"Éget, felőröl belülről a tűz, mely nem hagy nyugodni. Fáj az érzés, hogy nincs itt velem senki, akinek mesélhetnék.
Hiányzik. Eddig mindig itt volt, de most már eltávolodtunk. Nem találkozunk, és ez fáj.
Nem láttam, nem hívott, megharagudtam rá. Megígérte! Azt mondta örökre barátok maradunk!
Hallom fejemben lágy szavait, és szívem összeszorul hangjára, hazudott. Tőrt forgatnak szívemben ezzel, és utálom. Utálom, hogy elfeledett, utálom magamat, hogy nem mertem beszélni vele. Hibáztam, és a hibákat nem szokták megbocsátani.
Gyáva vagyok, szánalmas, nem merem megtenni, a félelem köröz felettem."
Jó napom volt, hülyéskedtünk egy sort, de jól esett. Kedves Bett barátnőm kihozza belőlem a hülyeséget.
Túléltem a csütörtököt!!! :D:D:D:D Óh istenem, köszönöm! Rebeka nevében is!:D
Vajon mi baja van Livinek? Olyan csendes mostanában:(
Néztem a statisztikát, köszönöm, aki olvassa jó érzés.
Szavakat tanultam, most fejeztem be nem rég.
"Szívem szárnyal, lelkem repdes, kérlek említs meg ha elmegyek..."
Szétszórt vagyok, fáradt... csak aludni akarok... amit hamarosan megteszek.
"Tűz előttem, tűz mögöttem, megtanítasz repülni?"
Mondtam már, hogy imádom a barátaim?
"Barátság, mely törhetetlen, de egyszer kifakul, megtanítasz festeni?"
Jól érzem magam, elégedett vagyok.
"Segítsek neked?"
A barátok még a legreménytelenebb helyzetbe is bíztatnak! Nem csalódtam bennük.
"Nem fog sikerülni."
Csak bíztatott.
"Nem baj."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése