Herzliche Glückwunsche zum Geburstag! :)

Szerda... Annyira jó volt :D:D Mondtam már, hogy imádom a barátaim? És megkaptam tőlük Yuki Kaori mangáját, annyira ismernek. A legjobb barátaim. A kis kedvesek...:)

Barátok. Nem az a lényeg mióta ismeritek egymást, hanem hogy mennyire. Beszéltünk a nyárról egy kicsit, és aannnnnnnnnnnyiraa jó lesz. Soha nem voltak igaz barátaim általánosban, de a középiskola más, osztálytársaimnak nincs annyi előitéletük, mint a régiegknek. Jobb osztály ez mint a régi, bevallom.

---

Teljesen régen írtam nem esett jól, mivel nem volt ihletem, és a napi bejegyzést se akartam írni. Megvettem az új Mondót.:) Tök jó volt, imádtam :D

Pestre megyünk osztálykirándulni a terror házba, majd a vidámparkban. A mai nap kitünő volt, olyanokat szólt Déni és Szobi, hogy az fájt :D

Eljött a Jared Leto-s korszakom. Hallottátok már a hangját? Mint egy isten kb., olyan a hangja. Majd megnézzük a 27 fejezetet, a Harcosok klubját, bár abba Brad Pitt sokkalta jobb, és találtam egy másik jót a Fegyverneppert. És ha jól láttam ott sokat szerepelt.

Elkezdtem írni egy másik történetet, a lány, akinek nővére már nem otthon lakik, anyja állandóan dolgozik, apja pedig elhagyta még őket régen. Vannak nagyon jó barátai, de nehezen ismerkedik, bár kedves, de szereti a barátait cinkkelni.

A barátságról szól, minden második történet a szerelemről sszól kicsit se unalmas és klisé, és rossz, mert miért mindig csak a szerelem????????

Ahhhh, mindegy.

Jól lett a dalszövögesoldal. Olyan jó együttes a Rise Against, imádom a Hero of war című számukat.

Első verszak:

"Azt mondta: „Fiam,

Láttad már a világot?

Mit szólnál,

Ha azt mondanám- megteheted?

Csak vidd ezt a fegyvert, még meg is fizetik majd”"

És az utolsó és az az előtti:

"Egy háborús hős

Ez az, amit látnak bennem

Csak kitüntetések, és sebek-

Marha büszkék rám.

És hazahoztam a zászlót

Már csak porfogónak jó

De ez egy zászló, amit szeretek

Az egyetlen, miben bízom.

Azt mondta: „Fiam, láttad már a világot?

Mit szólnál, ha azt mondanám- megteheted?"

Annyira imádom, annyira király, mély, érzelmi.

Sőt meg van a Green Day albuma is!!!! IMÁDOM :D:D:D A legjobbak, megint nagyot alkottak.

Na jól van máraaa ennyih...

A dalszöveg a http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=16280 oldalról van. Mennjetek és nézzétek meg!

"A mi dalunk szól, de te nem vagy itt, és kellemetlen, mert ha te meghallod azt a számot nem én jutok eszedbe. Hiú ábránd voltak az eltelt évek. Néha igazán nem bírlak. Nem emlékszel dolgokra, amik fontosak voltak számomra. Talán ez a megoldás, csak nekem volt fontos. Ismerlek egyáltalán?"

Emocionális 1.1

Daisy

"Az eső megállíthatatlanul szakadt egy nyári napon. Lulu a parkban ült egy padon egymagában, miközben a Matt-tel való kapcsolatáról gondolkozott. Nem sírt, könnyei már néhány éve elfogytak, mikor az apja elhagyta őket, amikor három éves volt. Nővére mesélt róla, oda és vissza volt érte, de őt nem hatotta meg. Csalóódottságában megeresztett néhány könnyet, de különösebben nem izgatta. Az anyja üzletvezető volt, így mindig utazott, és kevés időt töltött vele, de egy idő után nem érdekelte. Miután nem jött el a ballagására, mert Kínába kellett utazni, mélyen elásta magát Lulu szívében.

