annyira tiszta, hogy mit akarok, de nem tudom leírni. Pedig most olyan állapotomban vagyok, hogy írnom kell. Tehetnék ellene, felmehetnék skype-ra, de nincs hozzá kedvem, bocs. Nem mintha sokat számítana, kevesebbet beszélek... nem tudok újat mondani, semmi jót, hoppáá önsajnálat.... megint... bocs, aki unja, de nincs erőm hazudni, azzal áltatni magam, hogy ez nem így van, vagy egyszerűen csak nem gondolni rá... Nincs okom ilyeneket gondolni, csak ilyenkor minden előjön ellenszenvem, utálatom... a szeretetem nem. Úgyhogy nem fogom említeni kit mennyire szeretek még mindig... azt majd máskor. Nem akarok mást csak beszélni veletek, felmehettem volna skype-ra. Jó szeretet vége befogtam. Ilyenkor ezt is jó leírni, ez mindig jó érzéssel tölt el. És nem voltam szarkasztikus se cinikus, haladok, lehet, hogy egyszer majd tud velem mindenki normálisan beszélni... Nem sokáig bírtam. Furcsák az emberek, és egy ilyen közhely után jöjjön az általánosítás. Nevetnek, amikor nincs nevetni való, viccesnek találnak olyan helyzeteket, amik egyáltalán nem azok. Néha nem jut el a másik emberhez a mondanivaló, de ez kinek a hibája? A befogadóé, aki komolytalan, és nem tudja felfogni a lényeget, vagy a beszélő? A válasz annyira nem érdekel, de jó volt felrakni a kérdést. Kivételesen kérdeztem... Kicsit morbid az emberiség, nevet más fájdalmán. Olyan hülyék az emberek, visszatartanak minden érzelmet, és nem osztják meg senkivel, magukba fordulnak és csak reménykednek, hogy valami megváltozik és nem tesznek érte semmit. Kritizáljuk a társadalmat, itt az idő, miért ne?
Nem hiszem el... Mennyire lehet kétszínű egy ember? Most kivételesen nem magamra gondolok... Úgy értem úgy levelezni, hogy barátok voltunk, rajtam keresztül adja át a leveleket, és rólam ír? Milyen számító kis picsa... Utálom őt, utálom, mert szarkeverő, kibeszéli a legjobb barátnőjét a háta mögött, majd jópofizik vele... hát gratulálok, te is kurva őszinte vagy... Féltékeny kis kurva, aki nem bízik a barátjában, megérdemelte, amit kapott, kell neki össze-vissza fecsegni... Igaz, nem is kapott semmit. Gáz. Remélem a fagyi visszanyal.
milyen szánalmas... ettől már csak egy eset szánalmasabb, ami nem velem kapcsolatos.. ma nagyon önfeláldozó vagyok... nem magamról beszélek... olyan sokat. De persze, nem írom le, hogy minden embernek bízni kellene valakiben valamennyire, ha ezt nem teszi meg, az élet sivár unalmas, és nem köt össze semmi. Se egy hang, se egy szám, semmi. Elhiszem, hogy nehéz bízni, de akkor is, basszus, ki akarja elkeseregni az életét valami hülyeség fölött? Basszus. Van néhány ideg őrlő dolog, pl. nekem most a legszimpatikusabb mondás, "Néma gyereknek anyja se érti a szavát", szóval így állunk, ülünk, sétálunk.
Ami tényleg idegesít hogy a kibaszott angolt nem tudom felvenni a kibaszott faktra, mert kibaszottul együtt van az irodalommal, viszont az egészben az a legnagyobb buktató, hogyha nem lesz pénzünk, akkor nem mehetek külön tanárhoz, ha nem mehetek külön tanárhoz, nem lesz meg a választott tárgyam és ha nem lesz választott tárgyam nem lesz érettségim. Remélem mindenki érzi, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nem értek semmihez, az angolon és az irodalomon kívül. Még sajnáltatom magam azzal, hogy igazából az irodalomhoz se értek, mert csak a dolgok felszinét látom, meg nem tudok a versek mélyére látni. Az angolhoz se értek, csak van egy kis szókincsem. Nah, de jó nekem. Ha németből lenne szókincsem annak jobban örülnék... ÓÓÓh, és nem vagyok ideges, tökéletesen nyugodt vagyok, főleg azért, mert soha az életben nem fogok megtanulni angolul, meg azért mert nem vesznek fel sehova, meg azért mert a tanulás nem az erősségem, mert soha nem tudok megtanulni tanulni, mert mindig lesz jobb dolgom, mert az egész iskola egy időtöltés, mert nincs semmilyen célom, mert mindjárt itt a május közepe, amikor le kell adni hogy mi legyen a fakt... elvégre angolból a velünk egy szinten lévőkkel lennénk vagyis a mostani 10AB, viszont irodalom... ajjjh.... én... az iskola is ellenem van. Nem akarnak ezek két emeltet nekem... németből úgyse lesz meg... esetleg egy kettes... de tök nyolc. végülis most mindegy. ez mind csak fikció... igen direkt használtam ezt a szót...
