemét. A gondolataink szemetek. Hisz egy idő után megunjuk, hogy mindegyik olyan egyforma, és végül azokból ugyanazt lehet lehozni. Ez az egész... már évek óta egy nagy színjáték, és mindig milyen készséges voltam.
Hát ez változni fog, nem vagyok bábu.
2010. január 20., szerda
It's funny - by Hether Noble
It's funny how...
Its funny how hello is always accompanied with good-bye
Its funny how remembering good memories can make you cry
Its funny how forever never seems to really last
Its funny how much you'd lose if you forgot your past
Its funny how friends can just leave you when you're down
Its funny how when you need someone there never around
Its funny how people can change and think there so much betta
Its funny how many lies can be packed into one love letta
Its funny how people can forgive even tho they cant forget
Its funny how one night can catain of so much regret
Its funny how crazy and ironic life turns out to be
but the funniest part of all is that none of that seems funny to me
Waooh. Mindig megtalálom a legjobbat. xD
Az együttesem neve és az album címe, meg a album- és a számcíme :D
A merengőről származik xd nagyon nagy :D
Együttes neve: Banks' Florilegium - ez vmi növény :D
elsőalbum: You Only Live Once - egy film, Boonie és Clyde adaptáció dráma..
1. Petrokimia Stadium - Indonesiában egy stadium? xD erről biztos szép szám születne :D
2. Christianity in Europe - vallás egyértelműen egy Istenhez imádkozó számot kell berakni a sikerért :P
3. now 47 - most jelent meg egy albumuk biztos szeretjük őket :D
4. WEAG-FM - egy rádióállás, elsőszámunkat itt adják le, ezért írtuk a tiszteletükre
5. Ancient and Horribles Parades - vmi katonai rendezvény :P
6. Katie Boyle - ezért be fognak perelni
7. Mark Rose - a tiszteletünket rójuk előtte a számunkkal
8. Jean-Pierre Duport - csellista volt :P ezek a személyek sokat jelentettek a csapat számára, és befolyásolták a zenénket :D
9. Ludwig Waldmann - egyértelműen az előzőcsoport :D
10. Frank orren Lowden . nyah jó unalmas ez a sok név
2010. január 1., péntek
The Rev.
dec 31. volt.... eg igazán szar nap... James Sullivan is dead. Date: 2009. dec 28. A lakásában találták meg.
"Sullivan was found dead at his home in Huntington Beach on Monday, December 28, 2009, at 11:00 a.m. The Orange County Police Department are investigating his death and have said that it appears to be due to natural causes."
természetes halál, a sok drogos meg ott él 60 éveket, ő meg csak 28 volt.
Miért mindig a dobos????????? A Lostprophetsből is a dobos távozott, bár élve, de akkor is, és a mostani számuk egyáltalán nem is hasonlított a régire, jó új dobos... de akkor is.
Most mi lesz velük? A7X... feloszlanak? Találnak vki mást? Elvégre azt nyilatkozták a világ legjobb dobosa... "egy testvér és barát".
miért mindig a jóknak kell meghalniuk? nem érdekel mekkora közhely: az élet szar.
2009. december 20., vasárnap
D.Gray-man... Ever Fallen In Love by zizi Lizi
"My idiot apprentice. I’ll never say this out loud, but I’m proud of you." by Cross
Igeen!! Tudtam, hogy a végéről kell elkezdenem fanfictionokat olvasnom. A végén, vagy ha úgy nézzük az elején. IMÁDOM!!! D.Gray-man fan lettem menthetetlenül. Óh istenem azok a fanfictionök. Én is akaroook... Egy Cross és Allen, kapcsolatáról, eseteleg, hogy mit gondolhat Allen most hogy megtudta, hogy ő a 14-es és most akkor milyen a Manával való kapcsolata. Dráááááááma. :) Ah, annyira jó és a Noék, mennyire jók már, és tök jó, hogy pont a zongora az amin játszani tud. Kár, hogy Allen nem merült bele teljesen a kétségbeesésbe, hanem lassan tovább lépett.