Elhüzta a száját. Csak nővéréban bízott. Rá mindig számíthatott, egy támaszt talált benne, akit teljes szívéből szeretett.

- Önsajnálat, önsajnálat? - kérdezte egy gúnyolódó hang, amit elsőre felismert.

- Daisy - pillantott fel az esernyő alatt álló lányra, akin egy kapucnis pulcsi, trapéz farmer és egy sportcipő volt.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte az esernyős lány. Arca közömbösen meredt Lulura.

- A házban túl nagy a csend - vont vállat Lulu. - Anyám nem tudom hol van, nem mintha érdekelne - húzta el a száját. - A levegőn sokkal jobb.

- Hazudozó - mondta lágyan egy kis mosollyal. - Hallottam szakítottatok. Hogy őszinte legyek nem illettetek egymáshoz, túl sok közös van beennetek.

Lulu csak nemtörődöm módon megrántotta a vállát. Hajából csurgott a víz, pulcsijából és nadrágjából már a vizet lehetett volna csavarni.

- Tudod, ha John itt lenne, azt hiszem nem hagyná, hogy szomorkodj az esőben - ráncolt szemöldökött Daisy. - Ez olyan giccses.

- Neked a legtöbb dolog giccses, kedvesem - mondta egy fáradt pillantással.

Daisy kinyújtotta felé a kezét, amibe Lulu bele is kapaszkodott, és felhúzta magát. Egy kicsit imbolygott, de megszilárdította magát.

- Talán jobb lenne ha haza mennél - javasolta neki Daisy.

- Haza? - nevetett fel keserűen. - Nekem nincs otthonom."

---

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,

akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,

akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,

akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok

legyünk."

Én már találtam ilyen embert. Csak még nem tudja vagy csak én nem tudom hogy tudja .:)

Itthon meg lehet őrülni. Csend van. Néhány esetben utálom a csendet, hagy gondolkozni, és az nem jó.

"Megbántam, hogy nem mondtam el neked mindent."

Félek a jövőtől, hogy nem lesz legjobb barátom, hogy nem lesz senki mellettem, hogy annyi félelmem van és annyira kellemetlen.

"Egy csipetnyi magány vagyok, egy csipetnyi megvetés,
És maroknyi panasz, maroknyi gyász"

(Linkin Park - Faint) fodította CelticWolf

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?cim=forditas

Never gonna be alone

"Hogy történhetett ez velem?

Hibáztam,

Nincs hová futnom.

Az éjszaka körülvesz,

Ahogy lassan eltűnök.

Elegem van ebből az életből,

Csak ordítani akarok

Hogy történhetett ez velem?"

Simple Plan - Untitled

"Soha nem leszel egyedül

Ettől a pillanattól kezdve.

Ha valaha is fel akarod adni,

Én nem hagyom, hogy lezuhanj.

Soha nem leszel egyedül

Addig ölellek, amíg a fájdalom elmúlik."

Én se szeretnék egyedül lenni, pedig tudom, hogy a nyáron ez lesz, nem fog hívni, mert ez volt tavaly és azelőtt is. Mindig sülve-főve, aztán se szó, se beszéd... Kibeszéli nekem Tiát, aztán jópofizik vele, ez irritál, de nemtudok haragudni rá.

Egyszer csalódtam benne, a Danis ügy életem legrosszabb éve volt eddig. Akkor kezdtem kételkedni benne, talán még am is kételkedek.

Engem ki fog átölellni? Ki fog vigasztalni? Most ki vigasztal egyáltalán? Ha meghalnék hiányoznék valakinek?

Elgondolkodtam rajta, mikor lettem ilyen keserű, már rég tudtam, hogy nem vagyok annyira nyitott, mint mások. Soha nem akartam kimondani, de a mostani osztályom jobb, mint a régi.

