2010-es kérdezz felelek magammal, igen van egy kis tudathasadásom, és?

évvégi összegzés? a fontos dolgok vleem kapcsolatban, és nem másokkal... csak velem. sorry, jó vannak jelek.

hangulat: okoskodó, gúnyolódó   
hangulat: hisztis, sírós, elkenődött, őszinte, témakerülő, nem tudja mit mondjon


Miért akarsz ennyire nyilvánvalóan vallani?
Megtehetem, nem? Mit avatkozol bele?
Elég rossz kezdés ahhoz, hogy őszinte legyél, és ne tereld a témát, nem?
Lezárni ezt a kibaszott évet, ezt a sok felgyülemlett düht. *drámai Lollés hang* 
Jól van. *fejpaskolás* Haladunk Peace World felé. Honnan ez a sok düh?
Nem is düh ez, inkább idegesség, gondolom.
Mitől?
Szerinted mitől leszek ideges?
Most én vagyok a pszichiáter!
Mindig te vagy az!
*csönd*
Válaszolsz még ma?
Miért, sietsz valahova? *kinyújtja a kezét, majd vissza is húzza, mintha megégetné valami* Ez szexuális feszültség?
*torok köszörülés* Vissza a témához... idegesség?
Iskola...
Nem csodálom, ettől a hátamon nekem is feláll a szőr. És még?
Ez inkább már más, zavar, indulat, kedv.
Barátok?
Hmm.
Ezt igennek veszem. Zavar ez az ide-oda szaladgálás?
Csak ha fáj a fejem, ezért akkor inkább egyedül elkenődve a padon. 
Akkor miért csinálod? 
Mindketten fontosak.
Megszakad a szívem ezektől az érzelmes szavaktól...  *megtörölgeti szemét*
Fuck up. *párnát vág hozzá a semmiből* Rosszabb vagy, mint én...
Nem félsz attól, hogy döntened kell? 
Leszarom a döntéseket. Aki döntésre kényszerít, az úgyis kiesik.*vállvonogatás*
Szóval ez neked egy játék?
Ne forgasd ki a szavaimat. *fáradt sóhaj*
Mesélj a barátságotokról!
Mi ez így nagy hirtelen?
Beszélj már! *sürgetés*
Nehéz eldönteni miért, de szeretem ezt a barátságot. Nyers, őszinte, és szavakkal nem lehet elmondani. Szeretem a nevetős beszélős hangulatot, de a álmos-beszívott-háttérben-zene-szól, néha néhány szó elhangzik, viszont megvan a lelki béke. A nyugalom.
*pislog* Te.. mos tényleg őszinte vagy, és az érzéseidet is megosztod...
Ha nem akarsz hallgatni el is tűnhetek... *vállvonogatás*
Milíyen védekező vagy...
Mit vársz? Rosszul vagyok, de már legalább egy éve, és az a gáz, hogy nem tudom elmondani mi bajom csak van. Itt nehezül a vállamra, nem tudom elmondani, mert ezt nem lehet. Mert igazából nincs mit elmondani.
Zavaros vagy...
Megszokhattad volna...
Mások ezt nem így fogják vélni.
Szeretek néha magammal törődni, egyszer a saját gondjaimon keseregni, nem másra gondolni csak magamra, hogyan tovább. Nem hinném, hogy ilyen nehéz megérteni, majd egyszer bocsánatot kérek azért mert pánikbeteg vagyok...
Most megsértődtek...
Sajnálom, de soha nem tudom szavakba foglalni milyen ez. Egyszerűen csak van. És táplálkozik. És él.
Néhány ember szerint a szőnyeg alá söpröd problémáidat...
Szeretem ezeket a megállapító mondataidat, a kérdések olyan tolakodóak. Talán nem ismerem fel a problémákat, mitől kell félni, tartani.
Te elég elcseszett vagy, nem?
Szóljál be, és mehetsz haza!
Ok, fizeted az odautat?
*sóhaj* Vallatsz még vagy mehetek olvasni? Rosszul voltam, oké? És ez az én hibám is, most biztos haragszol rám, és igen , érdekel. De nem tudtam volna végig ülni az egész estét egy műmosollyal, sőt mosolyogni se tudtam volna, csak lehangolt lettél volna, és azt nem akartam, amúgy... meg köszönöm. Nem is volt több kérdésre szükségem, mondtam hogy "csak", de leraktad, oké vágom. Szar vagyok. Megszokhattad volna. Szeretem, ha foglalkoznak velem az emberek, ha kérdeznek felőlem, mert nem tudom mikor van baj, és mikor nincs, nem ismerem magam, azt másnak kell, nem? Az a lényeg az ilyen  emberi kapcsolatokba, hogy más ismerjen jobban, de te saját magadat, nem?
*meglepődik*Szép monológ... 
  Remélem az nem veszi magára, akinek nem kell.

Miért nem mondod el szóban, akinek nem kell, és akinek kell?
Mert kikapcsoltam a telefonom? Mert ma már úgyse beszélek senkivel? Mert ma még biztos a párnámba sírok? Javítás: mindig a párnámba sírok.

*elérzékenyül* Ha tudnálak, most megölelnélek. *közelebb megy, majd inkább megáll előtte* Nem szeretnéd, ha saját magad ölelnéd. 
Ezt csinálom mindig, nem?
*csend*
Szerinted depressziós vagy?
No comment.
Úgy gondolod, hogy távolabb kerültél az emberektől, ezzel a bejegyzéssel? 
Csak attól, aki nem veszi komolyan, és aki nem viselkedik ugyanúgy ezentúl velem, mint eddig. Ha valami idegesít velem kapcsolatban bökd ki, ha valami bánt azt is, sőt még ha valamit rosszul is csinálok azt is. Mindenre vevő vagyok, de nem fogok műmosolyt rakni az arcomra, boldog lenni, amikor van okom a szomorúságra.
Valahogy segíthetnék?
Elég, hogy vagy, de nem muszáj mindig beszélni, tudod szeretem a csendet.
Még valami?

Aki folyamatosan csalódik bennem, az kezdjen el jobban megismerni, mert nem vagyok olyan jó. Ha meg valaki nem tudja elfogadni a bajaim, panaszaim, hisztijeim, depresszióimat, abban inkább én csalódok, hisz ez a dolga egy barátnak, elviselni a másikat, nem?



A kedves, sírós alany nem tudja hanyadán áll mással. Nem akar többet problémázni, de leírni neki sokkal könnyebb, mint mondani.

Állapota: elalvás előtt sírni fog, nem fogja felhívni őket, de blogolja éjfél előtt, olvasni fog, éjfél előtt elalszik, még mindig rosszul van.

Zene: I just wanna be alone, my weaknes is that I care too much

holnapi állapot: tanulásba temetkezve, este persze skype gondolom, ha nem vágtok hozzám kérdéseket...
telefon állapota: miután felkel, bekapcsolja---- amúgy ugye tudjátok, hogy jól vagyok?

alany állapota: elgondolkodó, sírós, fáradt, kiborult, de nem engedte ki mindet...





2010. év viszlát, örülök, hogy soha többé nem találkozunk, remélem megrohadsz, ott ahol vagy..