Úgy imádom a mangakákat, szerintem direkt hagynak olyan sok szálat, amit annyira el lehet drámázni, hogy az csak fáj. Majdnem minden manga ilyen, Naruto... itt meg kell említenem egy új alkotást, na jó, ha jól látom, - ami biztos - akkor áprilisi, de egy egészen új Narutót ismerhetünk meg, végre, mert a bolond Narutók már kezdtek kikészíteni, és YAOI :D NarutoxKakashi, az író nagyon gonosz lesz... amit írt, hogy... olvassátok el megérdemelne, még néhány kritikát. Címe: Ever Fallen In Love by zizi Lizi
Kellemes olvasni, mert jól fogalmaz, folyékony, és jajh, tökéletes, még több ilyet :D:P
És ez a szöveg... so sad....:( poor Allen. Ezt csak is kettejükért raktam be, annyira jó jelenet, nem csak marják egymást, hanem Cross "vigasztalja" Allent. jaj de jó
Igeen!! Tudtam, hogy a végéről kell elkezdenem fanfictionokat olvasnom. A végén, vagy ha úgy nézzük az elején. IMÁDOM!!! D.Gray-man fan lettem menthetetlenül. Óh istenem azok a fanfictionök. Én is akaroook... Egy Cross és Allen, kapcsolatáról, eseteleg, hogy mit gondolhat Allen most hogy megtudta, hogy ő a 14-es és most akkor milyen a Manával való kapcsolata. Dráááááááma. :) Ah, annyira jó és a Noék, mennyire jók már, és tök jó, hogy pont a zongora az amin játszani tud. Kár, hogy Allen nem merült bele teljesen a kétségbeesésbe, hanem lassan tovább lépett.
Úgy imádom a mangakákat, szerintem direkt hagynak olyan sok szálat, amit annyira el lehet drámázni, hogy az csak fáj. Majdnem minden manga ilyen, Naruto... itt meg kell említenem egy új alkotást, na jó, ha jól látom, - ami biztos - akkor áprilisi, de egy egészen új Narutót ismerhetünk meg, végre, mert a bolond Narutók már kezdtek kikészíteni, és YAOI :D NarutoxKakashi, az író nagyon gonosz lesz... amit írt, hogy... olvassátok el megérdemelne, még néhány kritikát. Címe: Ever Fallen In Love by zizi Lizi
Kellemes olvasni, mert jól fogalmaz, folyékony, és jajh, tökéletes, még több ilyet :D:P
És ez a szöveg... so sad....:( poor Allen. Ezt csak is kettejükért raktam be, annyira jó jelenet, nem csak marják egymást, hanem Cross "vigasztalja" Allent. jaj de jó
2009. november 15., vasárnap
Nabari no Ou, mert jó volt és megérdemel néhány szót
Mit kell tudni róla? Ha nagyon tájékozott akarsz lenni a történettel olvass el egy ismertetőt, én ilyeneket úgyse írok ide. Ezentúl csak áradozni fogok.:D
Egszerűen fantasztikus az a lelki dráma, ami lefolyik a történetben. Annyira az esetem, kár, hogy csak néha találok rá a gyöngyszemekre.
Először is megismerkedhetünk Rokujo Miharuval, aki közömbös akarok maradni mindennel szemben. (Kérdem én, miért kell mindig hülyének lenni a főhősnek? Az annyira fárasztó... itt nem hülye a főszereplő, ha van olyan aki nem szerei őket)
A képen éppen Kumohira-sensei, Rokujo tanára, próbálja bizonyítani hogy nindzsa, és kimondja, hogy "Nin-Nin".
Mint láthatóbb alább Miharu reakciója,
Ez Rokujo démon módja, az aranyos két szép szemével megsirat mindenkit, esetleg nem tudnak neki nemet mondani. Ezek a legvicesebb pillanatok az animében, sajnos a történet előrehaladtával, egyre kevesebb ilyen jelenet van, mivel sokkal-sokkal komolyabb irányba evezünk.
Például jön Yoite, akit nagyon szeretünk, mert Rokujoval egy különleges kapcsolatuk van, amit később nevezhetjük barátságnak is.
A két kis kedves. A grafika szerintem nem olyan rossz, bár először zavart. hogy amikor tájkép volt nem volt teljesen kiszinezve, és elmosódott volt, de meg lehetett szokni. A karakterek is teljesen szerethetőek.