Annyira kötődök a múlthoz, hogy csak ahhoz hasonlítok mindent, és néha fáj, mert tudom most jobb. Kedvesebbek és elfogadóbbak. És ez nekem jól esik.

"Az idő rohan

Sokkal gyorsabban, mint én

És megbántam, hogy nem mondtam el neked mindent."

Nikelback - Never gonna by alone

(nem az én fordításom: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=16280)

Winter

Ígéret Winternek... Írta: Shannondababy La Guera, fordította ÉSzAH- Thank you

Olvasta már valaki? A legmegindítóbb történet, amit olvastam Luciussal. Sírt. Malfoyosan. Draco. Fájt. Rohadt Potter. Foj.

A hideg párszor végigfutott a hátamon, szomorú, és szerintem ez a legjobb fanfiction, amit a Malfoyokról olvastam. Néma, egy néma tastvér, Winter/Deméter.

"Winter. Ezt a nevet adtam neki azon a végzetes napon. Gúnynévnek szántam és az is volt sokáig - majdnem két évig - de végül valami más lett, valami gyönyörű. Ott jutott eszembe, ahogy kiskakasként álltam a legutóbbi meggyötört áldozatom fölött, az ő rongybabáján, belenyomva a cipőtalpamat a puha anyagba. Nem tudtam levenni a szememet a hajáról. Fényes és csillogó, mint az Apámé. Csillagpor és frissen hullott hó. "

Ez többszöri olvasásra is ugyanolyan szép. Sőt idővel szebb is.

---------------------------------------------------------------------------

Holnap iskola... Fujj. Mind1

Emoncionális 1.0

Ami fent van az telejesen rossz!! Milyen kis felszínes hülyeséget írtam... ahhh, akkor még egyszer... Ki is töröltem ne keresse senki:P

Matt

Lulu

Teljesen átgondoltam az egészet és rossz volt rágondolni amitt tegnap írtam... elolvasta egyáltalán valaki? Remélem nem...

"- Miért? - kérdezte egészen halk hangon a lány. - Annyira bíztam benned, hogy nem láttam milyen vagy igazából? - megrázta a fejét, és csalódottan ráncolta össze a szemöldökét.

- Soha nem kértem, hogy bízz bennem - mondta közönyösen a fiú. - Arra kértelek, hogy higgy bennem, de úgy látom ez neked nem megy.

- Igazán szánalmas vagy - mondta megvetően. - Azt hiszed nem láttam, mit műveltél? Ott smároltál egy csajjal, aki nem én voltam. Úgy tudtam járunk Matt.

A lány egy pingpongasztalon ült, és onnan nézte az előtte álló fiút.

- Sajnálom - suttogta halkan neki. Lulu csalódottan hunyta be a szemét, hát tényleg igaz volt.

- A sajnálatod nem ér semmit Matt. - Beleborzolt hajába, majd lepattant az asztalról. - Mire kellettem neked, egy alkalomra?

- Sajnálom - mondta miközben a szemébe nézett. Lulu behunyta a szemét, nem tagadta amit állított.

- Mennyit hazudtál nekem Matt? - kérdezte elcsukló hangon Lulu. - Mióta hazudsz nekem?

- Nem akartam ezt Lulu - mondta Matt zsebretett kézzel. - Csak egy kis kalandra vágytam. Sajnálom.

- Hányszor vágytál kalandra miközben velem voltál? - kérdezte gúnyosan, és egy lépést közelített felé.

- Én nem akartam.

- Ez a hülye emoság elvette az eszedet - közölte megvetően Lulu. - Te csak divetból vagy már emo, basszus! Mennyiszer mondtad, hogy aki divatból csinálja az olyan köcsög? Olyan kétszínű vagy! - rázta meg a fejét.

Csend következett be, majd Lulu elfordult, ahol épp David -és az ő barátait találta ott. Lulu nem mondott semmit, csak elment mellettük, de még hallotta David hangját.

