rövid eddig közzé ben tett hülyeségek...0.2 január 31

Rossz arra gondolni, hogy az elkövetkezendő egy heted lesz életed utolsó napjai. Fekszel az ágyban, mert annyira fáradt vagy tíz óra alvás után, mintha nem is aludtál volna. Elgondolkozol, hogy jutottál el idáig, belemerülsz egy érzelmi gondolatkavalkádba, ahol már nem keresel ész érveket, nem kérdezed a világ legfeleslegesebb kérdését, a "miért"-et, azon a fázison már túlléptél, már csak a fájdalomtól akarsz megszabadulni, ami nem hagy nyugodni. Ott fészkel a fejedben, nem túl erős, de nem is olyan, amit egyszerűen figyelemre se méltatsz. Idegesítő volt. Nagyon idegesítő. Fel akar kelni az ágyból, de nem sikerül. Visszarogy, és majdnem sírva fakad. Annyira gyenge.

A színészkedés nem kenyerem. Nem akarom tettetni, hogy jól érzem magam, amikor nem. Nem fogok bájcsevegni, ha nincs jó kedvem. Ne várjon senki tőlem kedves szavakat, amikor abban az állapotba vagyok. Ha nem bírsz ki ne szólj hozzám, ezt majd viszonozni fogom, tényleg. Ha zavar, amilyen vagyok, nincs miről beszélnünk a továbbiakban. Ha kibírod hisztijeimet, és folyamatosan beszélsz, de nem válaszolok, vagy csak néhány szót, te egy türelmes ember vagy. Nem szoktam ironizálni, nincs hozzá érzékem, mint ahogy máshoz se. Most eszembe jutott a No matter what, amiről valami nagyon jó jut eszembe, ami másnak más formában sokkal jobban tetszik...  Miért vigyorgok?
Ahh, szegény romantikus lelkem...

kedves ipodomra lejátszási listát készítek, vidám számok címmel, én ezekre gondoltam:
Seize the day, Fiction, Under the Bridge, Bettersweet Memories, Tears don't fall, Swinf Life Away, hogy csak a legjobbakat soroljam.

Nektek mi jut eszetekbe, ha azt mondom 4:00 AM Forever? Ez annyira cseles... Oh, guys...

Miért kellett az Avenged Sevenfoldnak érzelmes számokat írni? igen, a Seize-ről beszélek... talán ilyenkor ezt nem a legjobb hallgatni, és mit képzel magáról a Bullet for my VAlentine is? .... És miért nem tudom elkapcsolni.?



Jó érzés volt. Tényleg annyira jól esett.

közérdekűközlemény

Mondja meg valaki honnan írtam ki ezt az idézetet:

I'm… selfish and dramatic and I've done a lot of things I'm not proud of

Kérem... Ezt nem hiszem el, hogy nem tudom miben volt. Talán Grey's Anatomy? Never mind.

hmmm....

- Ahhoz képest, hogy én vagyok beteg, nyúzottabbnak nézel ki, mint én.
- Most örülsz nekem, vagy kötözködni akarsz? - kérdezte ingerülten Dracy, bár testvére sápadt arca és feszült vonásai láttán, lejjebb vett hangjából. Hátradőlt székén és próbált minden részletet megjegyezni testvéréről. Feje tartását, kezének apró mozzanatait, szeme csillogását és arca fintorait.
- Úgy szeretem, amikor azzal felingerellek, hogy létezem - vigyorgott nővére, mint egy bolondgomba. - Ne félj, egyszer elmúlok, és nem kell velem foglalkoznod.
- Annyira jól esik, hogy ezt mondod - gúnyolódott Dracy. - Minden vágyam, hogy egyedül legyek, és ne kelljen a hülyeségeidet hallgatnom.
- Megadatott neked ez a lehetőség.
Dracy nem bírta tovább nővére szavait. Táskáját felvette, és már ment is ki az ajtón. Nem nézett vissza, de szemét égették a könnyek. Nem szokott ilyen érzékeny lenni, most mégis leharapta nővére fejét. Megállt, s egy pillanatra gondolkodott rajta, hogy visszafordul és bocsánatot kér, de dühösen elfordult, és folytatta útját.
Nem vette észre a mellette elhaladó Greget, se ahogy a nevét hívta. Dühös volt, de nem is nővérére, hanem inkább magára. Annyira szét volt csúszva. Nem tudott koncentrálni semmire. Az eredményei romlottak, barátai túl boldogak voltak neki, nem tudta még megemlíteni mi lett nővérével. Nem tudott szavakat formálni. Nem tudta kimondani azokat a szavakat. Túl kegyetlen lett volna, és még csak bele se gondolt. Szerette kirekeszteni a külvilágot azzal, hogy bambult egy helyre és fel se fogta mi történik körülötte, csak haladt a többiekkel. Nem szeretett tettetni bármit, így nem is próbálkozott vele. A fáradtság mindig jó indok. Nem volt siettetés, csak várakozás. Ideges várakozás. És remélte, hogy bírni fogják.

Közhelyek? írás? visszatérés? gyenge próbálkozás

- Szerinted van hely nekünk ebben a világban? - Az ágyon fekvő barna hajú lány nem nézett fel testvérére, csak a kérdést rakta fel. A kórházi szoba fehérsége már rég nem zavarta, inkább az, hogy nem kint van a kék ég alatt.
A székben ülő, világosbarna hajú lány, ránézett nővére arcára.
- A világ nagy hely, mi pedig pont a rossz oldalán vagyunk - mondta őszintén.
- Mi jelent rossz helyet? - Öregebb volt, mégis testvére magyarázatait, tele igazsággal szerette hallgatni.
- Az, ahol nem találsz olyat, akivel van valami közös dolgotok, és soha nem untok erről beszélni.
Az öregebb behunyta a szemét.
- Akkor ez nem egy rossz hely neked, nem? - Mai látogatása során ez volt az első, hogy ránézett, majd halványan elmosolyodott.
- Néha szeretem azt hinni, hogy más vagyok, mint a többiek - kezdte zavartan, elnézve testvére mellett. - Hogy nekem nincsenek gondjaim, és eltörpülnek máséi mellett.
- Egyszer remélem boldog leszel - álmodozik az ágyon fekvő, és egy pillanatra Dracy szemébe néz. - Itt vagy velem mindig és lemaradsz az életről.
- Már amit el kellett érnem, sikerült - vont vállat. - Az a néhány óra, amit itt töltök nem fáj senkinek.
- Csak saját magadnak - óvatosan felé fordul, majd megfogja a kezét. - Utálsz ilyen rossz állapotban látni, mindig is utáltad ezt, és azt is hogy nem tehettél értem semmit. És még most sem tehetsz. Csak nézheted, hogy szökik meg az életem, a tiéddel együtt.
- Soha nem lesz semmi ugyanaz - suttogta végszóként Dracy, de testvére már rég aludt.

elgondolkozva...

Hangulat: elgondolkodó
Zene: Seize the day
Könyv: Mielőtt elmegyek

Ha meghalnál, melyik lenne az a nap, amit ítéletnapig újra és újra végigélnél? Minden mozzanatot, beszélgetések, és a többi...

2010-es kérdezz felelek magammal, igen van egy kis tudathasadásom, és?

évvégi összegzés? a fontos dolgok vleem kapcsolatban, és nem másokkal... csak velem. sorry, jó vannak jelek.

hangulat: okoskodó, gúnyolódó   
hangulat: hisztis, sírós, elkenődött, őszinte, témakerülő, nem tudja mit mondjon