Az iskolát félretéve legyen már Sziget... Csak Rise... esetleg Lostprophets... más nem kell... de kellene, de ők...
Changes... Ne felejtsem el... megmutatni...
Nem hiszem el... Mennyire lehet kétszínű egy ember? Most kivételesen nem magamra gondolok... Úgy értem úgy levelezni, hogy barátok voltunk, rajtam keresztül adja át a leveleket, és rólam ír? Milyen számító kis picsa... Utálom őt, utálom, mert szarkeverő, kibeszéli a legjobb barátnőjét a háta mögött, majd jópofizik vele... hát gratulálok, te is kurva őszinte vagy... Féltékeny kis kurva, aki nem bízik a barátjában, megérdemelte, amit kapott, kell neki össze-vissza fecsegni... Igaz, nem is kapott semmit. Gáz. Remélem a fagyi visszanyal.
milyen szánalmas... ettől már csak egy eset szánalmasabb, ami nem velem kapcsolatos.. ma nagyon önfeláldozó vagyok... nem magamról beszélek... olyan sokat. De persze, nem írom le, hogy minden embernek bízni kellene valakiben valamennyire, ha ezt nem teszi meg, az élet sivár unalmas, és nem köt össze semmi. Se egy hang, se egy szám, semmi. Elhiszem, hogy nehéz bízni, de akkor is, basszus, ki akarja elkeseregni az életét valami hülyeség fölött? Basszus. Van néhány ideg őrlő dolog, pl. nekem most a legszimpatikusabb mondás, "Néma gyereknek anyja se érti a szavát", szóval így állunk, ülünk, sétálunk.
Ami tényleg idegesít hogy a kibaszott angolt nem tudom felvenni a kibaszott faktra, mert kibaszottul együtt van az irodalommal, viszont az egészben az a legnagyobb buktató, hogyha nem lesz pénzünk, akkor nem mehetek külön tanárhoz, ha nem mehetek külön tanárhoz, nem lesz meg a választott tárgyam és ha nem lesz választott tárgyam nem lesz érettségim. Remélem mindenki érzi, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nem értek semmihez, az angolon és az irodalomon kívül. Még sajnáltatom magam azzal, hogy igazából az irodalomhoz se értek, mert csak a dolgok felszinét látom, meg nem tudok a versek mélyére látni. Az angolhoz se értek, csak van egy kis szókincsem. Nah, de jó nekem. Ha németből lenne szókincsem annak jobban örülnék... ÓÓÓh, és nem vagyok ideges, tökéletesen nyugodt vagyok, főleg azért, mert soha az életben nem fogok megtanulni angolul, meg azért mert nem vesznek fel sehova, meg azért mert a tanulás nem az erősségem, mert soha nem tudok megtanulni tanulni, mert mindig lesz jobb dolgom, mert az egész iskola egy időtöltés, mert nincs semmilyen célom, mert mindjárt itt a május közepe, amikor le kell adni hogy mi legyen a fakt... elvégre angolból a velünk egy szinten lévőkkel lennénk vagyis a mostani 10AB, viszont irodalom... ajjjh.... én... az iskola is ellenem van. Nem akarnak ezek két emeltet nekem... németből úgyse lesz meg... esetleg egy kettes... de tök nyolc. végülis most mindegy. ez mind csak fikció... igen direkt használtam ezt a szót...
Az iskolát félretéve legyen már Sziget... Csak Rise... esetleg Lostprophets... más nem kell... de kellene, de ők...
Changes... Ne felejtsem el... megmutatni...
