tartsátok aminek akarjátok , már úgyis mindegy

Azt hittem mélyebbre nem süllyedhetek, de igen. De most igazán szánalmas vagyok, nem? Ez nagyon gáz volt, nem  csak a gépem szar még mindig, hanem én is, nagyon felvidító, rohadjak meg, vajon miért nem fogyott el az a kibaszott levegőm? Ennyire szarul soha nem éreztem magam, áhh, de szar vagyok h ennyit se bírok ki értetek. Egyszer verjetek agyon, akkor talán minden szar elmegy.Szánalmas vagyok tudom, de ez van, én ezt nem bírom. Ki nem akarta, hogy ne vegyek levegőt?

Miért jó az, ha mind szenvedünk? Mert már kezd nagyon kínos lenni számomra. Hagyjuk abba. Elegem van. Minek tettetjük azt, hogy van közünk egymáshoz? Nem értelek titeket, mivel nem mondjátok ki mi a baj, mi meg csak találgatunk, de jól. Az emberek annyira átlátszóak, és gondold azt hogy engem, minket nem zavar. De semmi baj, éljünk csak hazugságokban, tettessük azt hogy nincs semmi baj, és nem fog számítani semmi. Kész vége. Nem kívánom magam tovább izgatni ezzel, mondom most.

Szerettem volna, ha egyszer te vidítasz fel szavaiddal, de ez lehetetlen, hisz nagyon keveset ismersz rólam, ez gáz, pedig már néhány éve ismerjük egymást. Annyira megvetem ezt, egyszerűen gyűlölöm a kapcsolatunkat, mert szánalmas,megvetően rossz.

Hé család! Nem tudom mi lesz holnap holnapután ti biztos készen lettek, én meg kiütve depresszióval és önsajnálattal, ha nem lenne gépem egy hívást azért megejtek, hogy ne nektek kelljen hívni.

Asszem ma ágyba sírom magam, holnap jobban leszek....