- Ezt jól elszúrtad haver."

Folyt.köv.

Annyira uhh, még ez is nagyon felszínes, túl részletesen meg nem akartam, mert az sokáig tart, de ahh. Mondtam már, hogy szeretek írni?

Emoncionális:D

Ma kint voltunk egész nap a telken. Sztafével fociztunk, olyan beszólásai voltak, hogy az csak na! :D Jó nap volt.

Ma nem néztem mondjuk Code Geass-t, abba az animébe vagyok belebolondulva, szegény én... de hát annyira jó... nem esik jó róla írni, de nagyon jó:D A legfontosabb dolog benne, hogy utálja az apját, és az endingbe, ugye van egy kép, amiben Lelouch velünk szembe van, dühös arcot vág és megy kifele a teremből,az apja meg hidegen nézi a hátát. Annyira szomorú!:(

Olvastam a Lotf-ot és kajak azt hittem, hoyg tényleg befejezték a FMA-nak a fordítását! Ma azért leesett, hogy április 1-je volt.(Jól van, ügyes voltam). Bár a Naruto-kun most nem elérhető szerintem ez a vicc utóhatása. És így nem bírtam az új fejezetet elolvasni!!::(:(:(:(:(:(:(:(

Viszont ígértem, hogy már írok.

Nem vicc volt. Szidták a Naruto-Kunt, nem értem miért nem lehet becsülni őket, igazán jól haladnak.

Kedd este és csütörtök este

"Éget, felőröl belülről a tűz, mely nem hagy nyugodni. Fáj az érzés, hogy nincs itt velem senki, akinek mesélhetnék.

Hiányzik. Eddig mindig itt volt, de most már eltávolodtunk. Nem találkozunk, és ez fáj.

Nem láttam, nem hívott, megharagudtam rá. Megígérte! Azt mondta örökre barátok maradunk!

Hallom fejemben lágy szavait, és szívem összeszorul hangjára, hazudott. Tőrt forgatnak szívemben ezzel, és utálom. Utálom, hogy elfeledett, utálom magamat, hogy nem mertem beszélni vele. Hibáztam, és a hibákat nem szokták megbocsátani.

Gyáva vagyok, szánalmas, nem merem megtenni, a félelem köröz felettem."

Jó napom volt, hülyéskedtünk egy sort, de jól esett. Kedves Bett barátnőm kihozza belőlem a hülyeséget.

Túléltem a csütörtököt!!! :D:D:D:D Óh istenem, köszönöm! Rebeka nevében is!:D

Vajon mi baja van Livinek? Olyan csendes mostanában:(

Néztem a statisztikát, köszönöm, aki olvassa jó érzés.

Szavakat tanultam, most fejeztem be nem rég.

"Szívem szárnyal, lelkem repdes, kérlek említs meg ha elmegyek..."

Szétszórt vagyok, fáradt... csak aludni akarok... amit hamarosan megteszek.

"Tűz előttem, tűz mögöttem, megtanítasz repülni?"

Mondtam már, hogy imádom a barátaim?

"Barátság, mely törhetetlen, de egyszer kifakul, megtanítasz festeni?"

Jól érzem magam, elégedett vagyok.

"Segítsek neked?"

A barátok még a legreménytelenebb helyzetbe is bíztatnak! Nem csalódtam bennük.

"Nem fog sikerülni."

Csak bíztatott.

"Nem baj."

Egyedül

A sebek begyógyulnak? A hegek eltűnnek? Ma igazán kétségbeesettnek éreztem magam, és fájt nagyon...

"A szívem tele fájdalommal
A fejem teli stresszel
A fejem teli dühvel
Ez van bennem
Nehéz küzdelmek
Vér, izzadtság és könnyek
Semmit se nyerni
Mindentől félni "

(http://www.lphungary.com/)

Csalódott voltam, csalódtam már oly sokszor magamban, hogy kezdek kételkedni. Jól van ez így?

