2013. január 1., kedd

új év, új szokások

Nem hinném, hogy többet fogok ide írni. Valahogy nem érzem most jól magam, hogy magamból megosszak egy darabot vagy csak egy picit is. Nincs különösebb indok, a legmeghatározóbb az, hogy máshol vezetem blogom. Ó, nem maradtatok le semmiről, be fogom linkelni, de most nem vagyok blogspotos hangulatomban.

Szerettem volna valami 2012-es postot írni, de ahhoz sincs kedvem. Voltak rossz dolgok, de voltak jobbak. Nem részletezem, aki tudja tudja, aki nem, nem.

Mindig eltervezem, hogy a következő év más lesz, jaj jaj jaj... Hát ez most az lesz.

A csoport miatt, miattatok, miattad.

Szóval, akit érdeklek, majd megtalál ott. Talán egyszer majd ide is visszatérek.



2012. december 2., vasárnap

"... és éld túl!"

Akkor én most értesítek mindenkit, hogy nem kérek ajándékokat karácsonyra, mert nincs pénzem viszonozni. És nem fogok venni senkinek, úgyhogy nagyon sajnálatos, de ez van. Máskor jobb helyre születek.

Helyette inkább igyunk valamit. Csak egy kicsit...



2012. november 4., vasárnap

2012. október 26., péntek

Mit is mondhatnék?

Gondoltam, hogy vágok be képet, de nem tudom én ezt olyan jól csinálni mint mások. Gondoltam, hogy zenét rakok be, de a mostani hangulatomat egy szám nem tudja lefedni. Gondoltam, hogy írok valami mély tartalmú, hosszú és őszinte dolgot, de azt már nem tudok. A legnagyobb problémám az első kettővel van.

Azt hiszem kifogytam a leírható érzelmekből és már csak az utóíz maradt. Nem tudom mi ez, nem is nagyon érdekel, mert éppen a nem jó semmire korszakomat élem.

Amúgy meg vagyok. Jól vagyok, amennyire jól lehet lenni egy ilyen országban.

Utálom a végzős évet.

Utálom.

De amúgy minden rendben. Azt hiszem. Remélem.

2012. július 4., szerda

Jótanács-közhely vegyesen

Első és legfontosabb dolog:

Nézz körül. Számos embert ismerhetsz meg. Mind őrültek. Egytől-egyig. Ne reménykedj, te is egy leszel közülük.

Második dolog:

Néz jól körül, mielőtt valamire rákattannál. Elrontják az életed. Ez a szokásuk.

Harmadik dolog:

Mások átérezhetik a helyzeted, sokan vannak. Nem vagy egyedül, bármennyire is tűnik úgy. 

2012. május 10., csütörtök

csak hogy tisztázzam....

... nem változott a zenei ízlésem, de ez ment egész végig a fejemben tegnap este...

http://www.youtube.com/watch?v=N91nVJCQM8Y

de csak az első fele, hogy i just met you and this is crazy... ... véletlen hallgattam bele de istenem olyan idegesítő volt...

2012. március 21., szerda

asd

Mostanában nem merek írni.
Félek, hogy olyat mondanék, ami fájna.
Nem teszek vallomást, nem vagyok bűnös.

2012. március 1., csütörtök

self-injury awareness day

Ezen most meglepődtem. Hihetetlen érzés, amikor valaki azt mondja, hogy "köszönöm, van mikor erőt merítek belőle". És azt mondta, "köszönöm".

Néha jó büszkének leni. Csak néhány pillanatig, amíg nem kell mással foglalkozni.

Mert másnak jót tettél.
A saját szavaiddal.
Nem új kétségeket adtál neki, hanem erőt, hogy túlélje.
Ez nagyon jó érzés.












2012. február 24., péntek

Csak röviden.

Nem érzem magam

2012. február 18., szombat

Boldogság te kurva


Emberek ez fáj.

Nagyon.

Nagyon.

csak...

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt,
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő vagyok,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed felett körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye

2012. február 17., péntek

mert nem akarok aludni


unterbrechen - félbeszakít
heftig - hevesen
ermöglichen - lehetővé tesz
schweigen - hallgat
aufstöbern - felkutat
Er unterbrach sie, indem er heftig den Kopf
schüttelte. »Sie hätten uns überall gefunden,
das haben wir doch schon tausendmal
durchgesprochen. Wir haben sie nicht im Stich
gelassen, wir haben das einzig Richtige getan:
Wir haben ihr ein Leben in Sicherheit
ermöglicht. Zumindest die nächsten sechzehn
Jahre.«
Sie schwieg einen Moment. Irgendwo in der
Ferne wieherte ein Pferd und vom West
Carriage Drive hörte man Stimmen, obwohl es
noch beinahe Nacht war.
»Ich weiß, dass du recht hast«, sagte sie
schließlich. »Es tut nur so weh zu wissen, dass
wir sie nie wiedersehen werden.« Sie fuhr sich
mit der Hand über die verweinten Augen.
»Wenigstens werden wir uns nicht langweilen.
Früher oder später werden sie uns auch in
dieser Zeit aufstöbern und uns die Wächter auf
den Hals hetzen.