Tessék egy NANA fanfiction, Nana gondolatai. Azután. Próbáltam nem annyira spoileresre írni, mondjátok el mennyire sikerült:D Ne számítsatok sokra :D
Amikor a tragédia megtörtént nem tudtam megszólalni. Összeestem, és nem tudtam felállni, mert soha nem hittem, hogy sor kerül rá. De tudod Hachi... ez az egész a Trapnest hibája volt.
Behálóz és csapdába zár, soha nem enged. Bármennyire szerettem volna, hogy Takumi ne legyen veled, tudtam nem bírsz neki ellenállni, és ha azt mondom megcsal, biztos voltam, hogy nem hinnél nekem. A Trapnest behálózta a Blast-et, Ren és én, te és Takumi, majd Reira, ahogy Shint szédítette. De kíváncsi vagyok, vajon igazán szerette őt, vagy inkább Takumi volt az, akit örökké szeret és Shin csak egy pótlék volt számára. Soha nem akartam, hogy valaki is belekeveredjen Takumi kis játékaiba, de vesztettem. Szinte már akkor tudtam, amikor megláttátok egymást, ez fájt.
Tudod, utálom Takumit, nem csak ezért, mert elvett tőlem, hanem mert falat emelt közénk. Az a szoba volt az a hely, amit szerettem, és ami összekötött minket, amikor elmentélt onnan, egyedül maradtam. Nem csak a lakásban, hanem a világon is.
Yasu mondta el. Nem éreztem semmit, csak zsibbadtságot. És nem is akartam semmit érezni, túl fájó lett volna. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, nem tudtam egy cigit se elszívni, élni se tudtam.
Mert tudod Hachi, a Trapnest csak szomorúságot hoz és elpusztít. Nem tudom, egyáltalán miért kellett újra látnom Ren-t, hogy miért kellett Shin-nek Reira-ba beleszeretnie, hogy miért maradtál Takumi mellett. De ez voltak az első jelek a Blast végének. A Trapnest mindig egy szinttel fölöttünk állt, és lesett árgus szemekkel, hogy mikor vagyunk a leggyengébbek. Takumi, te mindig előre gondolkoztál, ezért is utáltalak.
Tudod eddig szerettem a tengert, de most már nem tudom mit érzek. Hisz minden ott végződik nekem. Igazából nem tudom, hogyan tovább. Énekeljek, kinek? Miért? Én csak a csapatommal akarok játszani, egy dalt, még a régi időkből. Shin és Nobu gitározásával, és Yasu dobolásával, de mit ne mondjak, nagyon hiányzott az egész.
Igazából semmi sem lehet egyszerű, mert mindenki féltékeny a másikra és nem tagadhattam, mennyire zavart Reira és Ren kapcsolata. Tudtam, hogy csak barátok mégis féltem megint egyedül maradni, az üres lakásban. Annyira sajnálom, minden az én hibám. Ren távolléte, a Blast felbomlása. Remélem meg tudtok bocsátani.
Én idéztem elő a tragédiát, és én is viszem el a balhét, mindenki sír, ahogy én nem tudok. Egy kőszívű nő vagyok, és mindig az is maradok.
Igazából minden a Trapnest hibája, és ezt nem azért mondom, mert nem akarom vállalni a felelőséget, de ez egy jól kitervelt csapda volt, nem? De ez a csapda egyikőnknek se sült el jól. Viszlát Trapnest. Viszlát Blast.
Még ha utáltam is a Trapnest-et hiányozni fognak, mert együtt megváltoztathattunk volna néhány dolgot.
Mondd Hachi... ha a fájdalmam egyre mélyebb, és én nem tehetek semmit… te segítesz ugye?
Igazán ilyen hülyeséget... a manga azt a két fejezetét végigsírtam, még ha az angolom nem annyira jó és nem értettem belőle semmit, csak néhány szót. Yazawa Ai-sensei nagyot alkotott remélem tud róla.
Egy kis szösszenet, egy nagyon kicsi össze-visszaság.