Könnyeztem akkor, de nem érdekelt, csak beszélni akartam nővéremmel... de épp kajált, ezért később hívott vissza, és örültem neki.

Utálom néha az alápotomat, utálom, hogy ilyen vagyok, de megmaradok.

Újra hétfő...

Valahogy ma nagyon Light-os (nem L-les xd) napom volt, mint minden hétfőn. A két infót átuntam, bár Tb kérdezte mikor mutatom be a prezenrációt, de azt mondtam :"Hát, ho... vagyis ezen a héten," erre ő:" peresze, még véletlenül se tudjam előre tervezni." De ravasz vagyok...:d ego,ego..

Ma nem volt Bett suliba, ment Pestre apjával, a mázlista. Délután be akartunk menni az Albába, vmi hangszer boltba, persze nem volt nyitva, vagyis a pasika ebédszüneten volt. De elvoltunk Dóri-channel, Devievl és Bekával. Nekem kell gitár, mondtam a többiekenek, hogy szülinapomra gyűjtsenek nekem manyt.:D

Néha azt hittem baj van a barátságunkkal, de múlt héten bebizonyult, hogy nem. Nagyon hülyék voltunk, el is kísért a dombig és onnan ment haza, az a csaj:). Bekával ma nagyon elvontak voltunk, van neki orvosi szikéje, és az öngyilkosságról beszéltünk, van néhány ember akivel komolyan is lehet beszélni... Nem mintha másokkal nem lehetne, de minden emberrel más a kapcsolatunk.

Hallgattam Evenesance, Missing számát, rájöttem, hogy annyira érzékeny vagyok, régebben nagyon sírós voltam, de leszoktam róla, és erős maradok magamért. Sebezhető vagyok, nem szeretek veszekedni barátaimmal se mással, de sokszor elkerülhetetlen a "mással" való konfrontáció.

Itthon magányos vagyok, nem tudok senkival beszélni, hogy legalább a gondolataimat eltereljem, utálom a csendet, de mégis megnyugtat, furcsa nem?

Most találtam nem rég, és imádom ezt a képet, minden elismerésem, aki csinálta, magam is így képzelem el kb.. Néha szeretnék egy olyan embert találni, aki mindig mellettem van. Szeretnék bízni valakiben, vagyis bízok néhány barátomban, de nem annyira amennyire kellene...

nananaaaa...

Kibírtam a két tesit, bár szívtunk a fekvőtámaszokkal.:S Német házim nincsen de elkezdtem a Hiraganákat gyakorolni, Mondo meg minden.

Igazából nem esik jól írni és nincs is semmi kedvem, tegnap meg előtte túl boldog voltam. pá

Kis fanfiction

Barátok. Vannak barátaim, tudom kik az igazi barátaim. Bíztatnak, szeretgetnek, kedvesen "cinkelnek", ők a barátok. Akivel van miről beszélni... Pedig vele nincs sok beszélni valónk még is együtt vagyunk mindig.

Elmúlt napjaim kitünően teltek.:S Mondtam már, hogy utálom a tesit? Ha nem akkor most ííííírom.

Elolvastam, vagyis újra beleolvastam az angol, Eltörni a határokat-ba. Narutos, és AU, de annyira jól meg van írva. A utólag frissített fejezetbe Narutot kikérdezte, Anko, Kurenai a sensei, ls Uzuki Yuugao a volt tanára. Olyan szemetek voltak, de a Kyuubi helyettesítette őt, és így tudott róla, és másnap nem tudta, hogy viselkedjen. Amúgy meg, régebben csatlakozott Danzohoz, persze itt Danzo nem olyan, mint a mangában, kicsit lágyabb a személyisége. Itt Naruto egy nagyon mély karakter tele titokkal, tele fájdalommal, amit az apja csinált vele, belézárta ugye a Kyuubit, és Kushina, az anyja elhagyta őt. Utálja a szüleit. Aztán most Jiraiya beszélni akar Narutóval, azzal a Narutóval, aki megveti az apját. El is felejtettem mondani hogy ez egy Bleach crossover. Úgyhogy Naruto találkozik Uraharával... Szóval néhol szomorú, de néhol vicces.

