2010. június 21., hétfő

Mi fog történni a következő 1 hétben?

Niki tudja a választ.

Lesz itt, csalódás, "szólhattál volna előbb", az utolsó pillanatban szervezés... más nem jut eszembe. De én ott fogok állni boldogan, megvető arccal, és a legkevésbé se fog izgatni az egész, csak a legyünk már túl rajta érzés környékez engem.

Szívesen leírnám mi történt, de már nem emlékszem mi volt az okom. Biztos nem volt 13, de egy mindenképpen. El fog tűnni, vagy múlni.

Mindjárt SZIGET!!!!!!!!!! :D Papa Roach :D:D::D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

Egysornyi életkedv. Asszem rekordot döntöttem.

Még az írástól is elmegy a kedvem ilyenkor.

2010. június 18., péntek

Álom elemzés... ahogy én gondolom.

Tottiról már beszéltem, azt hiszem ő az az ember, akire néha szükségem van. Mondj valami jót! És mesél, és mesél. Ezért szeretem annyira.

Den, hmm látszik h megromlott a kapcsolatunk.

Toka, nem számítottam tőle másra.

Fekő. Mostanában jól alakulnak a dolgok, mégha hagyta is. Azért elképzeltem volna ha felemeli a hangját.

és végül de nem uccsó sorba Nara. Most nem sok szerepe volt az álmomba. Azt tudom hogy szomorúan nézett utánnam, amikor a Bob herceg után mentem, amikor elfoglalta Den a helyem. De legalább kimentett vmi hülyeséggel of. előtt. xD Elvégre nem keresett.

mellékszereplők: xD ugyen... xD

Kár volt leírnom, most úgy érzem az álmom befolyásol engem. Erősen. Kell hamarosan egy beszélgetés, már rég volt. Talán délelőtt skype-on? Holnap am nem leszek de. 11 után. Tesóm jön haza, de ne félj, szombat este már élvezheted hangom. xD

Jobb lett volna ha nem emlékszek, elvégre minden elfelejtődik. De így az ember tehet egy kis önismeretet.


Ha jártok még erre, ideje lenne szót ejteni nyaralási helyünkről.... szombat este skype.

what the hell, is going on?

Néhány napos osztálykirándulás nincs behatárolva.

Nem tudom hol voltunk. Az épület négy emeletes volt. Főajtón beáramlottunk, majd egy másik ajtón, ahol egy hajléktalan volt. Négy ágyas szobák voltak. Fekővel, Narával és Tókával voltam egy szobába. Kipakoltunk. Voltunk ebédelni is, és matekoztunk. Mi Tókával rossz feladatot csináltunk meg.

- Hát, ezek meg még nem is jó feladatot csinálnak - mondta Kas.

Pedig az volt kijelölve, amit csináltunk. Mindegy letudtam őt hülyének. Aztán átmentünk néhányan a sötét helyre, ahol átmentünk a hajléktalanon, de ő most nem volt ott, ellenben esküvő volt, és mondták nekünk, hogy álljunk be tapsolni. Leültünk, négyünkre emlékszem, Totti, Nara, Fekő és ugye én. Nara ült a pad szélén, mellete én, mellettem meg Totti, Fekő meg Totti melleet.

Megahllottam a Bob herceg egyik dalát, "én térden állva kérlek Anni, szerelmem légy enyém.", felálltam a padról, majd mondtam, hogy szóljanak ofőnek.

Futottam a hangok felé, de amikor odaértem csalódnom kellett mert nem volt ott, csak egy csoport, már a csoport is távozott csak egy lány volt ott, kezében a trónok harca könyv, ezért közelíteni kezdtem felé. Barna, melírozott, rövid haja volt, Szürke halász gatya volt rajta, és zöld póló. Talán Evelinként mutatkozott be már nem emlékszem.

- Mit olvasol?

- Van egy sorozat, a Trónok Harca, annak a második kötete.

- Nekem meg van az első, de félbehagytam.

- Miért?

- Túl tömény nekem. - Kínosan elmosolyodtam.

Jön egy alacsony fiú, legyen a neve Dávid. Azon nyafogott, hogy nem tud kiolvasni egy könyvet. Bemutatkoztunk egymásnak.

Evelin mondta, hogy menjünk és bemutat az egyik barátjának Nikinek. Hezitáltam egy kicsit, de beleegyeztem. Egy raktárba érkeztünk. A zene szólt, valami metálosan hörgős. Nem láttam embert bent. Viszont a raktár nagyon csúcs volt. Először is minden szürke volt, a fal és a padló. DAszkák voltak a falon, gitárok, ott volt a Muse énekeséé, meg amibe bele van karcolva hogy "foREVer". Volt egy tv a sarokban, egy asztal négy székkel, két hangszóró a falon és poszterek. Evelinék előre mentek, öt vagy több doboz volt egymásra pakolva, ezért nem lehetett látni, hogy ki volt elkerítve. A zenét Dávid kikapcsolta, de még így is a másik fiún ott volt egy fejhallgató, és épp aludt néhány pokrócon. Evelin belerúgott és úgy ébresztette fel. A fiú kinyújtózott, a fejhalgatót ledobte maga mellé, majd bemutatkozott.

