Közhelyek? írás? visszatérés? gyenge próbálkozás

- Szerinted van hely nekünk ebben a világban? - Az ágyon fekvő barna hajú lány nem nézett fel testvérére, csak a kérdést rakta fel. A kórházi szoba fehérsége már rég nem zavarta, inkább az, hogy nem kint van a kék ég alatt.
A székben ülő, világosbarna hajú lány, ránézett nővére arcára.
- A világ nagy hely, mi pedig pont a rossz oldalán vagyunk - mondta őszintén.
- Mi jelent rossz helyet? - Öregebb volt, mégis testvére magyarázatait, tele igazsággal szerette hallgatni.
- Az, ahol nem találsz olyat, akivel van valami közös dolgotok, és soha nem untok erről beszélni.
Az öregebb behunyta a szemét.
- Akkor ez nem egy rossz hely neked, nem? - Mai látogatása során ez volt az első, hogy ránézett, majd halványan elmosolyodott.
- Néha szeretem azt hinni, hogy más vagyok, mint a többiek - kezdte zavartan, elnézve testvére mellett. - Hogy nekem nincsenek gondjaim, és eltörpülnek máséi mellett.
- Egyszer remélem boldog leszel - álmodozik az ágyon fekvő, és egy pillanatra Dracy szemébe néz. - Itt vagy velem mindig és lemaradsz az életről.
- Már amit el kellett érnem, sikerült - vont vállat. - Az a néhány óra, amit itt töltök nem fáj senkinek.
- Csak saját magadnak - óvatosan felé fordul, majd megfogja a kezét. - Utálsz ilyen rossz állapotban látni, mindig is utáltad ezt, és azt is hogy nem tehettél értem semmit. És még most sem tehetsz. Csak nézheted, hogy szökik meg az életem, a tiéddel együtt.
- Soha nem lesz semmi ugyanaz - suttogta végszóként Dracy, de testvére már rég aludt.