Ez egy nagyon-nagyon hosszú fanfiction, de megéri belekezdeni.

Annyira írhatnékom van, hogy spontán össze akarok hozni valamit.

" Gyötrődő kiáltást hallok, ez az én hangom?

Remegő kéz, összeszorult gyomor.

- Ennyi volt a barátságunk?

- Kérlek, maradj nyugodt!

- Én teljesen nyugodt vagyok, de ez szánalmas... - mondtam utálkozva, majd felnéztem az égre. - Soha nem voltunk jó barátok.

Csend, a csend hangja. Vajon igazam volt?"

Bolyongva a mindennapokba

A mai napom isteni volt! Enikőéknek vittem egy kis meglepetést... tetszett nekik :D

Megköszönték, és Enikő megölelt. Mit ne mondjak marha jól esett, ritkán ölelnek meg, nem vagyok az a nagy ölelkezős típus, de nagyon jó érzés. Rég öleltek meg.

A félkettessel jöttem haza, mert tanárnő temetésre ment, úgyhogy csak negyedig voltunk bent.

Megtanultam a németet, bár az írásbelit nem csináltam meg, de nem nagyon izgat, a szavakat se néztem át... :S

Ma a tőmondatok híve vagyok, csak bolyongok össze-vissza, egyik témáról a másikig, gratulálok magamnak.

"- Barátok? - kérdeztem keserűen, miközben ránéztem, s ő elfordította fejét. - Azok vagyunk egyáltalán?

- Majdnem kilenc éve ismerjük egymást! - szólt kétségbeesetten.

- Nincs egy közös témánk se, semmink sincs közös, nem bírunk beszélni! Nincs meg köztünk az össszhang! - kiáltottam.

- Eve... - kérte halkan.

- Szánalmas, hogy nincs egy legjobb barátnőm, nem? - kérdeztem keserűen, majd megráztam a fejem. - Kilenc év és... mintha csak távolról beszéltünk volna...

Nem szólt csak nézett engem, azzal a szomorú szemeivel.

- Minden az én hibám - mondtam. - Rossz a természetem... milyen problémás... - mosolyra húztam a számat. Nem tudta min mosolygok, de talán jobb is, hogy megtartottam magamnak."

"Törött szárnyaim repítsenek el,...

- Miért? - kérdés többször hangzott el szájából, de én nem válaszoltam. - Én régebben csak vicceltem. Mi késztetett téged erre?

- Zsibbadt voltam - mondtam közömbösen. - Még most is az vagyok. A fájdalom segít.

- Mi van ha elvágod az egyik ered? Normális vagy basszus? - kiabált velem, de nem hatott rám. - Történt valami amiről nem beszéltünk?

...és vigyenek egy más világba!"

mitt'om én

Ma írni akartam a történetet, amit feltöltöttem még karácsonykor. Nem tudtam mit írni, üresnek éreztem magam, nem volt ihletem, ahhoz képest, hogy csak a második fejezetnél tartok...O.o szánalmas vagyok o.O Már majdnem elértem az oldal végét úgyhogy kb. fél oldalt írtam. Jól esett írni, imádtam amikor kaptam néhány kritikát az első fejezetre és annyira jól éreztem magam, hogy tetszik nekik! Persze mostanában letöröltem onnan a történetet, mert nem akartam, hogy sokat várjanak, ezért inkább majd ha több lesz.