Ugh. Sajnos nem néztem végig az animét, mangában meg vagy 3 kötetig jutottam, de sajnálom, hogy eddig nem volt rá időm. Majd az érettségik végével pótlok mindent, ezt itt megfogadom.
VálaszTörlésAmi azt illeti, remek a szösszenet, bár elég kuszáknak tűnnek a gondolatok. Meg aztán csaponganak tehetetlen fájdalomban merengve... hogy magamat idézzem. :D
tetszik. :)
aj, de kedves vagy. Köszönöm szépen. :) Nekem csak a csapongás megy, meg ezek a szomorú és fájdalmas gondolatok. :D Ezekben jók vagyok. :)
TörlésÉn még csak egy előrehozottan érettségizek németből, de... jajj, nem akarok szóbelizni, nem is tudok beszélni (mármint írásban jobb vagyok :) ).
Remélem nagyon tetszeni fog, bár biztos vagyok, ha bejön ez a fájdalmas tengődés hangulat, vagy a nagyon-nagyon fájdalmas, szívszorító, uhh... szóval maradjunk annyira, hogy nagyon jó. Nem egy vidám darab (szerencsére :)).
Az anime legnagyobb baja, hogy nincs folytatása. Bár most angolul is áll a manga ha jól tudom. Nyolcvanon felett van a fejezet szám. Régebben még "elolvastam" hiányos angol tudásommal, de majd ezen a nyáron tervezem az újra olvasást. :) Meg az anime újranézését. A magyar Nana-val én se tartok messzebb a hatodik kötetet még olvastam, aztán 7,8,9-et még nem... de majd ha sok pénzem lesz... :D
Szóval, várom a fejleményeket. Az érettségihez hajrá, egy kalappal. A Nana-t meg ha nézed majd, nyugodtan közvetíts, épp merre tartasz vagy néhány felvillanó gondolatokat szívesen fogadok a szereplőkről. :)
Háá, keresgéltem kicsit, mire visszataláltam, de itt vagyok újra! :D
VálaszTörlésA vélemény őszinte, és mindent szívesen (a továbbiakban is). ^^
Már várom, hogy nézhessem, mert anno nagyon a szívügyem volt a NANA, csak nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt az ember szeretné. :S Most viszont majd, érettségi után tartok pár maraton-napot! :P
Még tapasztalat nélkül mondom - ne félj, ha látják rajtad, hogy tudod, akkor pár perc és már kész is. Én inkább dumálok, abban vagyok a legjobb, de persze a "rizsát" tudom nyomni írásban is. Csak hát, ha azt kérdezik az embertől, hogy "Wie alt bist du?" akkor nem lehet elkezdeni beszélni a kedvenc könyvemről. Nekem a sooook konkrétummal (nevek, évszámok, helyek) van bajom.
Hehe, örülök, hogy sikerült visszatalálni. :D
TörlésVéleményt is mindig szívesen fogadok. :D Szeretek fejlődni. Majd ha lesz olyan írásom, ami kicsit összeszedettebb lesz mindenképpen megmutatom. :)
Érettségi után nekem csak maratonból fog állni az életem. Na jó nem teljesen. Egy kis fesztivál Sopronba, majd júliustól sorozat maraton, plusz néhány anime bepótlása, és persze könyvek, könyvek és könyvek :D Már alig várom, hogy végigolvashassak egy napot anélkül, hogy a tanulásra gondolnék. :D
Igen, ez a név-évszám-mi történt nekem se megy. Vagyis inkább a történelem nem a hatásköröm. Utál engem. :D Én is őt, úgyhogy nincs harag, csak annyira idegesítő, hogy megtanulom, és dolgozat után már nem emlékszem semmire...
Csak azért nem félek nagyon-nagyon, csak egy kicsit, a német szóbelitől, mert mindig feleltünk a tételekből az elmúlt négy évben, úgyhogy reménykedek, hogy mit ad isten, kihúzom az olvasás témát, mert arról gond nélkül tudok beszélni, csak nem tudom, nekem ez a szóbeliben felelés soha nem ment. De ezen is túl leszek. :D
Csak legyen már július és pihenés! :D