- Miki vagyok. - nah, igen itt esett le hogy rosszul hallottam a nevét, vagyis még előbb, de mindegy.

- Niki. - Kézfogás.

- Honnan jöttél?

- .... megyéból. - Aranyosan ráncolta aszemöldökét, és következtettem arra, hogy nem tudja hol van. Az árvizekről kezdett el beszélni. Miki, narancssárga pólót viselt, térdig érő terep színű gatyát, és fekete deszkás cipőt. Szőkésbarna haja volt, rövid, és kék szeme. Beszéltünk arról, hogy miért él ilyen helyen, hogy nem kap valami segélyt az államtól. Aztán futottunk, jól éreztem magam, nem voltak kínos csendek, nem volt semmi kínos. Másnap kerültem vissza a hotelbe. A hajléktalanon mentem keresztül, aki mondta, hogy menjek nyugodtan át. Mentem a folyosón a szobám felé, mesélni akartam NArának és Fekőnek. Aztán jó pofára estem, Mivel én nem voltam ott egy napig, ezért Tóka mondta Dennek hogy jöjjön a helyemre. A cuccom össze volt pakolva. Fekő és Nara bocsánatkérő pillantásokat vetettek rám, és tudtam, hogy Fekő legszívesebben átölelt volna. Tókában csalódtam ott helyben. Den meg már rég nem érdekelt.

- Elfoglaltad az ágyam? Rendes vagy.- Odavetettem neki egy mondatot, aztán kutattam másik szoba után. Tottiék szobáj a előtt álltam.

- Van még hely? - kérdeztem Tottitól.

- Persze, gyere. - Elvette a táskámat és ledobta az egyik ágy mellé. A szobában volt még, Tivi, Tecsi és Ral. Láttam a kérdő tekintetüket, ezért válaszoltam.

- Befogadtak mást a szobába, mivel én tegnap nem voltam ott, ezért összepakolták a cuccom. MÁr elegem van a kis magánakciójukból. Denből és Tókábaól.

- Jó barátok. - Ezt nem tudom ki mondta talán Totti és Tivi egyszerre, nem tudom.

--------------------------------------------------------------------

Kellemes felfedezért tettem Totti az, akire talán bármikor számíthatok. Másra is, de ő amúgy is fontos, mert... , mert ő olyan. Ez volt a legkellemesebb dolog.

2010. június 3., csütörtök

dear friends

Do you need friends? Do you believe in your friends? Do you personally show your friendship? Do you have someone you could call a true friend?

OMG. Szörnyű, megrántó, érzelmes, fájó, közeli, szomorú. Nem akarok tartalmat mesélni. Lehet az érzelmekről mesélni? Lehet, de ki akar? A drama, slice of life és shoujo kategóriában volt. Erre a címre ki nem ugrott volna rá?

2010. június 2., szerda

volt valami más

Hányingere volt.

Magától. És nem tehetett ellene semmit.

Hideg volt még mindig. Az eddigi melegség, mintha kifogyott volna az életéből. Nyúlni akart a kézért, de nem tudta, hogy elfogadja-e. Önző dolog lenne, ha egyszer magára gondolna, és végre segítene magán? Mennyire fognak megsértődni mások? És mennyire fog megsértődni az, aki a kezét nyújtja? Nem szerette volna, ha segítene neki, biztos volt jobb dolga is, mint őt babusgatni, és meghallgatni.

Félt. Félt az elválástól. Van rá lehetőség, hogy soha többé nem fogja látni őt, és most emiatt kezdjen el bízni a másikban? Hogy tudna bízni ezek után? Nem tudott bízni. Nem tudott reménykedni. Nem tudott semmit.

Nem tudott figyelni egész nap. Nem jött egy normális szó se a szájára. És valahogy szabadulni akart. Mert nem tudott beszélni és gondolkodni. Nézte a műmosolyával a többieket, amit egyikük se vett észre. Nem, ez így nem volt igaz. Egy kiszúrta és érdekelte is. Furcsa érzés volt. Arra az egy percre el is mosolyodott. Talán ennyire beengedte őt? De, hogy tehette? Mivel érte el, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyire megkedvelte? Sok hülye kérdés, és egyikre se volt válasza. Vagy ha volt is válasza, egyáltalán nem kedvelte azt. Mert egy hülye önző emberi lény volt, akinek egyáltalán nem számított mások mit gondoltak. Az volt a fontos, hogy senki se jöjjön rá ki ő, hogy soha többé ne kelljen foglalkozni akkori énével. Nem akarta, hogy csalódjanak benne. De akkor miért nem tudta megmutatni magát barátainak?

Írt egy levelet. Ha talán öngyilkos lenne. Írt az egyik barátnőjének egy levelet. Nem tudta, hogy a többiek el tudnák-e viselni, ha öngyilkos lenne. Mégis ő a betegségére fog hivatkozni mindig. A fránya betegsége, ami mindig megkeserítette az életét. És nem fog neki semmi sem számíteni. Csak az, hogy ne okozzon fájdalmat.

Bapánikolt.