Szeretem azt a fanfictiont, amit írok. Sajnos magyarul még nem találtam ilyen témájú, és így írtam egy Naruto-utálja-az-apját törit, és az apját Orochimaru feltámasztja, mert kísérleteket akar végezni rajta, de Minato észbekap, elmegy onnan, majd találkozik senseiével. És jönnek a bonyodalmak...*gonosz nevetés*

Mikor jobban belemerültem a fanfcitionokbe, akkor találtam rá, a fanfiction.net-en, egy befejezetlen Naruto történetre, ami egyszerűen elképesztő! Előre mondom nem tudok angolul, de webfordítóval olvasom, ami ugye nem az igazi, de egy idő után meg lehet szokni. A történet címe: For the Love of my Friends Foxie-sama-tól. A legeslegjobb időutazó történet, amit valaha olvastam. Narutot megölte Orochimaru, mikor már majdnem mindenki meghalt, és visszamegy a genin napjaira. Próbálja a dolgokat megváltoztatni, ami elromlott, kezdve Sasuke árulásától, a Harmadik haláláig. Persze van közbe Haku és Zabuza, és ne felejtsük el a múltat se. Rémálmai sokszor zaklatják őt, Iruka halála, és még másoké... Volt egy mondat a ff-ben, mikor visszatért a legalább egyhónapos Hakus-Zabuzás küldetésről, Iruka meghívta Narutot egy ramenre, és ez volt a párbeszéd vége...

"Kimondta azt a négy szót, ami arra késztette Irukát, hogy megölelje őt, és ha örökbefogadni nem is, megszilárdítsa az apa-fia kötvényt, ami ott volt, és nem érdekelte, hogy más mit gondolt.

- Hiányoztál sensei."

Rohadt élet, most elkezdtem olvasni, utoljára kb. szeptemberben olvastam, tessék. Igen alapos vélemény lesz én mondom!

Visszatérve az idézetre, hát nem kawaii?^^ Annyira ari Naruto owww....

Emlékszem belőle az ilyen érzelmi jelenetekre. Tudom, hogy van egy a Tazunás küldetésnél Kakashival, és a 45. fejezet körül Jiraiyával, sőt még előtte is van egy vele... annyira jóóóóó... de azért is leírom szépen haladok fejezetenként... na jó lesz amit kihagyok, mert tudom mi lesz benne. ˘˘"

Kakashi x Naruto beszélgetés...

"- Azt szeretném, ha abbahagynád az álarcod mögötti bujdosást Naruto. - Kakashi nem jött rá, hogy hangosan mondta ki, míg meg kapott egy szilárd választ.

- Az érzés kölcsönös."

Annyira mély párbeszéd, van neki egy szomorú felhangja, ami arra késztett, hogy olvasd el többször... Észre vette már valaki, hogy imádom az angstot?

Na jól van ennyit errről. Nem esik jól tovább olvasni inkább írok valami kis valamit, mint előzőleg.

"Fáj, fáj, fáj. Fájdalom hatol testem minden porcíikájába, miközben fekszek. A fal túl fehérnek tűnik, a poszterek túl unalmasak.

Mellettem megszólal a telefonom. Nem nézem meg ki az, csak felveszem.

- Igen?

- Szia Niki-chan! - Hallom Dóri-chan lelkes hangját a telefonban. - Nem akarsz beruccani a városba? Itt van Kanga is.

Nem tudom mit mondjak, szemeimben könnyeket érzek, valahogy meghat ez az egész, behunyom a szemem és úgy válaszolok kicsit rekedt hangon.

- Veletek bárhova.

A fájdalom, mintha kezdene csökkenni. Testem megkönnyebülten szabadult fel a fájdalom alól, majd elszomorodtam egy kicsit.

Ez nem csak fájdalom volt, hanem a magány fájdalma."

"Ha zuhansz, megbotlasz
Én felsegítelek a földről
Ha elveszted
A hitet magadban
Én erőt adok neked, hogy végig csináld
Mondd, hogy nem adod fel
Mert én itt várni fogok, hogy ha elesel."

(Simple Plan - Save you című számból, nem saját fordítás - http://simpleplan.hu/ -ról van