Miért akarsz ennyire nyilvánvalóan vallani?
Megtehetem, nem? Mit avatkozol bele?
Elég rossz kezdés ahhoz, hogy őszinte legyél, és ne tereld a témát, nem?
Lezárni ezt a kibaszott évet, ezt a sok felgyülemlett düht. *drámai Lollés hang* 
Jól van. *fejpaskolás* Haladunk Peace World felé. Honnan ez a sok düh?
Nem is düh ez, inkább idegesség, gondolom.
Mitől?
Szerinted mitől leszek ideges?
Most én vagyok a pszichiáter!
Mindig te vagy az!
*csönd*
Válaszolsz még ma?
Miért, sietsz valahova? *kinyújtja a kezét, majd vissza is húzza, mintha megégetné valami* Ez szexuális feszültség?
*torok köszörülés* Vissza a témához... idegesség?
Iskola...
Nem csodálom, ettől a hátamon nekem is feláll a szőr. És még?
Ez inkább már más, zavar, indulat, kedv.
Barátok?
Hmm.
Ezt igennek veszem. Zavar ez az ide-oda szaladgálás?
Csak ha fáj a fejem, ezért akkor inkább egyedül elkenődve a padon. 
Akkor miért csinálod? 
Mindketten fontosak.
Megszakad a szívem ezektől az érzelmes szavaktól...  *megtörölgeti szemét*
Fuck up. *párnát vág hozzá a semmiből* Rosszabb vagy, mint én...
Nem félsz attól, hogy döntened kell? 
Leszarom a döntéseket. Aki döntésre kényszerít, az úgyis kiesik.*vállvonogatás*
Szóval ez neked egy játék?
Ne forgasd ki a szavaimat. *fáradt sóhaj*
Mesélj a barátságotokról!
Mi ez így nagy hirtelen?
Beszélj már! *sürgetés*
Nehéz eldönteni miért, de szeretem ezt a barátságot. Nyers, őszinte, és szavakkal nem lehet elmondani. Szeretem a nevetős beszélős hangulatot, de a álmos-beszívott-háttérben-zene-szól, néha néhány szó elhangzik, viszont megvan a lelki béke. A nyugalom.
*pislog* Te.. mos tényleg őszinte vagy, és az érzéseidet is megosztod...
Ha nem akarsz hallgatni el is tűnhetek... *vállvonogatás*
Milíyen védekező vagy...
Mit vársz? Rosszul vagyok, de már legalább egy éve, és az a gáz, hogy nem tudom elmondani mi bajom csak van. Itt nehezül a vállamra, nem tudom elmondani, mert ezt nem lehet. Mert igazából nincs mit elmondani.
Zavaros vagy...
Megszokhattad volna...
Mások ezt nem így fogják vélni.
Szeretek néha magammal törődni, egyszer a saját gondjaimon keseregni, nem másra gondolni csak magamra, hogyan tovább. Nem hinném, hogy ilyen nehéz megérteni, majd egyszer bocsánatot kérek azért mert pánikbeteg vagyok...
Most megsértődtek...
Sajnálom, de soha nem tudom szavakba foglalni milyen ez. Egyszerűen csak van. És táplálkozik. És él.
Néhány ember szerint a szőnyeg alá söpröd problémáidat...
Szeretem ezeket a megállapító mondataidat, a kérdések olyan tolakodóak. Talán nem ismerem fel a problémákat, mitől kell félni, tartani.
Te elég elcseszett vagy, nem?
Szóljál be, és mehetsz haza!
Ok, fizeted az odautat?
*sóhaj* Vallatsz még vagy mehetek olvasni? Rosszul voltam, oké? És ez az én hibám is, most biztos haragszol rám, és igen , érdekel. De nem tudtam volna végig ülni az egész estét egy műmosollyal, sőt mosolyogni se tudtam volna, csak lehangolt lettél volna, és azt nem akartam, amúgy... meg köszönöm. Nem is volt több kérdésre szükségem, mondtam hogy "csak", de leraktad, oké vágom. Szar vagyok. Megszokhattad volna. Szeretem, ha foglalkoznak velem az emberek, ha kérdeznek felőlem, mert nem tudom mikor van baj, és mikor nincs, nem ismerem magam, azt másnak kell, nem? Az a lényeg az ilyen  emberi kapcsolatokba, hogy más ismerjen jobban, de te saját magadat, nem?
*meglepődik*Szép monológ... 
  Remélem az nem veszi magára, akinek nem kell.

Miért nem mondod el szóban, akinek nem kell, és akinek kell?
Mert kikapcsoltam a telefonom? Mert ma már úgyse beszélek senkivel? Mert ma még biztos a párnámba sírok? Javítás: mindig a párnámba sírok.

*elérzékenyül* Ha tudnálak, most megölelnélek. *közelebb megy, majd inkább megáll előtte* Nem szeretnéd, ha saját magad ölelnéd. 
Ezt csinálom mindig, nem?
*csend*
Szerinted depressziós vagy?
No comment.
Úgy gondolod, hogy távolabb kerültél az emberektől, ezzel a bejegyzéssel? 
Csak attól, aki nem veszi komolyan, és aki nem viselkedik ugyanúgy ezentúl velem, mint eddig. Ha valami idegesít velem kapcsolatban bökd ki, ha valami bánt azt is, sőt még ha valamit rosszul is csinálok azt is. Mindenre vevő vagyok, de nem fogok műmosolyt rakni az arcomra, boldog lenni, amikor van okom a szomorúságra.
Valahogy segíthetnék?
Elég, hogy vagy, de nem muszáj mindig beszélni, tudod szeretem a csendet.
Még valami?