Előre kijelentem bejegyzésem végén, ez nem egy Naruto utánzat! A főhős nem egy hiperaktív ninja, nincsen rejtélyes származása... stb., attól hogy vannak benne ninják, ninjutsu, kinjutsu meg ilyesmik, nem egy Naruto. Nem is a ninjákon van a hansúly, hanem inkább Roukojón és Yoitén, ahogy összebarátkoznak.
Nehéz eldönteni, hogy melyik a "jó" és "rossz" oldal, mivel a határok nagyon elmosódnak. Akkor voltak a legjobb helyzetben, amikor "magukra" maradtak a végén, és nem használta ki őket senki.
Ennyi volt, jó hogy ezt a postot egy hónapomba tellett megírni, akkor mégse volt olyan jó, mint gondoltam.
Egszerűen fantasztikus az a lelki dráma, ami lefolyik a történetben. Annyira az esetem, kár, hogy csak néha találok rá a gyöngyszemekre.
Először is megismerkedhetünk Rokujo Miharuval, aki közömbös akarok maradni mindennel szemben. (Kérdem én, miért kell mindig hülyének lenni a főhősnek? Az annyira fárasztó... itt nem hülye a főszereplő, ha van olyan aki nem szerei őket)
A képen éppen Kumohira-sensei, Rokujo tanára, próbálja bizonyítani hogy nindzsa, és kimondja, hogy "Nin-Nin".
Mint láthatóbb alább Miharu reakciója,
Ez Rokujo démon módja, az aranyos két szép szemével megsirat mindenkit, esetleg nem tudnak neki nemet mondani. Ezek a legvicesebb pillanatok az animében, sajnos a történet előrehaladtával, egyre kevesebb ilyen jelenet van, mivel sokkal-sokkal komolyabb irányba evezünk.
Például jön Yoite, akit nagyon szeretünk, mert Rokujoval egy különleges kapcsolatuk van, amit később nevezhetjük barátságnak is.
A két kis kedves. A grafika szerintem nem olyan rossz, bár először zavart. hogy amikor tájkép volt nem volt teljesen kiszinezve, és elmosódott volt, de meg lehetett szokni. A karakterek is teljesen szerethetőek.
Előre kijelentem bejegyzésem végén, ez nem egy Naruto utánzat! A főhős nem egy hiperaktív ninja, nincsen rejtélyes származása... stb., attól hogy vannak benne ninják, ninjutsu, kinjutsu meg ilyesmik, nem egy Naruto. Nem is a ninjákon van a hansúly, hanem inkább Roukojón és Yoitén, ahogy összebarátkoznak.
Nehéz eldönteni, hogy melyik a "jó" és "rossz" oldal, mivel a határok nagyon elmosódnak. Akkor voltak a legjobb helyzetben, amikor "magukra" maradtak a végén, és nem használta ki őket senki.
Ennyi volt, jó hogy ezt a postot egy hónapomba tellett megírni, akkor mégse volt olyan jó, mint gondoltam.
2009. november 8., vasárnap
Kalandunk a jó illatúval xD
Por került a gépezetbe. Elváltak útjaink. 4-2=2. xD Nem tudok több szinonímát, pedig jól szórakoztattam magam :D:P
Péntek délután. Penny előtt sétáltunk és egy nagggyon jó illatú pasika sétált el előttünk, utánna mentünk a lámpáig, majd szépen megálltunk mellette, sészaglásztunk, azért meg kell hagyni hogy füllhalgató volt a fülében úgyhogy van rá esély, hogy nem nézett hülyének :D
Volt egy yaois álmom. Óh istenem. Ilyen élményt :P ha jó kedvem lesz leírom :D vagy talán nem mert +18-as:D:D
Péntek délután. Penny előtt sétáltunk és egy nagggyon jó illatú pasika sétált el előttünk, utánna mentünk a lámpáig, majd szépen megálltunk mellette, sészaglásztunk, azért meg kell hagyni hogy füllhalgató volt a fülében úgyhogy van rá esély, hogy nem nézett hülyének :D
Volt egy yaois álmom. Óh istenem. Ilyen élményt :P ha jó kedvem lesz leírom :D vagy talán nem mert +18-as:D:D
2009. szeptember 28., hétfő
NANA fanfiction
Tessék egy NANA fanfiction, Nana gondolatai. Azután. Próbáltam nem annyira spoileresre írni, mondjátok el mennyire sikerült:D Ne számítsatok sokra :D
Amikor a tragédia megtörtént nem tudtam megszólalni. Összeestem, és nem tudtam felállni, mert soha nem hittem, hogy sor kerül rá. De tudod Hachi... ez az egész a Trapnest hibája volt.
