Imádtam a mai napomat! Megúsztam egy német dolgozatot, és nem volt hatodik órám.
VAN ISTEN! :D
És volt kosárunk, de jó volt a volt évfolyamunkkal, és Menczellel kosarazni. Nevettünk, mint régen, megteremtettük azt a légkört, mint anno, tavaly egész második félév minden péntekén. Hiányoztak, be kell valljam, ki gondolta volna? Kiváló osztály volt, de azért bántott, hogy néha egyesek kibeszéltek a hátam mögött... de beletörődtem. Kosáron: Büstye felfedezte belső énét, Michael Jordan-t, bár nem sokra ment vele...:P Sajnos ott volt Lantos, aki Kacsával ölte egymsát, de nagyon jó volt aza zirka másfél óra mozgás.
Úgy érzem beilleszkedtem az új osztályomba. Vannak barátaim, hogy mennyire azok, még nem tudom, de megvagyok velük, nem csúfolnak, hanem kedvesen csipkelődnek, és marhára jól esik, hogy tartozok valahova, hogy elfogadnak. Marha jó osztálytársaim vannak.
Ma ráköszöntem Zizára, jót tett nekem, még szerencse, hogy egy iskolába kerültünk, nem bírtam volna ki, ha nem, még akkor is ha kevesebb közös témánk akad, vele mindenről lehet beszélni. Jó barátnővel áldott meg a sors, még ha ritkán is beszélünk.
"- Hagyj békén... - mondta összegörnyedve a sarokban.
- Hagyj segíteni - hallatszott a kérelem.
- Nem akarom, hogy segíts! - kiáltotta."
Sajnálom, a kis párbeszédek híve vagyok, és ezekről nem fogok leszokni.
Néha szeretnék máshol lenni, egy más világban. Nem akarok még szembenézni a problámáimmal, gyerek akarok maradni, nem akarok felnőni! Olyakor más akartam lenni, nem a saját testemben, de tévedtem. Boldog vagyok, mit ne mondjak, bár nem tudom mikor voltam utoljára boldog. Mit jelent egyáltalán a boldogság? Elégedettek vagyunk helyzetünkkel? Vagy nevetünk? Biztos hogy nem a nevetés, hisz' az túl sok titkot rejt. Újra tévedtem, tudom mikor vagyok boldog, mikor nővérem itthon van. Imádom őt, tisztelem, szeretem. Ő a testvérem, és utálom, hogy hónaponta csak 2-3 napra jön haza.
"Megtört zokogás hangzott fel a szobában. Az ágyon a lány a hátán feküdt. Nem volt ott senki más, csak ő és a csend.
- Hiányzol...
A sírástól rekedt hang áthatolt a csenden, majd néhány perc múlva megismételte nyomatékosítva mondanivalóját.
- Hiányzol!"
Eszembe jutott egy vers, amit régebben olvastam, de még nem akarom megemlíteni, az a 8 versszak sokat változtatott rajtam, de talán, ha holnap az író visszaírna...
Fanfictionök, szerintem mássá tesznek, változtat rajtunk. Miután elolvasunk egyet változik a véleményünk mindig változik.
2006 óta vagyok a ff-ek világába. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az első ff-em Harry Potteres volt, amit elolvastam, de már nem emlékszem rá ki volt, csak azt tudom, hogy magyar.
Mellons és Lilyanjudyth. Ők, olyan történeteket írnak, amit imádok a Harry Potter témában. Mellons ő tökéletes, hisz a Becsülettel helytállni és győzni regénye szerintem a legjobb alternatív hetes könyv, bár van egy kis időkihagyás az elején, még is az tetszett a legjobban. Bár hetes könyvnek még ott van Parselmouth Lion, Harry Potter és a varázslók háboruja se semmi. Míg a VH közelebb van a könyvhöz, addig a Becsülettel... érzelmileg is nagyon ott van, akciólag, és persze nem függővég a legutolsó fejezet *oh, igen... gyilkos tekintet* Na az feldühített, de Mellons sehogy se tudott feldühíteni, ő mindig olyan igazságot írt... És Lilyanjudyth, ha valaki olvas ff-ket és nem ismeri őt, az menjen el a helyi kisboltba, és vegyen egy önelásó készüléket, és ássa el magát. Igazából mostanában csak Lilyanjudyth-ot és Mellons-t olvasok, amikor frissítenek, a Harry Potter témában.
Webfordító, isten adománya, aki nem tud angolul, mint én. A fordítás nem olyan jó mondjuk, de mindennap azzal olvasok, és már megszoktam. A külföldiek nagyon jó történeteket írnak, annyira jól fogalmaznak, hogy azt szinte öröm olvasni.
Fanfictionök.
Naruto, Twilight, Fullmetal Alchemist, NCIS, Lord of the Rings, ezek a kedvenceim, újak és régik, amik ki tudj mióta nem voltak frissítve.
"Egy kézfogás...
- Örülök, hogy találkoztunk!
Egy vállveregetés...
- Jó voltál!
Mosolyok...
- Mi barátok vagyunk?
Első csalódás...
- Bíztam benne!
Boldog nevetés...
- Barátok maradunk örökre?
- Meddig tarthat az?
Nem válaszoltam, csak reménykedtem."
Nem szeretem az összefüggéstelen dolgokat, pedig ezek a kis párbeszédek azok, nem?
^^" Animék és mangák... mindenképpen írni fogok...