Aki folyamatosan csalódik bennem, az kezdjen el jobban megismerni, mert nem vagyok olyan jó. Ha meg valaki nem tudja elfogadni a bajaim, panaszaim, hisztijeim, depresszióimat, abban inkább én csalódok, hisz ez a dolga egy barátnak, elviselni a másikat, nem?



A kedves, sírós alany nem tudja hanyadán áll mással. Nem akar többet problémázni, de leírni neki sokkal könnyebb, mint mondani.

Állapota: elalvás előtt sírni fog, nem fogja felhívni őket, de blogolja éjfél előtt, olvasni fog, éjfél előtt elalszik, még mindig rosszul van.

Zene: I just wanna be alone, my weaknes is that I care too much

holnapi állapot: tanulásba temetkezve, este persze skype gondolom, ha nem vágtok hozzám kérdéseket...
telefon állapota: miután felkel, bekapcsolja---- amúgy ugye tudjátok, hogy jól vagyok?

alany állapota: elgondolkodó, sírós, fáradt, kiborult, de nem engedte ki mindet...





2010. év viszlát, örülök, hogy soha többé nem találkozunk, remélem megrohadsz, ott ahol vagy..

mert nem akart megjegyzésnek menni

Nincs az a pénz, amiért elhagynálak, (még azért se ha beütne a crack). Bevallom függök tőled, és akitől már én függök, azt nem tudom egyszerűen figyelmen kívül hagyni, egyszerűen azért, mert elmond valami, bármi legyen is az, bármilyen rossz, felháborító, szomorú botrányos, de és én ezt már leírtam, de kurva fontos vagy nekem. Nem tudnálak csak úgy magam mögött hagyni, elfelejteni azt a sok szép, botrányos, nevetséges emléket, amit mi együtt megéltünk. Szeretlek húgom.

de most tényleg

mindenki azt akarj ahogy antiszociális legyek még a ház is. mikrofonomba elszakadt a vezeték nincs mikrofonom, nem megyek szkájpra mert csak ennyi időm van hogy ezt megírjam, és tűnök is el. nem szó szerint. Csak gyakorlatiasan. pont most kellett annak a szarnak is szarra mennie... ez megnyugtató, elvégre, kezdtem azt hinni, hogy minden rendben lesz vagy vmi iylesmi. nah hát tessék. és nem nem szerzek be egy mikrofont, mert nincs honnan, pénz meg migint etesen ahol még nem találta meg senki. annyira boldog vagyok.


áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá         

ez dühös sikítás ordítás, dühös nem más milyen. még a végén mások mást gondolnak.

ennyit a gépidőről.

pont

mondja valaki azt, hogy a családunk szerencsés és az arcába röhögök, kigúnyolom, sőt talán ha rossz kedvemben leszek lehordom, de ha vki mondja ezt akkor csalódottságomban úgyis csak azt mondom, hogy nem fontos mindegy majd máskor semmi ...  ajh. Szar. még írni sincs erőm. gáz. engem nem érdekel. hagyj lógva.
valaki látta a múzsámat? eltűnt, missing, lost, aki megtalálja kap sütit...
ellenszenvem mérsékelt időket él, de erről nem mi tehetünk, nem mintha a mi feladatunk lenne, várjál még egy kicsit akkor, engem nem tud izgatni, ha te nem teszel érte semmit, leszarom, és mindenki leszarja, legalább ebben megegyezik a véleményünk.miért panaszkodok midnig? booooooooring. gáz. tőmondatok.
talán egyszer minden visszajön. a múzsám legfőképpen ő hiányzik a legjobban., de ki a múzsám?

We are talking less and less
And inside I'm cold and blue.

I bet you don’t know what I truly feel
It’s like having a deal
With some agony in there
Why don’t I feel your care? 

from poemhunter

nem is tudom mit gépelek most be...