Behálóz és csapdába zár, soha nem enged. Bármennyire szerettem volna, hogy Takumi ne legyen veled, tudtam nem bírsz neki ellenállni, és ha azt mondom megcsal, biztos voltam, hogy nem hinnél nekem. A Trapnest behálózta a Blast-et, Ren és én, te és Takumi, majd Reira, ahogy Shint szédítette. De kíváncsi vagyok, vajon igazán szerette őt, vagy inkább Takumi volt az, akit örökké szeret és Shin csak egy pótlék volt számára. Soha nem akartam, hogy valaki is belekeveredjen Takumi kis játékaiba, de vesztettem. Szinte már akkor tudtam, amikor megláttátok egymást, ez fájt.
Tudod, utálom Takumit, nem csak ezért, mert elvett tőlem, hanem mert falat emelt közénk. Az a szoba volt az a hely, amit szerettem, és ami összekötött minket, amikor elmentélt onnan, egyedül maradtam. Nem csak a lakásban, hanem a világon is.
Yasu mondta el. Nem éreztem semmit, csak zsibbadtságot. És nem is akartam semmit érezni, túl fájó lett volna. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, nem tudtam egy cigit se elszívni, élni se tudtam.
Mert tudod Hachi, a Trapnest csak szomorúságot hoz és elpusztít. Nem tudom, egyáltalán miért kellett újra látnom Ren-t, hogy miért kellett Shin-nek Reira-ba beleszeretnie, hogy miért maradtál Takumi mellett. De ez voltak az első jelek a Blast végének. A Trapnest mindig egy szinttel fölöttünk állt, és lesett árgus szemekkel, hogy mikor vagyunk a leggyengébbek. Takumi, te mindig előre gondolkoztál, ezért is utáltalak.
Tudod eddig szerettem a tengert, de most már nem tudom mit érzek. Hisz minden ott végződik nekem. Igazából nem tudom, hogyan tovább. Énekeljek, kinek? Miért? Én csak a csapatommal akarok játszani, egy dalt, még a régi időkből. Shin és Nobu gitározásával, és Yasu dobolásával, de mit ne mondjak, nagyon hiányzott az egész.
Igazából semmi sem lehet egyszerű, mert mindenki féltékeny a másikra és nem tagadhattam, mennyire zavart Reira és Ren kapcsolata. Tudtam, hogy csak barátok mégis féltem megint egyedül maradni, az üres lakásban. Annyira sajnálom, minden az én hibám. Ren távolléte, a Blast felbomlása. Remélem meg tudtok bocsátani.
Én idéztem elő a tragédiát, és én is viszem el a balhét, mindenki sír, ahogy én nem tudok. Egy kőszívű nő vagyok, és mindig az is maradok.
Igazából minden a Trapnest hibája, és ezt nem azért mondom, mert nem akarom vállalni a felelőséget, de ez egy jól kitervelt csapda volt, nem? De ez a csapda egyikőnknek se sült el jól. Viszlát Trapnest. Viszlát Blast.
Még ha utáltam is a Trapnest-et hiányozni fognak, mert együtt megváltoztathattunk volna néhány dolgot.
Mondd Hachi... ha a fájdalmam egyre mélyebb, és én nem tehetek semmit… te segítesz ugye?
Igazán ilyen hülyeséget... a manga azt a két fejezetét végigsírtam, még ha az angolom nem annyira jó és nem értettem belőle semmit, csak néhány szót. Yazawa Ai-sensei nagyot alkotott remélem tud róla.
Egy kis szösszenet, egy nagyon kicsi össze-visszaság.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
