2012. október 26., péntek

Mit is mondhatnék?

Gondoltam, hogy vágok be képet, de nem tudom én ezt olyan jól csinálni mint mások. Gondoltam, hogy zenét rakok be, de a mostani hangulatomat egy szám nem tudja lefedni. Gondoltam, hogy írok valami mély tartalmú, hosszú és őszinte dolgot, de azt már nem tudok. A legnagyobb problémám az első kettővel van.

Azt hiszem kifogytam a leírható érzelmekből és már csak az utóíz maradt. Nem tudom mi ez, nem is nagyon érdekel, mert éppen a nem jó semmire korszakomat élem.

Amúgy meg vagyok. Jól vagyok, amennyire jól lehet lenni egy ilyen országban.

Utálom a végzős évet.

Utálom.

De amúgy minden rendben. Azt hiszem. Remélem.