Ha csak egyszer a szemembe néznél, mikor hazudsz, ha egyszer te vigasztalnál, engem és nem fordítva, talán bíznék, benned annyira, hogy elmondjam, az élet szar. Az én életem szar. Másé talán jobban, biztos hogy jobban néhány szempontból. Tudtad ó, hogy a fizikai fájdalom elnyomja a lelkit? És te nem látod, sőt engem se látsz, csak azt amit akarsz, amiről úgy gondolod, hogy "azzal" még tudsz foglalkozni. Miért számítok rád annyira? Csak mert barátok vagyunk? Ez az egész önámítás, és én kezdek fáradni, ma valahogy nem bírtam, nem volt türelmem nézni a sértettséget az arcodon, mert nem volt semmi okod rá, és utáltam, mert saját kis önzőséged miatt más utat választottál. Most belekezdhetnék a régi szövegbe, de szerintem már az is unja, aki még nem olvasta, úgyhogy hagyom, mindenki örömére, igen , hallottam a megkönnyebbült sóhajokat. Talán most kellene írnom leveleket, még van idő. Egy kezemen meg tudnám számolni a kiknek írnék. Az embereknek az a baja, hogy foglalkoznak mások véleményével, talán ebből elég csak a barátoké, úgy biztos nem kell szétszakadni, megfelelni másnak hülyeség, de ha önmagadnak akarsz, és nem sikerül, az rosszabb. A csalódottságok csak zúdulnak, de kit érdekel. Olyan könnyű nem törődőmnek lenni, vajon erre eddig miért nem jöttem rá? Lassan minden elhatárolódik, vagy inkább én tolok el magamtól mindent?
Vajon ha egyikünk meghal, az ezután következő beszélgetésekben mindig lesz egy kínos szünet, ami azért lesz, mert valami hiányzik? Valakinek az apró kárörvendő beszólása, ami akkor annyit jelentett, mint a többi, de most már magadat is elpusztítanád, ha hallhatnád a hangját.
Lőni vagy nem lőni? Ez itt a kérdés...

nagy német tanulás közepette....

Úgy döntöttem németül fogom írni a blogom... Jó csak vicceltem.  Nem vagyok hülye, meg annyira nem is tudok németül, de az nem is olyan fontos.

Minden rendben van, miden jobb lesz, egyszer minden bánat elműlik, és mindenki újra boldog ledsz. nem lesznek problémák és nem találkozunk minden sarkon egy "fallal".  ---- Ez direkt közhely... nem vagyok ilyen szánalmas... Carry mondta hogy írjak közhelyt.

Nem tudok írni, szánalamsan, szar vagyok mert nem tudok írni. Én őrült vagyok, elmém legkisebb zuga is, ihletért kiált.

ezt de régen írtam xD szeptember 9 talán... valamiért Eff mentes esténk volt...

tartsátok aminek akarjátok , már úgyis mindegy

Azt hittem mélyebbre nem süllyedhetek, de igen. De most igazán szánalmas vagyok, nem? Ez nagyon gáz volt, nem  csak a gépem szar még mindig, hanem én is, nagyon felvidító, rohadjak meg, vajon miért nem fogyott el az a kibaszott levegőm? Ennyire szarul soha nem éreztem magam, áhh, de szar vagyok h ennyit se bírok ki értetek. Egyszer verjetek agyon, akkor talán minden szar elmegy.Szánalmas vagyok tudom, de ez van, én ezt nem bírom. Ki nem akarta, hogy ne vegyek levegőt?

Miért jó az, ha mind szenvedünk? Mert már kezd nagyon kínos lenni számomra. Hagyjuk abba. Elegem van. Minek tettetjük azt, hogy van közünk egymáshoz? Nem értelek titeket, mivel nem mondjátok ki mi a baj, mi meg csak találgatunk, de jól. Az emberek annyira átlátszóak, és gondold azt hogy engem, minket nem zavar. De semmi baj, éljünk csak hazugságokban, tettessük azt hogy nincs semmi baj, és nem fog számítani semmi. Kész vége. Nem kívánom magam tovább izgatni ezzel, mondom most.

Szerettem volna, ha egyszer te vidítasz fel szavaiddal, de ez lehetetlen, hisz nagyon keveset ismersz rólam, ez gáz, pedig már néhány éve ismerjük egymást. Annyira megvetem ezt, egyszerűen gyűlölöm a kapcsolatunkat, mert szánalmas,megvetően rossz.

Hé család! Nem tudom mi lesz holnap holnapután ti biztos készen lettek, én meg kiütve depresszióval és önsajnálattal, ha nem lenne gépem egy hívást azért megejtek, hogy ne nektek kelljen hívni.

Asszem ma ágyba sírom magam, holnap jobban leszek....